Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-04 / 27. szám

HETI S Z E M L E“ (27-ik szám) 3 notabilitást. A mint a függönyt felvonták, kedves jelenet tárult a közönség elé; a hon­véd zenekar ott ült egy gyönyörű koszorú között; városunk legszebb lányai képezték e koszorút. Rövid, de bájos szerep várt a hölgyekre s el sem mentek a színpadról, mig mindenki nem teljesítette feladatát. A pompás műsort a m. kír. kassai III. kér. honvédzenekar művészi színvonalon álló játéka vezette be. A zenekar Báthory Mária ez. operának nyitányát adta elő. Hodossy La­jos lépett most a közöusóg elé s erőteljes bari­ton hangon elszavalta Szabados Ede főgyni. ta­nár szép alkalmi ódáját. Rövid szünet után a nemes versenyben résztvevő dalárdák legnépe- pesebbje a „Debreczeni Dalegylet“ énekelte Székács Gyula „Kurucz nóták1' ez. dalkom- poziczióját. A Debreczeni Dalegyesűlet sok babért aratott már és sikereit nem klikkek közreműködésével, hanem önerejével és ér­tékével vívta ki, gyönyörű, üdén csengő te­norja, a legfinomabb árnyalatot is visszaadó színezése s a folyton érvényesülő harmónia mély hatást tettek közönségünkre. Az ének után a karmestert: Mácsay Sándort kihívta a közönség és zajosan megtapsolta. A szat­márnémeti Dalegyesület nevében Bossin Gi­zella és Nagy Ilonka kisasszonyok helyeztek koszorút „e mai nap emlékére“ az érdemes dalárda zászlójára. Ugyancsak Debreczen városának szer­zett dicsőséget a következő csupa fiatal ta­gokból álló hatalmas nagy kar, (körülbelül 50 tag) a debreczeni „Egyetértés“ dal-és zene­egylet. Huber Károly „Győzelmi dalát“ adták elő tűzzel, eleven szinezóssel, biztossággal s a darab technikai nehézségeit játszva leküzdő könnyedséggel. A Mácsay karmesteri keze biztos alapokra helyezte ezt az úgy szólván még kezdő dalárdát; szép jövőt jósolunk az ifjú dalosoknak. A „Hajdu-nánási Dalálda“ kis számmal jelent meg: I2-en voltak összesen. Városunk iránti szinpáthiáját azzal is kimutatta, hogy karmesterünk: Méder Mihálytól szerzett da­rabot adott elő. A magyaros zamat, a verv és sontin, melylyel a népdalt előadták nem tévesztette el a hatást. Karmesterét, Nagy Károlyt., zajosan megtapsolták. A koszorús leányok Kishalmi Irén és Augusztám Kornél voltak. lés nagy fájdalmában megdöbbenésének ad kifejezést, s dr. Farkas Antal, egyik legré­gibb vál. tag, pótolhatatlan veszteségnek jelzi távozását. — A mivé lettünk, s a mik va­gyunk, mindent neki köszönhetünk. Mert hatalmas tettereje, párosulva a lélek nemes­ségével, vezető szelleme, egyesülve a szive jóságával, bámulatraméltó pontossága és kö- telességórzete, melylyel önkéntelenül magá­val ragadott mindenkit, ki bármely téren vele együtt munkálkodott, határtalan tiszte­letet és elismerést biztositott nagy lelke gaz­dag tulajdonságainak. Fájdalmunkra gyógyir volt az a tudat, hogy bár az elnökségtől elvált, dalegyesületünket nem hagyta el, szives készséggel osztá meg fényes adomá­nyait velünk, bátoritá a kételkedőket, lelke- sité a csüggedőket, s mint első tiszteletien tagot büszkeséggel valljuk őt ma is magun­kénak. Elérkezett egyesületünk életében a 16-ik év telve biztató reménynyel, gazdag jövővel, tündér álmokkal, s mesésen szőtt Ígéretek­kel. Az újév boldog kívánságai közé bele­vegyültek a mi fohászunk akkordjai a dal istennőjéhez : engedd dalárdánkat fölvirulni vígan sok számos éven át, kegyelmed óvja, 4. A Rajdu-szoboszlói Dalegylet For- tuner E.-től „Mi volt nekem a szerelem“ ez. dalt adta elő Tóth Lajos vezetése alatt. A dalegyiet tagjai majd mind fiatal emberek, üde, egészséges hanganyaguk s a mély ér­zés, melylyel a darabot előadták, szűnni aligakaró tapsvihart idézett elő. Megkoszo­rúzták Wodiáner 0!ga és Lengyel Elza. 5. A Mármarosszigeti Dalkör lepett a pó­diumra és Lányi Ernőnek „Régi nóta“ kez­detű dalegy velegével gyönyörködtette a hall­gatóságot. Előadásukat elegánczia, jó Ízlés és egyöntetűség jellemzó. A darab gondos kidolgozása, helyes felfogása Izák János karnagy szakértelmét dicséri. Nagy tetszést aratott a darabban előforduló bariton solo, melyet pompásan énekelt Dr. Lányi János jogtanár, nagy terjedelmű, csengő baritonjával. 6. A Nagy-Károlyi Dalegyesület kiváló Ízléssel összevá ogatott magyar dalokat adott elő, melyeket Gaál Ferencz „Nyisd ki anyám“ czimüvel kezdtek meg. A kar tömör, erőtel­jes, különösen a bassus, de a tenorról is csak dicsérettel szólhatunk; művészi felfogása és praecizelő előadása a legjelesebb da­lárdák közé emelik. Megkoszorúzták Biki Kornélia és Uray Leonka. Karmestere Kun Miksa. 7. A nagy-szalontai dalárda, bár 18 éve ál! fenn, ma lépte túl először városa határait. Lelkesedése a szövetség eszméje iránt le­győzte a nagy akadályokat, melyeket kivált anyagilag kedvezőtlen helyzete gördít külső szereplése elé, eljött s tiszteletét fejezve ki a jubiláns dalárda iránt, becsületet szerzett magának. Tagjai többnyire kevésbbó módos iparosok, a kiknek megjelenése részben vagy egészben a dalárda anyagi erőfeszítésétől füg­gött; a dalárda különben csinos hanganyaggal rendelkezik, jó vezetés alatt áll s összehangzó, szabatos előadásával a közönség rokonszen- vét nagy mértékben kinyerte. Karmestere: Türkösi Antal, jelesebb hangjai Rychlicky Jeromos, Vagner Ferencz, stb. A szerzett tanulságok növeljék dalárdájuk tnunkakedvót s elért sikerük otthon közönségük érdeklő­dését s áldozatkészségét. Megkoszorúzták Schwarczleitner Ilona és Kishalmy Irén. 8. A „Nyíregyházi Dalegyesület“ Hu­ber Károly Fohászát adta elő. Magyar ruhában léptek a pódiumra ez egészséges, sőt mond­védje meg jó és balsorsban egyaránt, hogy lássa népe felvirultát. De a dal nemtője a hajnal hasadtával nem hallgatta meg kéré­sünket., s irigy sorsként azt felelte: nem adok enyhet az emberek vágyó szivének, érezzen kint és fájdalmat — rövid időre bár, — hogy munkálni és epedni ne szűnjön kettős erővel a dal szent nevéért. így is tör­tént 1 Az 1891. óv első hónapjaiban szárnyra kelt az aggodalmat keltő hir, hogy elveszít­jük szeretett elnökünket: Unger Gusztávot, kit a kitüntető figyelem és bizalom a kir. táblák deczontralisatiója idején táblabirói állásra szemelt ki. Hónapokon keresztül lap­pangott e féltékeny öröm a város társadalmi életében, végre valósággá vált. Senki sem érezte mélyebben ez érzelmek vegyületót, mint a mi kis családunk ; s a mily méltó volt az öröm, mert oly férfiút ért, ki váro­sunk szellemi életének középpontja vala, ép oly fájó volt a bánat, melyet a családi, tár­sadalmi és a közéletben az erények jelensé­geivel tündöklő férfiú elvesztése felett erez­nünk kellett. Unger Gusztáv negyedszázad óta szen­telte életét Szatmár városának ; nem volt kör, társulat, egyesület, nem volt a szépnek, igaz­hatjuk daliás alakok, a mi már mindjárt ked­vező hangulatot keltett; a nehéz, de zenei szépségektől csillogó darabnak könnyed, diserét előadása, a gyönyörű modulátiok pe­dig elragadták a müórtő közönséget. Megko­szorúzták a zászlójukat Palády Erzsiké és Szentiványi Ilona. 9. A Szatmárnémeti Iparos Dalkört Ve­res Lajos dirigálta. Mendelsohn „A vadászok búcsúja“ ez. darabját, adta elő a kar meg­lepő szabatossággal, merengő érzéssel. A műsor utolsó ponija a honvéd-zene­kar előadása volt. „Tribul Szarnorai“ ez. ope­rából egy m egkapó . . itt ott fenséges részletet adtak elő honvédjeink Nyári József karmes­ter vezetése alatt a legnagyobb praecizitással. Színház után az egyes dalárdák a ko­szorús lányoknak adtak szerenádot, a mi jubiláris dalárdánk pedig a püspök ő méh. Zichy főispánnak és a volt elnököknek. A Deb­reczeni Dalegyesület még a polgármesternő­nek is adott szerenádot, melyet a megtisztelt kedves szavakkal megköszönt. Második nap. A jubiláris ünnepségek második napja reggel 8 órakor ünnepélyes szent misével vette kezdetét, melyet maga O méltósága a püspök ur mondott, mely alkalommal a dal­testvérek gyönyörű énekeikkel nagyban já­rultak hozzá az áhitat emeléséhez. A ref. templomban 9 órakor volt istentisztelet. Majd 10 órakor kezdetét vette a „Tiszavidóki Dal­szövetség“ közgyűlése Lengyel Imre elnök vezetése mellett. A szövetségi közgyűlésnek, miután tudomást vett az alapszabályok meg­erősítéséről, a pénztár állapotáról s megbízta a választmányt, hogy a jövő évben tartandó dalünnep helyéről és idejéről gondoskodjék; messzeható eseménye volt gróf Zichy Gézá­nak védnökké történt megválasztása. A küldött­ség által elhívott nemes gróf örömének adott kifejezést, hogy a Tiszavidékén, a hol állan­dóan tartózkodott, egy dalos-szövetségnek vezetője lehet. — E gyűlésen jelentette be Jaskovics szövetségi alelnök a szatmár-né- meti iparos dalegylet belépését a szövetség kebelébe. Ezután kihirdették a pályázatok eredményét, melynek értelmében a férfi-né­gyesre kitűzött pályadijat dr. Bródi Miklós nak és jónak olyan eszméje, nem volt szel­lemi mozgalom, melyért nem lelkesedett volna, melyért szive önzetlenségével, önfel­áldozó tevékenységgel s a magyar faj iránti érzelem egész melegével nem működött volna. De a szeretet valódi rajongásával s a ragasz­kodás minden nemével rajtunk — a dal­egyesületen — csüngött első sorban. Hót és fél évig volt vezérlő szelleme, éltető fénye s elnöke az egyletnek, gondoskodó atyja, hű testvére s legigazibb barátja. Mielőtt az 1893. év lehanyatlott volna, s búcsú sugaraival bearanyozta volna életünk egét, nekünk is búcsút kellett venni ismét a szeretet elnöktől. Alig telt el másfólév Unger Gusztáv távozása után, Debreczen újból előtérbe lépett s elvitte körünkből táblai bírónak Visky Károlyt is. Ha nekünk lett volna kir. táblánk, nemcsak hogy nem bocsátjuk el szeretve tisztelt elnökünket, de bizonyára mi hoztuk volna Debreczent ide ; igy azonban fájó szívvel kellett bele­nyugodnunk a sors kérlelhetetlen végzé­sébe, a mikor a legnemesebb és legszeré­nyebb lelkek egyikét Visky Károlyban elveszítettük. Mert ő volt egyike azon keve­seknek, kik egyesületünket bölcsőjében rin-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom