Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-04 / 27. szám

4

..HETI S Z E M L E“ (27 ik szám)

„Intés“ czimü férfikara nyerte el, Lányi Ernő dicséretet kapott. A népdalra kitűzött pályadijat szintén Bródi Miklós vitte el. A pályadij 100—100 korona.

A püspöki diszebéd.

Ő méltósága a püspök ur illustris vendégeinek tiszteletére vasárnap délben disz- ebédet adott, melyen gróf Zichy Géza, gróf Hugonnai Béla főispánunk és neje, Unger és Visky táblabirák, a székeskáptalan tagjai, Lator Sándor orsz. képviselő, Hérmán Mihály polgármester, Agricola Adolf törvényszéki bíró, Ratkovszki Pál főgymn. igazgató, Lengyel Imre a dalegylet] szövetség elnöke, Jaskovics Ferencz dalegyesületi elnök és a jubiláris ünnepség főrendezője, a szatmári dalárdából a két legrégibb dalárdista és az összes megjelent dalárdák képviselői voltak jelen. Az első pohárköszöntőt a házigazda mondotta gróf Zichy Gézáért, ki viszont 0 méltóságát a püspök urat éltette; most ismét a püspök ur emelt poharat vármegyénk főispánjának és kedves nejének egészségére, Hérmán Mihály polgármester a püspök urat éltette, ki a város társadalmának ügyeit mindenkor meleg szeretettel karolj fel. Lator Sándor orsz. képviselő szintén a püspök ur Ő méltóságáért emelt poharat, Ratkovszki Pál főgymn. igazgató Lengyel Imre szövetségi elnököt, Unger láblabiró gróf Zichy Gézát éltette. A püspök ur meleg hangon üdvözölte Jaskovics Ferencz dalegyleli elnököt, a jubiláris ünnepségek ügyes rendezőjét. Ezeken kívül a szellemes felköszöntőknek egész árja hangzott el, melyeket csaknem lehetetlenség elsorolni. Még a fekete kávénál is folyt a tósztozás. Ekkor érkezeit meg gróf Károlyi Istvánná, kit az együtt volt diszes társaság óriási lelkesedéssel fogadott és a püspök ur 0 méltósága azonnal felköszöntötte, a polgármester a város nevében üdvözölte őt, Unger Gusztáv tábla- biró pedig a nemes grófot, Károlyi Istvánt éltette. A püspöki diszebéd a dalünnepély- nek egyik fénypontja volt, melyről a jelenvoltak nagy lelkesedéssel beszéltek.

Az összelöadás.

A jubileumi ünnepségek folytatása másnap volt, midőn a megjelent dalegyesügatták, mint fejlődő gyermeket atyai gondoskodással ápolták, mint ifjút vezették, irányt szabtak törekvéseinek s diadalhoz juttatni segítették. 18 éven át tanúja volt az egylet minden tényének és jelenségének. Midőn látta az életrevalóságot és a kitartó buzgóságot, mindenki szerető szivének teljével gondoskodott a közönség részvételéről, örült a sikernek, buzdított a működő és pártoló tagok köröben. Tizenhat éven át mint működő velünk énekelt, helyeselt, igazított, javított, kiegyenlített minden félreértést és ellentétet. Családján és hivatali állásán kívül mi állottunk legközelebb nagy szivéhez. Ez érzelmeket a deczember 26-iki rendkívüli közgyűlésen tolmácsolta Jaskovics Ferencz alelnök, mely alkalommal átnyuj- totia neki a működő tagok emléktárgyát: egy ezüst Írókészletet.

Az 1894. évi február 22-én tartott rendes közgyűlés — miután az egyesület már előzőleg (febr. 6-án) a helybeli jótékony nőegylettel együtt erkölcsi sikerben igen gazdag thea-estélyt rendezett — elnöknek

letek együttesen, közösen énekeltek. Mielőtt erről ívferálnánk, a következőket kell megjegyeznünk: a „Tiszavidéki dalszövetség“ emez ünnepsége egészen olyan mintára szervezte- tett, mint ahogy az orsz. dalszövetség szokta a maga dalversenyeit tartani. Tehát első nap külön énekeltek az egyes dalárdák más-más darabot, a második napon pedig összelöadás tartatott közös fórfinógyesekkel. A különbség itt csak az volt, hogy a verseny ki volt zárva. S mig az orsz. versenyeken a programm eme része, az összelöadás eddig még egyszer sem sikerült, addig itt úgyszólván fénypontja volt ez az ünnepségnek. S mig az országos versenyeken, bárhol tartattak azok, alig volt hallgató közönség, úgy, hogy a dalárdák csaknem üres ház előtt voltak kénytelenek énekelni, addig itt mind a két estén zsuffolt, telt ház s abban oly elegáns, előkelő közönség volt, milyet a dalárdák semmiféle orsz. versenyen nem láttak. Az illustris vendégek közt ott volt Károlyi István grófnő is. Ezek előrebocsátása után rátérhetünk a programm ismertetésére. Volt három zenekari kiséret.lel ellátott férfinégyes és négy tisztán csak vocalis kar. A zenekari kísérettel ellátottak közül első helyen gróf Zichy Géza Serenádját kell megemlítenünk, melyet a szerző maga dirigált, A nemes gróf ur Serenádját közönségünk jól ismeri, mert jubiláns dalegyesületünk állandóan műsoron tartja, repertoir darabja.

A mű költői szépségekben gazdag, melyeket a dalegyesületek a szerző személyes vezetése alatt talán még inkább érvényre juttattak, mint máskor. Gróf Zichy Géza nemcsak nagy, előkelő zongora virtuóz, nemcsak tekintélyes zeneköltő, hanem elsőrangú dirigens is. Huber Károly „Őseink emléké“-t és „Király indulójáét Nyáry József honvéd zenekarunk kedvelt karmestere vezette. A nem zenekiséretss darabok, a localis karok vezetése a dalszövetség két karmesterének, Mácsay Sándornak és Meder Mihálynak jutott. Ezekből közös megállapodás után Mácsay Sándor vezette a Hymnus-t és Szó- zat-ot, melyeket hazafias közönségünk állva hallgatott meg, Méder Mihály pedig a Them K. „Dalünnepét és a saját népdalait dirigálta, ezek a dalok gyöngyei zeneirodalmunknak s hiszszük előbb-utóbb, országos népszerűségre fognak szert tenni. — Az egész műsor

Hermán Mihály, városi főügyészt, az egyesületnek alapításától kezdve lelkes választmányi tagját választotta meg.

Az 1899. év közepétől kezdve mindinkább és minél sűrűbben, bizalmas beszélgetés közben vagy baráti összejövetelkor, külön és összpróbákon, otthon vagy estélyeken egy nagy eszme megtestesítésének kérdése merült fel a dalos testvérek körében. Egészségesebb talajra helyezni a magyar dal ügyét, szilárd módon és alakban biztosítani jövőjét, a testvéri szeretet legmelegebb érzelmével ápolni azt, s minden tehetséggel odahatni, hogy a féltékenység vagy félreértés ne ébredhessen fel a szivekben, — ez volt gondolatunk, vágyunk és törekvésünk. Úgy éreztük már hosszú idő óta, hogy a központ falai bomladoznak s maguk alá temetik az ép földet. Csak impulzus kellett, mely a szuny- nyadó erőt bennünk felköltse. Példát láttunk már egy-kettőt; ott volt a dunántúli dalos- szövetség, s a délvidéki dalszövetkezet, de a gazdag Tisza-mentén, az arany-kalászszal rengett térségen, hol legtöbbet dalol a maprecisül, összevágóan, szóval kifogástalanul adatott elő. A dalegyesületek valóban remekeltek. El nem hallgathatjuk dr. Vajay I. és Lipeczky Eleke’, akik a karokban előforduló sólókat tőlük megszokott kellemmel énekelték.

Előadás után bál volta kioszkban, mely ez alkalommal szűknek bizonyult. Nemcsak a terraszon, hanem még a kertben is nagy s előkelő közönség időzött. A tánczteremben alig lehetett mozogni, hanem azért az ifjúság a reggeli órákig kitartóan kísérletezett. S mindezen gyönyörűen sikerült ünnepségek rendezéséért a dicsőségből az oroszlánrósz Jaskovics Ferenczet illeti, ki fáradságot nem ismerve, éjt-napot egygyó tett a siker biztosítására. Legyen üdvözölve, legyen öröme babóraiban.

Nyílt levél a magyar tanuló ifjúsághoz.

A huszadik századot a munka nagy ünnepe, a párisi világkiállítás nyitja meg. Amit az emberi egyenlőség, testvériség és szabadság jeligéje alatt az emberi elme szépet, magasztosa!, gondolt; amit millió kéz, támogatva az emberiség szolgálatába hódított őserők : a gőz és villamosság által, jót, hasznosat alkotott a XIX. századon át: azt Pá- ris, a világváros, óriási keretben, kápráztató fényben, elbűvölő összhangban tárja elé a világkiállítás.

Mint delejtüt a sarkcsillag, ellenállhatatlan vágy vonzza minden időben a tudvágyó emberi lelket a jó, igaz és szép megnyilat- kozatai felé. a munka nagy ünnepe, a párisi világkiállítás e hármas jeligének meglepő tényekben kijegeczedése. Innét a hatalmas népvándorlás, az emberiség millióinak özön- lése Parisba, a czivilizáczio Mekkájába.

Hazáin ifjúsága! Közoktatási kormányunk bölcsesége megnyitotta előttetek is az utat; előrelátása lehetővé tette, hogy édes szüléitek nagyobb pénzbeli megterhelése nélkül, kényelemben, jóllétben végezhessétek a nagy utazást Budapestről Ausztrián, Németországon át Párisba s onnét vissza Sváj- czon, Tirolon át haza. Lehetővé tette, hogy a modern műveltség és finomodás legnagyobb góczpontjában, Parisban, s a minden képzegyar, még nem történt meg az egyesülés. Az I960, év első napjaiban a debreczeni dalegylet ismételt felhívására dalegyesületünk, miután kilépett a dalár-szövetség kebeléből, elfogadta a kerületi dalos-szövetség megalakítása czéfjából ajánlott tervezetet s a már- czius hó 18 án Debreczenben tartott alakuló közgyűlésen az alelnök személyével képviseltette magát. E közgyűlésen a debreczeni dalegyletnek tizenegy esztendei kitartó küzdelme után, a Tiszavidék — 12 nagy megyre — dalegyesületeinek képviselőtestülete vett részt s a 25 dalegylet szívből áradó örömmel a „Tiszavidéki kerületi dalos szövetséget“ megalakuljak jelentette ki. Ugyanakkorái szatmár-németi dalegyesület képviselőjének meghívása folytán kitörő lelkesedéssel határozatba ment, hogy a szövetség első ünnepét Szatinár városában, kapcsolatosan egyesületünk 25 éves fennálásának emlékünnepélyével fogja megtartani.

És itt már végére értem a 25 év törté' netének. Méltó dolog megállapodni a 24 év zárókövénél, hogy megpihenve kissé, vissza-