Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-06 / 23. szám
3 „H E T 1 S Z - E M L E“ (23-ik szám) íme ezek azon lényeges jogok röviden; a melyek mind léleztek s léteznek az államhatalom élőit is, a melyeket tehát az állam, a miként nem adta, el sem veheti, sőt magának az államnak létjogosultságát is pusztán a jogok szükséges védelme képezi az egyedek, a családok, a községek, a társulatok jogai közötti összeütközés elhárítása és sérelem esetében — helyreállítása által, a mi csak rendezett, egységesén, tehát egy központi hatalom alatt szervezett társadalomban lehetséges. • Az állam tehát, mint ilyen, szintén természeti jogban s Isten akaratában bírja czélját, e czélra lét jogát' s a belőle folyó hatalmat vagyis jogosítványokat. De e ezé! állapítja aztán meg a hatalom korlátáit is és a czélok és jogoknak azt a természetes sorrendjét, a melyet a minderiség hierarchiájában senki sem bonthat meg vétkes következmények nélkül. Isten, a Teremtő, az egyedül tökéletes absolut jogú, s így egyetlen végczólja az az egyednek, a családoknak, a községeknek, az államoknak, az egész mindeuségnek. Ez absolut jog ellen nincs jog. Sőt az egyedüli forrása és sanctiója minden más czélnak és jognak. • Istenért, van tehát az egyed; az egyed- ért a család; a családért a község; a községekért az állam, hogy a községekben a családoknak, a családokban az egyedeknek. s ezenkívül a családon kívül álló egyedek- nek lényeges jogait védje s biztosítsa minden jogtalan sérelem ellen. Nem az egyedek, a családok, községek vannak tehát, az államért, hanem az állam van az egyedór-t, a családért, a községekért. Az államnak ezen egyedül természetes feladatából már most könnyű megálla- pitni, minő hatalommal és jogokkal és meddig a határig bírhat az állam a nélkül, hogy túl ne lépné a hatalmi kört, a mely lótjogából következik. Erről azonban majd más alkalommal Harcz a törvénytelenség ellen. A második érv, melylyel Domahidy Elemér főszolgabíró a mérki kálvinisták többször visszautasított követelését, úgy a Főpásztorát, A magyar beszéd végeztével, Öméltósága határozott kívánságára, ugyanazon eszméket adta elő tót nyelven Benkő József esperes— plébános is, ki ez alkalommal igazán rendkívüli emlékezőtehetségének adta tanujelót, amidőn Öméltósága beszédét majdnem szórul-szóra tót nyelvre átfordította. És a hívők nagy sokasága — bár tolmács utján — megértette kegyes Főpásztorának buzdító igéit s hangos sóhajokban adta tudtára szeretett legfőbb lelkiatyjának azt, hogy mennyire szivükhöz szólott. A beszédek végeztével egy nagy lánczba állott fel az 504 bérmálandó, mire kezdetét vette a bérmálás szentségének a kiosztása. Mily buzgósággal, mily kitartással, mily nagy ájtatossággal teljesité Ő méltósága e szentség kiosztását, — ezt látni kellett volna. S a hivek látva a Főpásztor buzgóságát, tapasztalva különösen a gyermekek iránti leereszkedő jóságát, majd, a bérmálás szentségének kiosztása után, látva azt, hogy mindenkihez, kicsinyhez és nagyhoz egyaránt van egy barátságos, egy jó szava, nem csoda, ha igy kiáltottak fel: „Valóban egy igazi, jó lelki-atya; bárcsak mindig ilyen püspökünk volna.“ Másrészről Öméltóságának is feltűnt a vármegyei bizottság, mint a nm. m. kir. belügyminisztérium előtt támogatta, kétféle- képen van előadva. Először azt állította, hogy a róni. katholikusok a községi képviselő testület, engedélye néikül foglallak térülőiét templomuk építésére, de mert ezt a képviselő testület füilebezéseiben mindig megczáfolta, fordított egyet köpenyegén, s legutóbb, mint ez az első alkalommal közölt nm. m. kir. belügyminiszteri Ítéletben foglaltatik, azt állította, hogy egy más „hitfe- lekezet,“ értve a rótn. katholikusokat, szintén ingyen területet kapott Merk községtől tem- plom-épitésre. Már magában véve azt, hogy majd igy, majd amúgy adja elő ezen általa döntőnek vélt érvet, eleggó bizonyítja, miszerint sem az egyik, sem pedig a másik formába öntőit állítás nem igaz, hanem alaptalan koholmány. Avagy honnan és kitől hallotta ezt a főszolgabíró ? Hiszen addig, mig rtem. kellett hit feleit pártfogolnia, reá nézve Mérk Hekuba volt. Azonban foglalkozzunk komolyan ezen kétfóleképen előadott, érvvel, bogy mindenki meggyőződhessék állításának alaptalanságáról. A mérki tóm. kath templomot. 1813. évben épített ók a község központján egy szabad térre. A templom előtt kereszt állott szépen bekerítve. Midőn a róni kath. hivek 1890 ben, az idő vasfoga által nagyon megrongált templom újjáalakítását elhatározták, egyúttal abban is megállapodtak, hogy az uj tornyot a kereszt helyére fogják építtetni, mert a régi torony, mely csodálatosképen csupán a templom homlokzatának egyetlen falára volt építve, mig a kórus fölött, tehát a másik oldalon, két merészen fölállított iv tartotta, össze vissza repedezett s ledőlóssel fenj-egetett; tehát nem foglaltak területet, mert volt saját területük, de meg a rótn. katholikusok nem is szoktak erőszakoskodni, ez a protestánsok kiváltsága, mint a mérki eset is igazolja; nem is kérlek a képviselőtestülettől semmit, s igy nem is kaphattak ternplomépitésre ingyen területet. Ha szükségük volt volna, pénzért vásárolták volna azt meg, de sem nem erőszakoskodtak, sem pedig nem koldultak volna ajándékot. Emellett határozottan állítom, hogy az első esetben a kálvinisták kézzel lábbal tiltakoztak tótok kiválóan tiszta öltözete, példás maguk- viselete s különösen Szűz Mária és szent József iránti odaadó tisztelete. Egy órakor Csechliczky József esperes- plebános 25 terítékü ebédet adott. Ebéd közben felemelkedett a házi gazda s fiúi hódolattal, magyaros nyíltsággal adott kifejezést abbeli örömének, hogy nemcsak az ország egy kiváló, érdemekben gazdag, előkelő emberét, hanem mint saját és hivei atyai jóságu Főpásztorát, szerencsés szerény házában üdvözölni a móltóságos Püspök Urat. Majd meg igy folytatta ; „egyúttal alázattal kérem Méltóságod bocsánatát, hogy nemes szivének ama tettét, melynél fogva a járásorvosi lakot itt, Tibán, háromezer koronáért megvenni és azt iskolánk tovább fejlesztésére felajánlani kegyes volt, a nyilvánosságra hozom. Szolgáljanak mentségemre a szent Írás szavai : nem szabad a világosságot véka alá rejteni. Kívánom, hogy a jóságos Isten Méltóságodat, egyházunk, szeretett hazánk s mindnyájunk örömére igen sokáig éltesse. A jelenlevők szívből fakadó „éljen“-e követé az esperes szavait, mire Öméltósága kegyes s leereszkedő nyájassággal azt feleié, hogy itt a tótok hazájában nagyon jól érzi magát, mert látja, hogy amint az esperes ur, úgy volna az erőszakos foglalás ellen, a másik esetben pedig/fö használták volna a községi képviselőtestülethez benytij ott kérvényök- ben a gyűlölt kutholikusoknak nyújtott kedvezményt. Ámde mert mindezektől egyetlen betűvel sem emlékeznek meg, világos, hogy mindkét állítás és érv hazug koholmány. Quod eret demonstrandum. Figyelembe veendő még az is, hogy a rótn. katholikusok építkezése se közlekedési, se tűzrendészen szempontból sem volt kifogásolható, szépészeti szempontból ellenben határozottan díszére vált Mérk községének, vallási, hitéleti tekintetben .végre a kálvinistákra nézve se nem zavaró, se nem sérelmes, ami az épülőfélben levő kálvinista imaházról a legjobb akarat mellett sem mondható. Ellenkezőleg. Közlekedési és tűzrendészén szempontból határozottan elítélendő; szépészeti szempontból ferde és félre- rézsutos állásával, mintha minden pillanatban oldalba akarná rúgni a rótn. kath. templomot, valamint a rektorlakás és iskolaépület roppant közelsége miatt teljesen el- diszteleníti a község főterét: vallási, hitéleti tekintetben pedig, a kezemben levő protestáns pásztor beismerése szerint is, az isteni tisztelet folytonosan zavarva lesz. De llát mit törődik az ilyen csekélységekkel az alispán és főszolgabíró. Nem hagyhatom említés nélkül azon lényeges és döntő körülményt sem, hogy a kálvinistáknak három igen alkalmas és gyönyörű terület állott rendelkezésökre, még pedig kettő a róm. katholikusok szives és jóindulatú ajánlata folytán. Válogathattak tetszésük szerint. De nekik mindenáron a községi ingyenes terület kellett, ’ melyhez csakis az alispán és főszolgabíró erőszakos és törvénytelen engedélye utján juthattak. A kik mégis tették nekik ezt a szolgálatot. Miért? Ki tudná megmondani? A képviselőtestület talpraesetten indokolta tagadó válaszát, az alispán és főszolgabíró nem indokolták az építési engedélyt. Már pedig tagadhatlan igazság, hogy a hol indokolás nélkül Ítélnek, ott a nyers erő nyilatkozik meg. Sic volo, sic, jubeo; sat pro ratione voluntas! Vagy hogy egészen magyaros nyíltsággal szóljak. Világos dolog, hegy az hivei is nem csak hajlékukat, de szivüket is feltárták előtte; dicsérettel halmozá el az esperes-házigazdát. Ami meg az orvosi lak megvételét illeti —folytató a Főpásztor utolérhetetlen humorral — én azt a 3000 koronát magammal akartam hozni, de jó embereim figyelmeztettek, hogy még TJng megyében sem tanácsos a püspöknek ily nagy összeggel járni. Természetes, hogy Öméltósága eme megjegyzése általános jókedvet idézett elő. Ebéd végeztével egy félórái cerclet tartott a Püspök ur, mely alatt mindenkihez volt egy lekötelező nyájas szava. Délután 5 óra tájban Szobránczon előbb a fiók-egyházat tekintő meg Öméltósága, hol ismát lendületes, szép beszédet intézett az egybegyűltekhez, majd meglátogatásával tiszteié meg a vidék egyik legelső földbirtokosát, Csuha István urat. Innen meg a szob- ránczi fürdőbe Török Hermin grófnő látogatására ment. Mindkét helyen szeretetre- méltóságával, nyájasságával, vig kedélyével valóban meghódította a jelenlevőket. Éjjeli szállásra Tibára tért vissza Ö méltósága. Másnap reggel 7 órakor csendes misét- mondott; ez után az egybegyült iskolás gyermekeket képecskékkel és érmekkel, a szegényeket meg gazdag alamizsnával
