Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-06 / 23. szám

HETI SZEMLE“ (23-ik szám.)

2

a templom renoválása alkalmával, — ha jól emlékszünk talán — már három ízben fel lett szólítva a nemes város, hogy a költségek viselésében érvényesítse jogait, de a nemes város nem csak hogy egy árva krajczárt sem adott, de még nem is reflektált eme jogokra.

Azt mondják, hogy a város épített plébániát. De nem költött reá egyetlen egy krajczárt sem, csak jót állott, kezeskedett, hogy 50 vagy hány év múlva a ház önmagát tízese ki — a boltok jövedelméből. Ennyit egy privát emberért is megtehet.

De talán fényes templomi ruhákat, drága templomi felszereléseket szerez? Egy krajczárt sem költ reá. A harangpénz teljesen fedezi a kiadásokat.

Hát kérem azért kell mosolyognia a kath. embernek, valahányszor egy egy keresztény atyánkfia, városi képvisel ő és a többi, ökölbeszorított kezekkel kiáltja, hogy hát a kathólikusoknak mi adunk plébánost, mert mi vagyunk az pat- ronus.

Az államosítás — mint a socialisms előkészítője.

Nem kecsegtetjük magunkat a reménynyel, hogy fejtegetéseink meg fogják akadályozni a minden téren megindult államosítást.

Még sem felesleges azonban az államhatalom feladatának székében elhomályosult fogalmát tisztább világításba helyezni, hiszen alkotmányos életben minden erre jogosult polgárnak felfogása, szava közvetve bár, — hatással van a hatalom kezelésének módjára is és r,?y *7j eszmék tisztulása bár csak kisebb körben, lassankint a közélet tisztulását is maga utón vonja.

Mi az állam feladata s czélja ? És minő hatalom gyakorlására jogosítja fel őt e feladat ?

A felelet e kérdésre lényegesen attól

ságnak, Jézus Krisztusnak mennyből hozott igéit, hitében megerősödik s az Ur oltárai előtt térdre hullva főpásztorával együtt köny- telt szemekkel újítja meg Istenbe vetett hitét, reményét és szeretetét.. A hívek lelki- javát czélozza tehát első sorban a főpásztor megjelenése s hogy e nemes törekvésben egyházmegyénk különösen szeretett Főpásztora már 12 éve fáradhatatlan buzgóság- gal vesz részt, azt mindnyájan tudjuk. Áldott szivének sugalmát követve, feljött ide, Ungmegyébe. Május 19-től 26 ig megbérmálta az alsó-ungi esperesi kerület híveit. Május 27-én indult el Ungvárról Tibára — a tótok közé.

Tiba Ungvártól északr • mintegy 14 kilométernyire fekszik. Nyugat, Észak és Keletről félkörben veszik körül e csinos helységet a Kárpátok, melynek egyik magas csúcsa, a Vihorlát méltóságteljesen néz le a búza és gabona vetésektől zöld róna- ságra. A májusi nap teljes pompájával árasztotta el a természetet. Öméltósága Ugvárról jövetmegtekintette a jenkei róm. kath. templomot, melynek nagy tisztasága és szép festése leköté figyelmét. Tibától a három kilométernyire fekvő orechovai dombon díszes bandérium és a vidéki urak ólén Őmélfügg, miképen fogjuk fel az élet végczélját. Keresztény felfogás szerint az individuumnak, az egyednek a luléletben elérendő lelki üdve a minden más czélok fölött kimagasodó legfőbb czél. Eredeti, közvetlen ős joggal, mely az emberi természetben és Isten akaratában gjmkerezik,. csak az egyed bir. Ozélját ugyan csak rendezett társadalomban (állam) éri el e földön, s azért ennek létjoga is a természetben és Isten akaratában gyökerezik,- de épen természete és Isten akaratánál fogva is nem önczél, csak eszköz az egyed czéljára maga a társadalom is.

Ezen rendíthetetlen alapon nyugszik az egyednek minden szabadsága és joga még az állammal szemben is. Ez szabadította fel az embert és adia vissza az egyednek méltóságát az ó-kori despota államok mindent magába olvasztó zsarnoksága alól s állapította meg a nyugati civilisalt népeknek keresztény szabadságon nyugvó s határt nem ismerő előhaladását.

Az egyednek a végczélhoz való, és semmi földi hatalom által sem korlátolható jogából következnek aztán a többi lényeges jogai: a jog arra, hogy éljen, lelki testi éhségét megőrizze, az éleifentartáshoz elkerülhetetlenül szükséges javakat bírja; a jog becsületét, jó hírnevét, mely a társadalomban való élhetésre és működésre nélkülözhetetlen bizalmat szüli, megőrizze. A czélhoz vaió érinthetetlen jogából következik továbbá a jog a cZélra törekedni, tehát lényeges vallási kötelmeit teljesíthetni (vallás-lelkiismeret szabadság) az erkölcsi törvények határai között szellemi és testi erőit szabadon kifejteni, vagyont szerezni és bírni s azzal a maga vagy mások javára szabadon rendelkezni.

Miután pedig az egyed végczélját e földön a szerves »társadalmi élet természeté hez képest külön-külön állásban tölti be, a mi másokkal váló viszonyt tételez fel, — a végczélból folyó külön jogok rendszere áll elő. így a szülő joga, hogy gyermekeit tanítsa és emberré nevelje saját képmására; a gyermeknek joga, hogy a szülő ezen feladatát teljesítse ; az alattvaló joga, hogy a fel - sőbbség vele igazságosan bánjék ; a házas- társak joga, hogy az erkölcsi törvények határai között szabadon válaszszák egymást a

tóságát a szobránczi járás tb. főszolgabírója, Tomcsányi István csinos, talpra esett beszéddel üdvözlé, mire Öméltósága szeretetteljes szívélyességgel válaszolt. Aztán koz- detét vette a bevonulás. Elől ment az 50 tagból álló lovas-bandérium. A nemzeti szinü szalagokkal feldíszített lovak, a zászlótartó huszár s a lovasok festői magyar-ruházata, nem különben árvalányhajas kalpagjai igazán szép látványt nyújtottak. A bandérium után díszes kocsiján a járás tb. főszolgabírója jött, mely után Ő méltósága gyönyörű hintója, majd meg a vidéki urak hosszú kocsisora következett. Tiba előtt egy Ízlésesen, zöld galvakkal s nemzetiszinü zászlókkal díszített diadalkapu volt felállítva, az ut mindkét oldalán ugyancsak zöldgalyak díszelegtek. Ő méltósága bevonulása egy igazi diadal-ut volt. A harangok zúgásába s a távolabbi dombon elsütött mozsarak mennydörgésszerű morajába belevegyült az ösz- szesereglett hivek ezreinek „éljen“ kiáltása.

A templom előtti téren felállított sátortól a templom bejáratáig két oldalt sorfalat képeztek a bérmálandók. A Főpásztor hintója a sátor előtt állott meg, a hol Csech- ticzky József kerületi esperes, tibai plébános a kerületi lelkészekkel együtt mély hódoközös életre, s akaratuk ellen el ne válaszszák őket egymástól stb.

Az egyed azonban, mint emlitők, csak társadalomban érheti el czélját. Már maga az egyed létrehozása és emberré felnevelése szüksógkép feltételez egy társadalmat, a családot, mely kicsiben egy tökéletes, önjogu társadalom és előképe, gyökere minden másszervezett társadalomnak, a mely tehát megelőzött minden államot és már az államok alakulása élőit természetes czóllal és így joggal bírt, az egyed tovább terjesztésének is saját képe átörökítésének jogával. E jognak a család abban a pillanatban lép a birtokába, amidőn létre jött, s birtokába jut az ebből következő többi családi lényeges jogoknak, hogy más csalódok hasonló jogának sérelme nélkül: I) saját önálló létét fen tartsa ; 2) rendeltetésének elérése végett saját erőit szabadon kifejtse, 3) ezen c/.élból szükséges javakat megszerezze. Mindezen jogokkal a csalad már az állam előtt birt, mikor még állam nem létezett, tehát nem is államhatalomban bírják gyökeröket.

Hogy azonban a család az egyedénél komplikáltabb szükségeit kielégiihesse, más családdal való összeköttetésre van utalva, már csak a generatio tovább folytatása végett is. így jön létre szintén még az állam előtt a családok szövetkezete bizonyos szellemi (pl. iskola) s anyagi közös czélok elérésére: a község. Zárt, Önczélu, önjogu nagy család jellegével bir tehát bizonyos határig maga a község is, a melynek vagyonjoga, rendelkezése, önkormányzati joga rendeltetésének czóljából és nem a később belőlük alakult államhatalomból folyik.

Végül a községek keretében vagy azok határain túl is minden egyednek természeti joga van az egyed végczéljával nem ellenkező szellemi vagy anyagi czélokra, más egyedeknek hasonló czéiokhoz való jogainak sérelme nélkül szabadon szövetkezni, önálló önkormányzatú társulatokat alkotni, e czélok által meghatározott keretben szellemi és anyagi erőit szabadon kifejteni. Erre való jogaikat e társulatok sem az államhatalomtól bírják, mivel azok az egyénnek a vég- czólhoz való személyes jogából szükségképen következnek.

lattal fogadta a kocsijából kiszálló egyház- nagyot, kinek kíséretében voltak Hehelein Károly kanonok, Szabó István titkár, Benkö József jen kei esperes-plebános, Hámon Róbert sz. széki jegyző. O méltósága egyházi ruhát öltött fel magára, mire a hivek „Isten hozta hiv nyájához“ kezdetű éneket énekelték tiszta magyarsággal, szent lelkesedéssel ; ezután az apostoli szellemű Főpásztor papjainak kíséretében a templomba vonult, hol Onczay Sándor tibai orgonista Zsaskovszki „Ecce Sacerdos“-át éneklé csengő hangon, kitűnő orgona-játékkal.

A Főpósztor fogadtatása után Hehelein Károly kanonok kis misét mondott, mely alatt a hivek magyar nyelven soprán és alt hangon szebbnél-szebb Mária s a legméltó- ságosabb Oltáriszentséget üdvözlő énekekkel emelték a sz. mise fényét. Mise végeztével O méltósága az oltártól kitűnő nyelvezeten, remek magyar beszédben a kér. kath. hitnek gondos ápolására, az őseink drága vérén szerzett haza rendíthetetlen szeretetére s az apostoli koronás király iránti törhetetlen ragaszkodásra hívta fel híveit. 0 méltósága beszéde oly nagy hatással volt a más vallásuakra is, hogy a legnagyobb tisztelet s elismerés hangján dicsőiték egyházmegyénk