Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-03 / 1. szám

IX. évfolyam. 1-ső szám. §zatmár, 1900. január 3.; m 1 HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évrs —-------—-----------------------------3 frt — kr. Fé lévre — ■— — —— —• — — —■ — 1 frt 50 kr. Negyedévre--------------------— — — — frt 75 kr. Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-3AJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „ Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szára.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyllttér sora 20 kr. A. Lep meg- jeleRik minden szerdán. Százados évfordulók. Nagy ünnepe van a kath. egyháznak ; — kétszeres ünnepe a magyar nemzetnek. Tizenkilencz évszázad tűnt le, mióta a megváltás nagyszerű munkája végbement. Tizenkilencz század örömeinek, boldogságának, szenvedéseinek és csapásainak zárköve az uj esztendő, melynek küszö­bét átléptük. Mennyi üdvnek, mennyi boldogságnak volt megteremtője ez a rengeteg idő, beszél róla bőven a história meg a krónikák. Milliókra menő névtelen hősök emlékét gyakran csak magasztos tetteik tartják fenn. Sőt meg nem közelíthető azon névtelenek száma is, kik hasznos, munkás tagjai valának a társadalom­nak, de történeti alakokká nem domborodtak ki. Nem is tud rólok semmit az emberiség, legfellebb egy-két évtized őrködött emlékök felett, — aztán feledésbe ment nevök erényeik és jeles tulaj­donaikkal együtt. Ez az osztályrésze az emberiség nagy tömegének. Nemzetek tűntek le a szereplés teréről, helyöket újak váltották fel. Időről időre átalakult a kép, melyet az öreg föld a figyelmes szemlélő elé tárt. Talán egy talpalattnyi tér sem őrizte meg külső alakját. Vál­tozásnak volt alávetve minden, ami csak emberi. Még a tudomány és művészet csarnokaiban is ott ül az enyészet, mely a hajdan nagyszerű alkotásokra ruházta fátyolát, uj Íz­lést, uj eszméket termelt a társada­lom elhomályosítván a régibb kor bálványait. Csak egy nem változott! ... Az a hit, melyet Krisztus Urunk tizenkilencz századdal ezelőtt hirdetett az emberiségnek. Ez nem változott, mert ez isteni. Ostromolták pedig keményen az erőszak és az ész fegyvereivel, de a pokol kapui sem tudtak rajta erőt venni. Minden megaláztatásból diadalmasan emelkedett fel ismét Krisztus keresztje, minden táma­dás az ő dicsőségének fényét nevelte az utókor előtt. Ennek a tizenkilenczszázados hitnek, mely szent Péter apostol és az ő utódainak őrizetére lett bízva, ünnepli ebben az évben százados évfordulóját a katho- likus egyház. Pompás jubileum! . . . Száz esztendőben egyszer! . . . Ki éri azt meg ? . . , Kilenczven százaléka az emberiségnek nem! . . . Csak a történelem őrködik gondosan a rengeteg idők futása felett!.. Ott virrasztód a tizenkilenczszázados múlt kezdőpontján, bevilágít szövétnekével annak belsejébe, az ő kezei fogják rá­tenni koporsójára a zárkövet. Tőle tanuljatok. Az anyaszentegyház feje a százados évfordulót szent évnek jelentette ki. Elhatározása méltó volt a ke­resztény világ nagy ünnepéhez. Megnyitja a kegyelem forrásait, hogy meríthessenek belőle bőven, akik tud­ják, mit cselekszenek, midőn az oltár zsámolyát érintik. Mennyi tapintat, mennyi kegyesség rejlik ebben!... XIII. Leo uralkodása korszakot alkot a népek történetében. Bölcseségének utói nem érhető varázsa trónjának zsámolyához vonzza a császárokat is. A szó legvalódibb értelmében a királyok királya, alá­zatosságában szolgája a legutolsó szolgának. Ilyen kezek közt szent Péter hajója nem félhet, hogy' zá­tonyra talál. A magyar nemzetnek ezenkívül egy másik szá­zados ünnepe is van. Kilencz századdal ezelőtt tették fejére első királyának, szent Istvánnak az apostoli koronát. Kilencz szá­zaddal ezelőtt vezette be a katholikus egyház kebelébe nemzetét a szent király. A magyar nemzet keresztény hitének, a magyar ki­rályság múltjának is százados évfordulója ez a világraszóló jubiláns esztendő. Tud­juk, méltóan fogja megülni. Hit és erkölcs dolgában elfogad, — hon- szerelemből tanítást a magyar nem kér. Honszerelme vezette vissza gyakran ahhoz az ősi valláshoz is, mely ellen oly sokszor meggondo­latlanul pártütést csinált, mert kény­telen volt belátni, hogy az nemzeté­nek szilárd fentartó oszlopa. A magyar nép konszolidatióját a ke­reszténység hajtotta végre, a király­ság kilenczszázados múltja össze van forrva a nemzet kilenczszázados keresztény hitével. A magyar nép lovagias volt és az marad mindig. Ha megbotlott, tud vigyázni magára. Ha elesett, volt ereje felkelni. Ha vitézségét, hősi erényeit tették próbára, szembe­szállt a pokol egész hadával. Ha eltántorodott az igaz ösvényről, volt bátorsága győzelmet venni — önma­gán. A történelem múzsája bámulva áll meg jellemé­nek nagysága előtt. Csak egy hibája van: nehezen ébred, ritkán veszi észre idejében a fenyegető vészt. Ezért tanul mindig a maga kárán. Loyalitása, hűsége a királyi trón iránt tántoríthatat­lan. Ha vész fenyegette bármikor, mint sebzett orosz­lán ment csatába az egész nemzet. Büszke volt reá, ha királyának védelmére kardot ránthatott. Hányszor láttuk ezt megismételve a letűnt kilencz évszázad fo­lyamán? . . . Karekterét a magyar soha nem hamisította meg. A koronás fő hódolatának mindig kiváló tárgya volt. Vért és életet áldozott érette, ha védelmére hívta a királyi szó. Fogékonyabb nép múltjának emlékei iránt talán nincsen több a föld kerekén. Szive lángol és lelkesül, ha a történelem nagyszerű mozzanataihoz visszaszáll. Mikor ős Buda ünnepelni fog, ott lesz lélekben min­den jó hazafi. Az ünnep nagy és impozáns leend szent BOTOS GYULA polgári, papi és egyenruha üzlete és mindennemű egyenruha czikkek raktára Deák- tér, Zöldfa vendéglő alatt. Tartalékos tiszt urak szolid kiszolgálás mellett felszereltetnek, költségvetést dijmentósen és bórmentve küldök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom