Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-03-22 / 12. szám

Hire k.

Püspök lir ő méltósága holnap, f. hó 23 án Nagy-Szőllősre rándul gróf Hugonnai Béla főispán, Galba Lajos törvényszéki elnök és titkárja, Szabó István társaságában, hogy viszonozza gróf Csáky László ugocsai főispánnak látogatását.

Képviselői beszámolóját e hó 25. és 26 án

fogja megtartani Láng Lajos dr., a nagybányai kerület országgyűlési képviselője, a képviselőház volt alelnöke, ki az ismeretes Tisza-lex keletkezésekor az alelnökségről lemondott. A beszámoló elé nagy érdeklődéssel néznek és a képviselőt rendkívüli óvá- cziókban akarják részesziteni. Nagy-Bányán 25 én, Szinyér-Váralján 26-án lesz a beszámolás napja. Azután a képviselő Nagy- Károlyba megy, hol Nagy László alispán látogatása végett, pár napig fog időzni.

Főszoigabiróságának 10-ik évét töltötte be a napokban Szabó Sándor, Ugocsamegye tiszáninneni járásának főszolgabirája, ki kerületében köztiszteletnek örvend. — A járás jegyzői kara ez alkalomból kifolyólag üdvözölte az érdemes főtisztviselőt és egy értékes tajték pipával ajándékozta meg, melynek fedelén e körirat olvasható : Ugocsa- vármegye tiszáninneni járásának jegyzői kara.

Változások. Torjay József, sáros-oroszii lelkész saját kérelmére nyugalomba helyeztetett. Utódjául Köszeghy Mihályt nevezte ki a püspök ur. Az uj lelkész előbb N.-Szőllősön mint, a sz. Ferencz rend tagja működött, utóbb az egyházmegyei papság sorába vétetvén fel Szerednyón (Ung megyében) volt segédlelkész.

Gyászhir. A legnagyobb részvéttel vettük az értesítést, hogy Orosz Theodóra, a paulai sz. Vinciéről nevezett irgalmas nőszerzet tagja, a tartományi főnökuő helyettese tegnap délelőtt 8 órakor életének 76-ik, fogadalmának 55-ik évében elhunyt. Szerető gondos anyát veszítettek el benne a nővérek, kik most halála felett mély fájdalomba borulva könnyeznek. A temetés holnap délelőtt 8 órakor lesz. Alcsuthon szintén elhalt egy irgalmas nővér, Bugyis Evázia 19 éves korában. Csak 2 éve tett fogadalmat, azóta a kisdedóvó vezetője volt.

Nemes tett. Pemp Antal t. kanonok, esperes, felsőbányái plébános a néhai Bíró [jászló püspök hagyatékából neki, mint egyik vég- rendeleti végrehajtónak tiszteletül) czirrrón csak most kifizetett 629 frt 77 krt az egyházmegyei aggpapok alapjának gyarapítására ajánlotta fel. Szép cselekedet, melyért méltán illeti elismerés.

Sipalusz Szatmáron. Az Aranylakodalom 101. előadására Rákosi Viktor eljött Szai- márra s itt csütörtökön este az Ezres-asztaltársaságnak, pénteken Uray Géza ügyvédnek volt vendége. Az Ezres tagjai nagy számmal gyűltek a kedvelt, illustris disztag köré, ki éjfélig jó hangulatban mulatott közöltök. Dr. Fechtel J.elnök pompás fordulatokban gazdag, szép beszédben üdvözölte őt, majd installálta a két uj alelnököt, dr. Hantz tanárt és Kor- bay főkapitányt, kik e bemutatásra szellemes beszéddel reflektáltak. Megtudtuk tehát, hogy a mi kedves uj főkapitányunk ékesszóló, választékos stilu, szellemes rögtönző szónok is. Beszéltek még az ünnepekhez szólva dr. Fejes István, dr. Kelemen Samu, Orosz Alajos, Uray Géza, dr. Günczy, Kunhegyi színigazgató, Rákosi nejére Majos Károly, az elnök mellett Lengyel József, az Aranylako- dalorn társszerzőjére Deák Kálmán. Sipulusz többször szólalt fel s az ő szikrázó esprit-jé- vel, könnyöd humorával, lebilincselő érdekes előadásával teljesen meghódította a kü lönben is előtte szívesen hódoló közönséget. Az Ezres másnap az Aranylakodalom előadásán pompás babérkoszorúval lepte meg Sipuluszt, amelyet Kunhegyi direktor maga nyújtott át.

Gyászhir. Witt Miklós, ki városunkban gyógyszertár tulajdonos volt, e hó 14-én Budapesten, a Schwarczor-féle sanatóriumban elhunytéletének 40-ik évében. — Özv. Zsolnai Istvánná, szül. Szentkuthy Viktória 72éves korában Erdődön', elhunyt. — Enyedy Béláné, a nagykárolyi pénzügyigazgatóság számellenőrének neje, szül. Ágoston Gizella e hó 15-én életének 24-ik évében elhunyt. — Kövér-remetei Filep Istvánná a nagybányai volt törvényszék nyug. elnökének neje szül. nagyváradi Beöthy Eleonóra e hó 13-án életének 66-ik évében Nagy-Károlyban elhunyt. —

Babinecz■ Irén oki. tanítónő Magyar-Komjá- ton hosszas szenvedés után elhunyt. — Ger- márz Tivadar, Germárz Tivadar állatorvos szép- reményű fia, I. éves mérnöknövendék e hó I 19-én elhunyt. — Kabáczy József, köz és j váltóügyvéd, Beregmegye tb. főügyésze, a beregvármegyei takarékpénztár igazg. tagja 1 életének 51-ik évében szivszélhüdés következtében Beregszászban elhunyt. — Jaskovics Ferencz kir. kath. főgymn. tanárt és nejét sulycs csapás érte. Szeretett kis leánykájuk. Margitka e hó 18-án délután 2 órakor hirtelen elhunyt. — A kis halottat tegnapelőtt délután 3 órakor helyezték örök nyugalomra.

Márczins idusát ismét megünnepelte a Kölcsey kör a színházban d. u. 3 órakor díszelőadással, melynek közönsége azonban az előbbi évekéhez képest megfogyott. A férfi dalegylet szép éneke után Osváth Elemér ref. főgymn. tanár beszólt szónoki hévvel, nemes lelkesedéssel, költői stílusban e nap jelentőségéről. Kellemes hangja betöltötte a színház minden zugát s utat talált a ridegebb szivekhez is. Mátray Lajos ev. ref. főgymn. tanár alkalmi darabja következett aztán, költői dikciókkal, sikerült képekben mutatá be a szabadságharcz kimagasló momentumait, minők a Talpra magyar, Kossuth Czegléden, Petőfi halála, Batthányi főbelövetése, Széchenyi visiói, allegóriában a láncz és kard, a nemzet kibékülése. A költőt többször tüntették ki viharos tapsokkal, a szereplő hölgyek szép csokrokat kaptak ; a nagyszámú közönség pedig ünnepi érzéssel távozott áldva a gondviselést, mely ma 51 óv után köröskörül derült képet mutat. A megjövendölt fényes trón erejét a szabadságból meriti, a 12 pont a költő szivéből a valóságba átköltözött. Csodálatos küzdelmek, sikerek, csalódások, áldozatok, feledkezések, diadalok emlékén merengünk. Volt részünk dicsőségben, volt részünk szenvedésben; s ezen álomhoz hasonló történetből ma népünk kicsinye nagyja őriz egy nagy tanulságot, hogy nem a boszuálló fegyverek, nem a tétleu dacz, hanem a kitartó munka gyümölcseit szedjük. A napot nagy bankett fejezte be a polg. kaszinóban.

3

saságban. Bizonyára az előbbiek. És ezért látszik nekem olyan megérthetetlennek, miért húzódnak vissza a mi kath. kaszinónktól sokan épen azok, kik előkelő szellemi és erkölcsi tulajdonaiknál, mint mondják, intelligenciájuknál fogva a társadalom vezetésére vannak hivatva.

A másik kifogásra is felelek. Sohase sajnálják azt a nők, hogy a társadalmi és politikai élet aktiv és szemrevaló mezejéről ki vannak zárva. Ez a kizáratás csak látszólagos, a társadalomi munkában nekik épen olyan rósz jut, mint a férfiaknak. Ha ezt az igazságot keresztény szempontból és a megváltás áldásainak fényénél tekintjük, ón nem tudom, melyiket mondjam fenségesebb hivatásnak, a férfiét-e, ki a szükségest erős munkával bekeresi vagy a nőét, ki azt megbecsüli ; a férfiét-e, ki a mezőn, hivatalában, társadalmi téren a becsületes névért, a mindennapiért, a tűzhelynek boldogságáért küzd vagy a nőét, ki otthon jó, jámbor, igaz embereket nevel — a társadalomnak. Az a hivatás, hogy valaki az emberiség nevelője legyen, miként a nők, az anyák kell, hogy azok legyenek, a legmagasztosabb hivatás, melyhez hasonló nincs több.

Csak becsüljék meg a nők eme hivatásukat I Gondolják meg, hogy az ő körükből indul ki a társadalmi élet; ennek mozgalmait férjeik, fiaik intézik, kik fölött ők erkölcsi tekintetben egészen magasan állanak, kikre hathatnak és hatniok kell szeretetükkel, meggyőződóses keresztény érzületükkel. Csakhogy ezt a szigorúan keresztény és vallásos érzést meg kell tarta- niok, ettől nem szabad tágitaniok. Mert vagy keresztény és vallásos a család és ez esetben biztosítottak a nők jogai, vagy el kell annak pusztulnia.

Hogy visszatérjek a mi kath. nagygyűlésünkre, az ott hangoztatott irányeszmék valamennyien olyanok, melyeket az állami törvényhozás legtöbbször kellő akarat hiányában megvalósítani soha sem fog. Azok a társadalom munkájára várnak és sohasem fognak megvalósulni, ha a férfiak társadalmi egyesületeinek e munkában hathatós segedelmet nem nyújtanak a nők azon erővel, mely valláserkölcsi érzületükben van.

Lám, azon sok százra menő házassággal szemben, melyet három és fél esztendő óta szerte e hazában egyházi megáldás nélkül kötöttek, azon kell lenniük a társadalmi, különösen a kath. egyesületeknek, hogy ne akadjon körükben egyetlen keresztény férfiú vagy nő, ki ezt az áldást az élet legkomolyabb órájában ne kérné. Hogy épen eme ténynél miként hathatnak a talán vallásilag közönyös férfiúra és viszont anők átalában, küNekem kevés hozzátenni valóm van e szavakhoz. Azt mindenki tudja, hogy a katho- li usok sokat vesztettek a Regnum Maria- nuraban és még van veszteni valójuk. Ha in: t jogaik védelmére egyesülnek és pedig mi;, dig törvényeink keretén belül tárdadalmi utón, mig ezt legszentebb jogaik védelmére teszik, addig másrészt hazájuk, a keresztény magyar nemzet érdekében is cselekesznek. Magyarországon, valamint másutt is az egész világon nem a katholicizmust kell félteni az elbukástól, hiszen ez vértanuk véréből születik és lesz nagygyá ma is úgy, mint régen; hanem a — kereszténységet, melyet egy egészen uj szellem, Krisztus tanainak és intézményeinek teljes ignorálása az egyén gondolkozásában és tetteiben, a családok életében, a társadalom törekvéseiben és divatjában, az állam törvényhozásában fenyegeti elnyeléssel. Hogy kik tesznek többet a keresztény szellem és gondolkodásmód megtartásáért és dicsőségéért, a keresztény társadalomért, azok-e, kik ebből a czólból a dicsőséges katholikus jelző alatt egyesülnek, nem harczra, de békességre a kér. társadalom megmentéséért, vagy azok, akiknek jó minden társaság, csak szórakozásuk legyen, akik mindentől visszahúzódnak, ami csak vallási kérdés, ez — azt hiszem — nem képezheti kérdés tárgyát ebben a díszes müveit tár-