Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-03-22 / 12. szám

államosítása, — talán szünetet fog tartani. A remény arra, hogy a kath. társadalomban megindult önvédelmi és önfentarló jogos törekvések nem fognak talán többé erőszakkal, ezerféle furfanggal megbénittatni és el főj tat ni.

Az említett positiv vívmányon és e halvány reményeken kivül azonban az uj alakulással nem nyertünk semmit, sőt talán veszteségünk is van.

Az uj kormányelnök változatlanul fenntartani kívánja a kath. egyházra sérelmes egy- házpol. törvényeket. Pedig egy nehány évnek tapasztalata is kétségtelenül bebizonyított^ hogy e törvények nemcsak a kath. egyházija sérelmesek, de a haza javára is veszélyesek. Hiszen, hogy a nép zaklatását, a bonyolultabb eljárást ne is említsük, az állami anyakönyvvezetés, melynek költsége az egyházpolitika mézesheteiben 400,000 frtot nem haladott meg, ma az államnak és községeknek 2 mii- lió forintjába kerül évenkint, akkor, amikor I csak államadósságaink kamatainak törlesztésére 132 millió forintot fordítunk, a mikor a nép az adók terhe alatt nyomorog, a köz- egészségügy elhanyagolása miatt évente több mint 100,000 hét éven aluli gyermek pusztul el, több mint 20,000 elmebeteg futkos szanaszét gondozás nélkül s ezer meg ezer község van iskola nélkül. — A felekezétnél- küliség törvénye épen a magyar vidékeken és a reformátusok közt terjeszti félelmetes módon a vallástalanságot és a sem Istent, sem hazát nem ismerő socialism üst.

Es a kötelező polgári házasságról mit szóljunk? Szóljanak helyettünk a statisztikai adatok, a melyek szerint, míg az egyház- polit. törvények előtt csak 3000 válópör volt folyamatban, ma a válópörök felülmúlják a 20,000-et, a polgári házaspárok közül 10,000 nem részesült egyházi áldásban s 15,000 gyermek meg sem kerészteltete.tt. EB ha most e törvények hatása nehány év alatt ily elijesztő tényekben nyilatkozik meg, —• mi lesz e nemzetből, ha a jobb megfontolás nem tér vissza az államok alapját képező keresztény elvekhez s azoknak minden téren érvényesítéséhez ?

E szempontból veszteségnek kell tartanunk a nemzeti pártnak beolvadását a tiberalis pártba, a mely ez idő szerint, még hallani sem akar a revisioról- Veszteségnek, — mert a pártfegyelem megbénítja, elfojtja ellenkező meggyőződésüket,— holott, különállva szabadon érvényesíthették volna Apponyival együtt — többek részéről a választóiknak is tett, és kötelező Ígérőtöket a revízió pártolásara.

Bárhogyan alakuljanak azonban a viszonyok, azt kétségtelennek tartjuk, hogy a jövő a kér. elvek diadaláé. Elemi erővel fog előtörni ennek a szüksége a kér. alapoktól való eltérés miatt beálló zavarok és romboló hatások következtében. Mert a visszatérés ez alapokra törvények ben, társadalomban és intézményekben nem pusztán az egyház érdeke és vallási kérdés, hanem első sorban a nemzeti lét kérdése, a mely azokkal ál! vagy fog elbukni. X.

ti ETI S Z E M L E“ (12-ik ;

Az egyházmegyei faultok segély- egyesületének közgyűlése.

A szatmári róm. kath. egyházmegyei néptanítók segélyegyesületének folyó évi rendes közgyűlése márczius hó 14-ón, d. e. 11 órakor püspök urnák, az egyesület védnökének elnöklete alatt tartatott meg a püspöki palotában. . A helybeli tagokon kivül jelen volt. Szabó István püspöki titkár; a segéiy-dijas tagokat Nagy Vtnc/.e nyug. igazgató-tanár képviselte.

A közgyűlés lefolyása a következő volt: I. Püspök ur megnyitván a gyűlést, olvastatott a felülvizsgáló — bizottság és igazgató-választmány jelentése az 1898. évről. Volt az egyesületnek a lefolyt évben 2 alapító, — 8 rendes, 8 segélydijas tagja és 1 kiskorú árvának adott neveltetési pótlékot. Az egyesület bevétele volt 1641 frí. 25 kr; kiadása 1533 frh 32 kr; egyenleg 107 frt. 25 kr.'— Segélydijak czimen kifizetett 1428 frt. 32 krt. Az egyesület vagyona az 1898. év végén 22,388 frt.

Közgyűlés a felolvasott jelentésből tudomást szerzett arról, hogy az 1898. év folyamán eszközölt bevételek és kiadások igazolva lettek, s a tényleg meglevő vagyon egyezik azon összeggel, melyet 'a számvizsalakitására, mely a jövőben esztendőnkint november havában tartandó nagygyűlésén fogja a nyilvánosság elé hozni eredményeit, sikereit? Az ok abban a szép gondolatban fekszik, melyet Köleseynk, a nagy magyar bölcs és költő hirdetörökbecsüParaenesisében. „Egyedül a legnagyobb sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat: egyesitett erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges. Mit ér egy csepp viz ? De milliomokként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki. Eza gondolat, mely Szatmáron 25 év előtt teremtette meg a katholikus .kaszinót, az utóbbi 10 esztendő alatt szerte e hazában közel egyezer katholikus egyesületet hozott létre, melyek mindannyian, a kaszinók és olvasóegyesületek pedig különösen áliandóap kifejtik minden rendelkezésre álló szellemi és anyagi eszközzel tevékenységüket; felkarolják a kath. ügyeket, hozzájuk szólanak a lehetőség korlátain belül, vezetik a közönséget a hitbeli életnek megfelelő irányban czélszerü felolvasásokkal, ünnepségeikkel, melyeket meghatározott alkalmakkor, a nemzetnek dicsőséges vagy gyászos eseményeinél,

a vallás örömünnepei alkalmából rendeznek.

De ez csak részletekben nyilvánuló, eloszlott szinte töredékes tevékenység, mely a hírnévnek egy kis fényével, az időleges sikernek egy kis dicsőségével tölti be az egyes kath. egyesületeket.

Ha nem hasznos, amit cselekszünk, hiú minden dicsőségünk, mondja egy régi jó Írónk. Haszon alatt kath. egyesületeinkben általában, a szatmári kath. kaszinónál különösen nem anyagi érdeket kell értenünk, hanem erkölcsit. Ez pedig abban áll, hogy eszméket gyújtsunk egymás körében, gyakorlati terveket alkossunk s azokat közösen megtárgyalva meg is valósítsuk, a keresztény és katholikus érdekeket az együttérző és gondolkodó nagy sokaság igazságérzetének erejével megragadjuk és tárgyaljuk , hogy kér. öntudatot, bátor és nyílt összetartást teremtsünk igazaink között; hogy a mai tetszetős, de hamis irányok között el ne veszítsük tetterős bizalmunkat az ősi erőben, erényben, hagyományaink igazában, — ez amaz országos szövetségnek reménye, ez a czólja, melyet alapszabályaiban igy fejez ki : „A szövetség czélja a magyarországi kath. körök és olvasóegyesületek között állandó kapcsolat és szoros összeköttetés létesítése; működésűknek egységes irányítása benső önkormányzatuknak teljes épségben tartásával ;országos katholikus társadalmi mozgalmak kezdeményezése és vezetése; a kath. egyesületi élet előmozdítása és föllenditése.“

Szives hallgatóim két kifogást fognak

gálát eredményezett; s mivel a kölcsönökre vonatkozó okiratok és az egyesület értékpapírjai rendben és teljes épségükben találtattak; miután Nayy Vtncze e. tagnak a kölcsönök elhelyezésére nézve teljes és megnyugtató válasz adatott: pénztárost, felülvizsgáló bizottságot és igazgató választmányt az 18U8. évről a számadás kötelezettsége alul föl menti, s a tapasztalt rend és elért szépsikerü eredményért pénztárosnak és i. választmánynak teljes elismerését és bizalmát fejezi ki.

II. Olvastatott az igazgató-választmánynak a levont segély-dijak visszafizetése tárgyában beterjesztett javaslata.

Tekintettel ama körülményre, hogy a segély-egyesület vagyona nem áll arányban azon nagy segély-összeggel, melyet az alapszabályok a rendes tagoknak, ezek özvegyeinek és árváinak biztosítanak; tekintettel továbbá a bekövntkezhetö időközi segélyezésekre, mely körülmény már a folyó évben is megzavarná az egyensúlyt: igazgató-választmánynak javaslatát közgyűlés egyhangúlag elejti és határozatilag kimondja, hogy az évről-évre fenmaradó feleslegek az alapszabály 38. §-ábaa megállapított teljes segélydijak kifizethetése é3 a bekövetkezhető időközi segélyezésekre való tekintettel az alap- vagyonhozcsatolandók, s visszafizetés sem a jelenben, sem pedig a jövőben nem eszközöltetik.

III. Az 1899. évi költség-előirányzat elfogadtatván, az 1895 frt. 84 kr. bevétellel szemben ugyanannyi kiadás állapíttatott meg a következőkben: 1. segély-dijakra 1353 frt. 32 kr., 2., tagsági dij-tőkésités 250 frt., 3., tartalék tőkére 150 frt.. 4., a pénztáros tiszteletdija 100 frt., 5., előre nem látható kiadásokra 42 frt. 52.

IV. A számvizsgáló bizottság rondes tagjaiul megválasztanak: Meder Mihály, Jan- kovics János és Mondik Endre; póttagok: Juhász József és Bodnár Alajos.

Végül a püspök ur szívesen üdvözölte Nagy Vtncze nyug. igazgató tanárt, mint az egyesület egyik alapitóját; azon óhajával zárta be a közgyűlést, hogy jó egészségben még sokszor lehessen jelen a segély egyesület közgyűlésein. 11.

7.4 m.)

tenni az elmondottakra; egyik az, hogy nagyon kidomborítjuk a katholikus jelzőt; a másik, hogy az előadott egyesületi működés a férfiak dolga, nem az itt nagyobb számban jelenlevő hölgyeké.

Érzem e kifogások súlyát, mélyen tisztelt közönség, másrészt azonban lesz elég erőm is felelni rájuk.

Mikor 1897. szept. 26-án a mi kaszinónknak uj helyiségét megnyitottuk, az akkori alolnök e szavakat intézte közönségünkhöz. „A katholikus jelző erőt képvisel czi- münkben, de azt a nyugodt és szerénységében nem hivalkodó erőt, mely Horatius szavával élve hüvelybe zárt kard, melyet senktsem kíván forgatni és mely az önvédelemnek eszköze, életünknek irányitója akar maradni. Bár nem volna kárhoztatandó akkor sem, ha harczi kard volna, mert sajátságos és érthetetlen divatja korunknak a kath. intézmények és jelszavak elleni indokolatlan harcz, mely annj’ira megfélemlítette már a gyöngébbeket, hogy vagy a közöny bástyája mögé vonulnak az ütegek elől vagy a támadók sorába állanak. — Pedig a katholikus jelző a béke jelszava czimünkben és a társadalmi elméletek emberei soha semmitől sem lehetnek oly nyugodtan és zavartalanul, mint ettől a czimtől, amely ezen intézményt sze- hdebbé, alázatosabbá és türelmesebbé teszi.“