Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-10-18 / 42. szám

„II KT !3 Z L E“ (42-ik szám.) lommal igen szép óvátiokban részesítették az ősz főpapul. A főpásztor külön iratban nyilvánitá elismerését „azon fontos és hasznos szolgálatokért, melyeket az egyházmegyének fél­századon keresztül buzgón teljesített.“ Sziget kath. közönségének legelőkelőbbjei nagy­számú aláírással ellátott iratban üdvözölték feledhetetlen volt lelki vezérüket, ami kivájó bizonyítéka ama benső ragaszkodásnak, me­lyet sem az idő, sem a távolság nem vala képes csökkenteni. Megengedte az Isten, hogy elérje áldozópapságának 60 éves jubi­leumát is, melyet 1897. aug. 24 én egészen visszavonulva, de nagyszámú tisztelőinek Írásbeli üdvözletével ünnepelt meg. Pár hét­tel ezelőtt ágyba fektette a betegség, végre e hó 14-én éjjeli 1 órakor meghalt a halotti szentségekben ájtatosan részesülvén. Temetése a múlt vasárnap délután nagy közönség jelenlétében történt. A szer­tartást dr. Keszler Ferencz praelátus kano­nok végezte. Másnap délelőtt lelkiüdvéért szent mise áldozat mulattatott be a székes­egyházban. A székes káptalan által kibo­csátott gyászjelentés következőleg szól: A szatmári székeskáptalan fájdalmas szívvel jelenti szeretett tagtársának, Nagy­ságos és főtisztelendő Pohl Károly éneklő kanonoknak, sághi prépostnak, gyémánt- misés áldozópapnak, a szatmár-egyházuiegye Nestorának stb. folyó hó 14.-én éjjelt 1 óra­kor élerének 85., áldozópapságának 62. évé­ben a végső szentségek ájtatos fel vétele után végelgyengülés következtében történt halá­lát. A boldogultnak hült tetemei folyó évi október hó 15.-én vasárnap délután 4 óra­kor fognak a Széchenyi-utczai 3. sz. kano- noki házból a hidontuli temetőbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig az elhunyt lelki üdvéért a székesegyházban folyó hó 16.-án hétfőn 9 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Szatmáron, 1899. október hó 14.-én Az örök világosság fényeskedjék neki 1 Az őszi közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósága e hó 12-ón tartotta meg csekély érdeklődés mellett őszi rendes közgyűlését. Elmúltak már azok a régi jó idők, midőn párduczos Árpád fiai ne­mes lelkesedésből, önzetlenül léptek oda a egy-egy lampiomos cantantis csolnak, egy közülök itt vesztegel közvetlen a terassó előtt és énekelnek szebbnél szebb dalokat. Szembe a gyönyörű „Salute“ temploma, melyre itt,-ott bengáli fényt vetnek az arra menő gondoláról ; balra az Isola s. Giorgió görög stilü szép temploma, arra tart minden gon­dola, mert ott lesz a tűzijáték; jobbra végül a holdvilágitotta Canal grande meseszerü, szürke palotáival — van-e ennél szebb köl­tészet ! ? Szerettem Veneziat gyermekálmaimban, szerettem, a mikor megpillantottam, de ami­kor 5 nap múlva elváltam tőle, akkor rabja lettem örökre. Mozaik. Jandrisics J. ay>át-plébánosról- (T. JJ Szónoklataira mindig gonddal készült. Sohasem volt rögtönző szónok. Ha tiz szól kellett is mondania, azt előbb leirta ma­gának. A szószékről az volt az elve: Qui ascendit sine laboré, descendit sine honorej (Magyarul: Ki nem munka után lép fel, az nem jő le tisztességgel.) * küzdők porondjára, hogy jogaikat életükkel és vérükkel is megvédehnezzék. Hajdan ön­érzetes férfiak szónoki felléptétől visszhang­zottak a vármegyék közgyűlési termei, ; ma leszámítva egy pár geretri csalód ivadékát, kik előtt most is ott lebeg az elődök pél­dája, a szavazásra berendelt választottak kortes hangjainak akkordjától szégyenkezve pirulnak el a falakon függő nagynevű ősök képei. Ha választás nincs, a választottak is elmaradnak. Jobb is volna igy. A szavazó­gépek korszaka lejáró félben van, az ilyen organizáiióval szervezett kormányzó publi­kumra semmi okunk sincs büszkeséggel te­kinteni" A főispán lendületes beszéde nagy hatást tett, s örömet keltett az a passusa, mely kilátásba helyezi a kormánysegélyt a vármegye közúti misériáinak javítása czél- jából. Legfontosabb határozata volt a köz­gyűlésnek, melylyel a betegápolási pótadót megszavazta. Nagyon fázott ettől a vármegye közönsége. És nem ok nélkül. Dehát ezen túl vagyunk. A kormány követeli a 30 ezer forint hátralékos összeg törlesztését. Ellen­esetben behajtja ő. Ily körülmények közt nincs egyéb hátra, mint adós, fizess. Ezen alternativa elé lévén állítva a közgyűlés, kénytelen volt engedni, mert ő a gyengébb fél. Jékey Mór a költségvetéssel nincs meg­elégedve, mert 6 ezer forint deficitet mutat,,; ha igy haladunk, beállhat azon helyzet, hogy „non possumus“. Hatezer forint deficit nem tréfa dolog, sem az alispán magyarázata, sem a kilátásba helyezett póthitel nem ké­pes kedvezőbb színben tüntetni fel a jövő látképét. A Henczi-ügy, mely Luby Géza indít­ványa folytán került napirendre, nem vert olyan nagy port, mint amilyet egyesek vár­tak. Tanulságot csak az alispán vonhatott le belőle, kit Jékey Mór alaposan meglecz- kéztetett. Egyebekben Lubynak azon indít­ványát, hogy fejezze ki a vármegye rossza- lását, hogy Hentzi szobra előtt a magya r zászlót tisztelgésre kényszeritették, egysze­rűen tudomásul vette a közgyűlés. Nevezetes újítás, mely Luby Géza in­dítványára ment határozatba, hogy a vár­megye törvényhatósága ezután nem két, ha­nem négy rendes közgyűlést tart évenkint és pedig február, május, augusztus, és októ­ber hónapokban. A más vallásuak iránt a legszelídebb türelmet tanusitá, de jól esett neki, ha szive mélyén gyökerező egyházias érzületét mél­tányolták. Valamikor ifju-tanár korában heves hírlapi vitája volt a Jézus társasági szerze­tesek miatt egyik helyi lapban. Asztal mel­lett sokszor elmesélte ennek a történetét s tetszelegve emlegette: — Bizony, barátom, mikor plébános­nak pályáztam, azt mondták rám Németi­ben: — Nem kell az a jezsuita. * Mint tanár, bálványa volt a tanuló ifjú­ságnak. Érzelmes színezései, gyújtó lelkese­déssel előadott történelmi magyarázatai örökre bevésődtek az ifjú nemzedék szivébe. De valódi atyja is volt növendékeinek ; jó szive minden diákcsinyre talált mentséget, a kon- ferencziákon mindig ő volt a delinquens védő ügyvéde, de azért a diákkal szemben tekin­télyének hódolatparancsoló erélyét minden­kor fenntartotta. Egy öreg úrtól hallottam a következő­ket. Nyolczadikos diák koromban nagy di­vat volt az osztályban, hogy leczke óra előtt valamelyik baleket közrefogtuk a padban s hátunkat neki feszítve préseltük irgalmatla­nul. A pácziens persze ordított, ebben állt a mulatság. Válly Árpád a községi pénzkezelés szi­gorúbb ellenőrzését kivárna, amennyiben a községi jegyzők némely része kihasználja azon körülményt, hogy a képviselő testüle­tek nem birnak elég értelmi fejlettséggel az ellenőrzés kellő gyakorlására. Indítványa ér­telmében utasittatott az alispán, hogy a fő­szolgabíróknak szigorúan tegye kötelessé­gükké a községi költségvetések, számadások és pénztárak gyakori megvizsgálását, egy­úttal egy kimutatás készittessék, melyben részletesen soroltassák fel, hogy a vármegye egyes köz„ geiben az állami adó hány szá­zalékával lett kivetve a községi pótadó. A közgyűlés dicséretre méltó bizonyí­tékát adta annak, hogy a sajtó működését méltányolni tudja. N. Szabó Antal indítvá­nyára elismerését fejezte ki Baudisz Jenőnek a vármegye hivatalos lapja, a „Szatmármegyei Közlöny“ ügyes szerkesztéséért azon alkalom­ból, hogy a lap ez évben tölti be fennállá­sának 25-ik évét. Az alispán indítványára a vármegye üdvözlő feliratot intéz Lukács László pénz­ügyminiszterhez az adóreform megindításáért. Ezután az alkotmányos fuvardíjak meg­állapítása került napi rendre, melyet 5 zó­nára osztottak, 7 kmig 2 frt, 14 kmig 3 frt, 21 kmig 4 frt, 28 kmig 5 frt, és 28 kmen túl 6 írtban állapítván meg a fuvarpénzeket azon kikötéssel, hogy egy fuvaros legalább is három választót köteles szállítani. A vármegyei pénztár megvizsgálására egy bizottság küldetett ki, mely Domahidy Sándor, dr. Csánk István és Bródi Lajos ta­gokból állott. A bizottság nyomban megkezdte működését, melyről még a közgyűlés folyama alatt jelentést is tett. A pénztárak rendben voltak. A szakbizottságokat következőleg egé­szítették ki: Az állandó választmányban üresedésbe jött tagsági helyekre megválasztattak : Doma­hidy Viktor, Gellért Endre, és Róth Károly. Az igazoló választmány tagjai lettek : El­nök: dr. Serly Gusztáv, választottak: dr. Serly Gusztáv, Balásü József, Cservenyák Antal, Luby Géza, dr. Adler Adolf, Debre- czeni István, kinevezettek : dr. Áldor Adolf, Róth Károly, Papp Béla. Ezután a közigazgatási bizottság és köz­_ _ __3 Eg y ilyen veszett lármára nyit be egy nap Jandrisics tanár ur. — Mi van itt? — kiált, csengő hang­jával tulharsogva a zajt. Halotti csönd lett. A megkinozott diák szepegve szól. — Az urak itt préseltek. . . . _ Mit, urak?! — kiált közbe Jandri­sics. _ Simplex haszontalan ripőkök 1 Le­hordta az egész classist. Ha má s tanár szid ilyen titulusokkal, az önérzetes nyolczadosztályos nem tűrte volna el semmiképen, de Jandrisics ura volt sziveinknek. * Nehezen mozdult ki otthonából, egy- egy utazására hetekig készült. Az utóbbi években sokszor biztattuk: Utazzék, idegen vidékeket látva felüdül ke­délye. Keserűen mosolygott s azzal felelt: — Fiatal korában mindenki idegen földeket vágyik látni, az én koromban már szívesebben nézném a magam földét 1 * Gyönyörű fajtehenei voltak. Roppant szerette őket; a jámbor álla­tok is tudták ezt s bizalmasan siettek hozzá az udvaron. Megsimogatta homlokukat s czukorral traktálla őket. A Zsófi nevű tehe­néről azt. tartotta: Olyan okos szeme van, mint egy egyetemi tanárnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom