Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-10-18 / 42. szám
4 (42-ik szárr.) „HETI SZEM L E“ ponti választmány tagjainak választása következett titkos szavazással. Megválasztották közigazgatási bizottsági tagoknak azokat, a kiknek mandátuma lejárt u. m.: Balás’i József, Domahidy Sándor, id. Isaák Dezső, N. Szabó Antal és Szuhá nyi Ödönt. Központi választmányi tagoknak : Gellért Endrét és Madarassy Gyulát. Iparos-gyűlés. F. hó 12-én csütörtökön délután 4 órakor, a városháza nagytermében, Dr. Chorin Ferencz országgyűlési képviselő és Gerster Miklós kir. iparfelügyelő részvételével és kezdeményezésére, nagy iparos gyűlés volt. Az érdekelt iparosság meghívott, képviselőin kívül a Nemzeti Szövetség tagjai is meg lettek hiva. A gyűlés tárgya a szatmár-nómetíi kézmű ipar pangása volt. Ugyanis tudjuk, hogy nálunk a fogyasztó közönség nem helyi készítményekből szerzi be szükségletét, hanem külföldről hozatott áruczikkeket vásárol; ilyen például a czipővásárlás, ma általános a külföldi különösen carlsbadt czipők vétele, stb. Továbbá az utóbbi években az iparosok száma aggasztólag szaporodott, természetesen a jó iparosok rovására, a mennyiben,— ez is egyik sérelme az iparosoknak, nem eleitől fogva képzett emberek is nyernek iparengedélyt s igy a tulszaporodás miatt az iparosok nagy része hagyja elfele tanult iparágát s szakmájától teljesen eltérő foglalkozást keres, mint például a vasúinál. Egyáltalában a helyi kézműipar hanyatlása és a segítés módozatainak kikutatása volt e gyűlés tárgya. A gyűlésen több iparos is fölszólalt, kiknek neveit alább közöljük, a saját iparáguk sérelmeinek és bajainak tolmácsolja gyanánt; különben az iparágak Írásban is beadták panaszaikat és a helyzet javítására vonatkozó nézeteiket. A gyűlésen Hermán Mihály polgármester elnökölt, ki megnyitó beszédében körvo- nalozta a szatmár-nómetii iparosok helyzetét és az intentlót, melynek folytán e gyűlés össze- hiva lett. Majd üdvözli dr. Chorin Ferenczet és Gerster Miklóst, kik kezükbe vették az aggasztó helyzeten való javítás megindítását. Azután dr. Ókorin F. vette át a szót. Tudomása van, úgymond, az iparosok súlyos helyzetéről, ezen akar segíteni. Azokat a gyáripar túlságos kifejlődése, a tőke versenye s a hazai ipar szervezetlenségében találja. Szükséges szerinte organizácziókat létesíteni, hitelszövetkezeteket felállítani. A czéhrend- szer csak korának felelt meg. Igazságosnak találja azt a sérelmet, hogy érdemeden emJancsi hetest háromszor csapta el, háromszor fogadta vissza csak azért, mert: — Szereti az állatot. Beszélget velők s a tehenek értik a szavát A mi yen barom ez a Jancsi, ón egy cseppet sem csodálkozom rajta. * Ebédre, vacsorára ki volt tűzve a pontos idő, de azt ő vajmi ritkán tartotta be. Megtörtént, hogy a zárdából hazatérőben 12 órakor délben már feltűnt alakja az Antal D. boltja előtt, de — neki mindenki kedves ismerőse volt — útközben annyiszor megállott s oly önfeledéssel elbeszélgetett, hogy 2 óra múlt, mire a piaczon át haza érkezett. Káplánjai addig le nem ültek soha az asztalhoz. Nem kívánta, hanem tiszteletből tették. * Vacsora után, ha otthon maradt az aranyos kedélyű Gtda bácsival, akárhányszor éjfélig elültünk az > sztal mellett. 8 órakor meghozták a Budapesti Hírlapot, azt ő maga olvasta végig hangosan. Gida bácsi rendszerint elszunnyadt s égő szivarral a szájában a vezérczikk alatt kialudta magát. (Akárhányszor lyukat égetett a mellényén az alákonnyadó szivarral.) A napi hireknél azonban felébredt az öreg annál is inkább, mert az apát ur nem egyszer olvasott ilyen híreket: berek jutnak iparhoz. Ismét a gyáriparhoz tér vissza. A gyáripar nyomja el európa- szerte a kézmüiparosokat. Azonban élelmesebb népek a gyár által elő nem állítható egyes specialitásokhoz folyamodtak. Sok a baj, a teendő pedig sokféle; törvényhozási, társadalmi. Igyekezete oda fog irányulni, hogy ezen bajokon segítve legyen. Azonban előbb tudomására kell jutnia a sérelmeknek. — Háromnegyed órás beszéde után Gerster Miklós kir. iparfelügyelő állott föl s szólott a gyűléshez. Lényege beszédének szintén a hitelszövetkezetek létesítéséhez és egy nagy organizaczió megteremtéséhez tér vissza. Meghallgatva az előadandó és illetve beadandó sérelmeket, tapasztalatát és tanáesaitfelajánlja. Ezután jöttek az egyes iparosok panaszai. Kiss Imre kádár szólalt fel elsőnek. Igen erősen kikelt a beözönlő ipar-kontárokkal szemben. Az iparosok súlyos helyzetét mondja el. Heinrich Viktor építési vállalkozó az érdemeden emberek jogtalan ipargyakorlása ellen kél ki. Majd hevesen támadja azt a tényt, hogy a helyi építkezési munkálatokat idegeneknek adjak oda. Hevesen szólal föl az adókivetők eljárásával szemben. Az iparkamara felállítását kéri s egy szorosan ide tartozó iparfelügyelő kinevezését indítványozza. Panaszkodik, hogy az iparkamarai gyűlésekre, bár ő tagja annak, nyolcz év óta egyszer sem lett meghiva. Nem mondhat el mindent, mert nem lett ideje korán tudatva a gyűlés, stb. Gábriel József a szabók nevében nyújtja be véleményét. Glózer János czipész beszél az idegenből ide özönlő áruczikk-ajánlók ellen, a többi közt elmondja, hogy a helybeli iparosságnak a helyi piaczon absolute semmi vására nincs. Falukra kell menni vásárokra. Szentiványi Károly lakatosmester az iparengedély kiadásának szigorú megszorítását és ipartestület felállítását kéri. A kovácsok is benyújtották irataikat. Hasonlókép a vargák is. Katona Imre az asztalosok nevében beszélt hosszú ideig. Papp Lajos gór. kath. lelkész az iparosok nevében üdvözli Chorint és áldást, sikert kivan e nagy munkára. Fehér József a csizmadiák elnöke is beszélt, s a társulat véleményét Írásban be- uyujlá. Id dr. Farkas Antal ügyvéd is felszólalt s az iparosok hanyagságát tartotta egyik oknak. Intette őket szorgalomra, pontosságra és csinos ízléses munkák készítésére. Miklóssy Imre czipész a beadott iratok felolvasását kérte. Beszélt Váry asztalos js. Érdekes volt Bereczki István csizma— „A vidéki főkapitányok abszolutizmusának ideje lejárt, a kormány megszavazta a rendőrség államosítását . . . — „Szatmári tudósítónk Írja a következő felháborító esetet. A város főkapitánya a nála megszokott kényelemszeretettel..-— „A vidéki rendőrség élhetetlenségéről szolgáljon tanulságul a következő eset. A szatmári főkapitány . . . stb. stb. A jó Gida bácsit mindig zavarba hozta a komoly felolvasó hang, idegesen kereste szemüvegét, dörmögve forgatta az újságot, de persze a famozus hir sohasem volt a lapban. * Pompás, magyaros asztalt tartott, melynek gyakori, illusztris vendégei voltak a főispánok, gr. Teleky Géza, Sándor, Sipu- lusz, a városi magisztrátus, megyei földesurak s a mindig szívesen látott papság. Az apátnak rendesen jó étvágya volt. Pinczéjéből a bor sohasem fogyott ki, bár ő maga a legmértékletesebben ivott. Utálta a részeg embert s félt tőle, de azért nagy szánalommal s elnézéssel volt a megfeledkező iránt. Mikor inasa becsipett, maga fektette Je, szótlan tűrte a kiszolgálás hiányát s feddése csupa jóság vala. * Csodaszép, magas tenor ónekhangja volt diának beszéde. Nagyságos Képviselő Ur! Tekintetes értekezlet! Azt hiszem, kérem alásan, azért jöttünk ide, hogy a nagyságos ur meghallgassa az iparosoktól, mi a baj, s hogy lehet segíteni rajta. Igen rövid leszek. Én nem ott látom a bajt, mint az előttem szóló Katona Imre, én ott látom a hibát, hogy az 1870 ik év óta, a mióta a méltoságos urak rendezik az iparosok ügyét, azóta csaknem a tönk, a megsemmisülés szélén van az. Az én nézetem szerint, méltóztassék a nagyságos urnák oda hatni, hogy állittassék vissza a régi czéhrendszer, szüntessenek meg a kontárkodások és ne a méltoságos urak rendezzék az iparosok belügyeit, a kik ahhoz nem értenek úgy, mint magok az iparosok ! Addig kérem alásan, ón úgy gondolom, az iparosok helyzetében javulás nem fog be ál- lani, mig az önálló vámterület felállítva nem lesz; addig nem, mig önnálló magyar bank nincs. Éhez tessék járulni és létesittutni. — A tekintetes polgármester urat pedig arra kérném, hogy minthogy a községi adónk tetemesen, rohamosan felnőtt, — ez előtt úgy tudom, létesülni akart egy városi takarékpénztár a város letett pénzéből, — kérném alásan oda hatni, hogy azt felállítsuk, oda működni, hogy igy a községi adónk valamivel alább szálljon, azért áldani fogja Szatmár-németi városának az, utókora. Nincs több mondani valóm. (Éljenzés.) Pénteken délután egy szükebbkörü értekezlet is volt, melyen kimondották, hogy a jövő év őszén a helybeli és megrendelések után készült termékekből kiállítást rendeznek. A mozgalom megindítására és megrendelések eszközlésére a nemzeti szövetséget kérték fel. Megkeresik a központi hitelszövetkezetet, hogy helyi hitelszövetkezet létesítése végett egy meghízottat küldjön ki. Ipartestüleiet állítanak, melyben az egyes társulatok maguk kezelnék saját vagyonukat. H í r é k. lElöfiizetési felhívás. Az utolsó évnegyed beálltával tisztelettel felkérjük előfizetőinket, miszerint előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. — Felkérjük továbbá hátralékos előfizetőinket is előfizetési hátralékaiFminélelöbbi beküldésére. Személyi hir. Steinberger Ferencz dr. nagyváradi kanonok, a szatmári képzőintézetek igazgatója a ma reggeli vonattal néhány napi lanózkodásra Budapestre utazott. Főúri nász. Ugocsa vármegye főispánja, körösszeghy és adorjáni gróf Csáky László eljegyezte Dégenfeld Sombérg Lajos gróf, a Lipót-rend lovagja, orsz. képviselő és neje, cserneki és tarkeői Dessewffy Hona leányát, az apát urnák, melyet fólország ismert és magasztalt. Imádságos ihlet szögezte le a hallga- ók szivét, mikor édes hangján megzendűlt. a nagyheti latnentáczió, október 6 án a, Sírjatok“ . . , nagycsütörtökön az „O Re- demptor,“ melyet 35 éven át mindig ő énekelt Mikor évek előtt Jókai Szatmáron járt, figyelmeztették Jandrisics éneklésére. A minden izében magyar költő népdalt kivánt hallani tőle. Nem kérette magát, hanem eldalolta azt a hortobágyi betyárdaít: Ivorcsmárosné, nekünk halat süssék kend, Amelló meg czitronyos bort adjék kend, Szolgálóját estrázsára állitsa kend, Ha zsandár jön, híradással legyék kend. Egyszer csak jön a szolgáló ijedve, Három zsandár közeledik fegyverbe, De a betyár felkap a pej lovára, Bevágtat a —- délibábos pusztába . . . Jókait megbüvölte a gyújtó szenvedelemmel csengő dal, összecsókolta az apátot, sőt többet tett. E dal emléke addig visz- hangzott szivében, mígnem bele szőtte azt egyik nagyszabású regényébe, a „Lólekido- már-“ba, hol Lándory e dallal hódítja meg a, pusztai „sárga rózsát.“ Í6
