Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-10-04 / 40. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évra — Félévre — Negyedévre Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. — — — ---------------------------3 frt — kr. — --------------frt 75 kr. ! Fe lelős szerkesztő ÜÁTHOKY ENDUE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- j sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyllttér sora 20 kr. A 1jij> megjelenik szerdán. Felhívás olvasóinkhoz. A „Petőfi-ház ‘ létesítése érdekében. A nemzeti kegyelet, mely Petőfi Sándor dics telj es halála 50-ik évfordulóján az országos ünneplésekben oly fényesen nyilatkozott meg, most törekszik megmutatni mély és szilárd jellemét az által, hogy legnagyobb magyar költőnk nevének, ereklyéinek, művei dicsőségének, eszméi világgá terjesztésének egy díszes csarnokot kíván emelni, díszéül a főváros- és az egész országnak: a „Pétófi-Házu-at. Tudvalevő már igen tisztelt olvasóink előtt is, hogy a kormányzat, ép úgy mint a főváros, egy ként sietett magáévá tenni a „Petőfi-Ház“ eszméjét, mert a nemzeti élet c kiváló zászlóvivői azonnal átlátták, hogy ennek inegvalósitásanempuszta kegyeleti tény, hanem a mily fenn- költ, szintoly gyakorlati becsű kultúrpolitikai követelmény is, a nemzeti közművelődés erőteljes fejlesztésére. Pantheont emelni egy világhódító magyar költői alak és irodalmi eszméi propagálására: ez a leggyőzel- mes ebb hódító politika, mely csakis elismerést és barátokat szerez nekünk az egész müveit Nyugaton, de gáncsot vagy ellenségeskedést nem szülhet sehol. Ehhez a kultúrpolitikához — a magyar kormány és Budapest székesfőváros után hozzá csatlakozni a magyar nemzeti társadalomnak is elengedhetetlen erkölcsi kötelessége. Hisz Petőfi az ő fényes költői szellemének örökbecsű kincseivel a magyar nemzet összeségét ajándékozta meg, illő, hogy e nemzeti közkincsek és az ő kegyeletes emlékezete, a magyar nemzet együttes áldozatkészségéből létesülő „Petófi- Hátz“-ban leljenek örök otthont! Egy magyar szivü, bár még német ajkú község hazafias vezérembere, a „Petőfi-Ház“ alapjához pénzadományával ekként járul : ,..4 Petöfi- Ház létesítésével a magyar nemzet önmagát becsüli meg /“ Bár jól tudjuk mi, hogy a magyar társadalom hazafias áldozat- készsége sok oldalról van igénybe véve, de számíthatunk ezúttal is tisztelt olvasóinknak nemes ügyek iránt mindig megnyilatkozó áldozatkészségére. Nem kívánjuk mi, hogy ki-ki erején felül áldozzon, de kérjük, hogy mindenki erejéhez mérten hozza meg ez alkalommal, ha mindjárt fillérekben is, igaz haza- fiúi áldozatát, hogy majd a „Petőfi- Ház‘l alapkőletételénél elmondhassuk : „Építette az egész magyar nemzet /“ Mai nappal tehát rendszeresen bevezetjük a gyűjtéseket a „PetőfiHáz“ javára olykép, hogy a befolyt hazafias pénzadományokat lapunkban nyilvánosan és névreszólóan *j nyugtázzuk és azokat minden hóvégével a kezeléssel végleg megbízott „Pesti hazai első takarékpénztár„- hoz szolgáltatjuk be. Ismételjük Jókai Mór és Bartók Lajosnak ez ügyben nem régen a magyar nemzethez intézett lelkes szózata e jellemző szavait: „Lem egy-egy nagy erszény ezrei, hanem ezrek fillérei segítsék felépíteni a Petőfi-Házat!“ Hazafias tisztelettel. A szerkesztőség. A szezon elején. A pogány ó-kor egyik nagy Írója azt állítja a vallásról, hogy inkább létezhetik város falak, házak, nap nélkül, mint vallás nélkül. Ma ugyanezt mondhaijuk a színházról. Mert nélküle nincs, csakugyan nem lélezik város. Ámde az a kérdés : búsuljunk avagy vigadjunk-e emiatt? Vájjon a színház erkölcsi nevelő intézet-e, mint szokták mondani, avagy bűnre vezető alkalom? Valamikor régen a müveit Göröghon megadia a jó példát. A színház közepén oltár állott az Istenségnek szentelve s az előadott eseményekben a gondviselés intézkedéseit tanulta tisztelni, félni a közönség. Azóta ám degenerálódtunk. A brumaire §H TÁRCZA jgo Mezzofanti József bíboros, a világhírű nyelvtudós. — Irta: Dr, ITeelitel János, — Az emberiség csodáit a szellemi és anyagi téren minden kor és minden nemzedék megbámulja, történetüket tanulmányozza, s érdeklődéssel olvassa pályafutásukat. Kiváló figyelmet érdemelnek azok a szellemóriások, kik tüneményszerü különböző nemű tehetségeik világosságával évszázadok homályán áttündökölnek s áldásos munkásságukkal a későbbi nemzedékek hálájára magukat érdemessé teszik. A fény forrása mindig világit és termékenyít, életre szólít, fejleszt, növel. Fény nélkül nincs erő fejlődés, élet, nincs világ, — csoda-e, ha közelébe iparkodik minden teremtmény ösztönszerüen. Az emberi ész, értelem fénylő napjait szívesen keresik fel a messze múlt körében azok is, kik egy kivételes tehetségnek a fellegekig emelkedő [szárnycsattogását elmélázva hallgat- ■ ák s gondolataik birodalmában e merész repülés érdekes és tanulságos titkait fürkészik. Az emberiség máig annyit élt, alkotott, annyi fantáziával és erővel dolgozott és produkált évezredekkel dacoló emlékeket, a művelődésnek oly széditő magaslataira emelkedett, hogy valóban azt kérdezhetjük, van-e még jelentése ennek a szónak, hogy: meglepetés ? E fogalmat a szótárból bátran törölhetjük, mert a beköszöntő század s a többi évezredek csak ismétlésre, tökéletesítésre, simításra szorítkozhatnak, de újabbat, meglepőbbet akár a művészetben, akar a mechanicában, vagy physi- cában alig teremthetnek. Ezeknek előbocsátása után már csak természetes, hogy ezúttal én is a múltak egy tündöklő hírességével, egy páratlan tehetségű nyelvtudóssal kívánok kissé foglalkozni. * * * Egy alkalommal Püspök ur ő méltóságánál szerencsés voltam kihallgatáson lehetni. 0 méltósága könyvtártermébe vezetett s az ott elhelyezett müvek többjéről igen tanulságos ismertetést adott. Eközben egy könyvre mutatva igy szólott : Ismeri-e ön ezt a kötetet ? — Lássa, ez előttem igen becses, mindig kiváló kedvvel olvasgatom. Ajánlom önnek is. ‘A tartalma gazdag, valóságos kincses bánya. Merítsen belőle, higyje el, nem bánja meg. — [Különös figyelmébe ajánlom MezzOfant it, a világhírű nyelvtudóst, ezt az újkori Mithridatest, — kinek hire az egész világon szerte Ifutott. A könyvet hazahoztam és feltettem magamban, hogy Mezzofantiról egy kisebb tanulmányt irok s azt alkalomadtán közrebocsátom. Ő méltóságának igaza van, sokan fogják érdeklődéssel elolvasni e sorokat, mert ennek a rendkívüli tehetségű egyházi fejedelemnek élete, működése, hatása korára, kartársaira sokkal fontosabb s nagyobb jelentőségű, semhogy ennek értékét egy“ pillanatra is félreismerhetné valaki. Mezzofanti valóban sacerdos secundum cor Dei volt, kit rengeteg ismeretei a tudományok különböző ágaiban, páratlanul álló nyelvtudási talentuma abból a papi alázatosságból és határtalan szerénységből, mely ékessége volt gyermekkorától a sírig, soha egy órára sem emelt ki, a kitüntetést, feltűnést nem kereste, hanem minden jót Istentől remélt s bíborában is kevesebbnek tartá magát a legtudatlanabb embernél. •— Mezzofanti dicséretes példakép minden ember, de első sorban az egyházi férfiak számára, akinek nyomdokán haladni nyereség, az ő utjától messze térni nagy veszteség.
