Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-09-27 / 39. szám
VIII. évfolyam. 39-ik szám. izatmár, 1899. szeptember 3^. HETI SZEMLE. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSE ÁRAK: Egy évra — — — —--------------------------3 frt — kr. Fé lévre---------------------------------------------- 1 frt 50 kr. Ne gyedévre-----------------------------------------frt 75 kr. Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ 'A szerkesztőséget és kiadóhivatalt * illető összes „küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajfó“ czimére küldendők, (Deák-tér Í9. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 20 kr. A hl]> megjelenik miiiOe» szerdán. Jandrisics János 1837-1899. A:- szatmári'' közönségnek-mon d- hatiii-rajongásig szeretett plébánosa, Jandrisics János ott fekszik már boldogult hívei közt a temetőben, honnan nincs többé visszatérés, mig az Ember Fia fel nem nyitja a koporsók zárait. Örökre elnémult az az ajk, melyen mindig oly lelkesedéssel csüggött a hallgatóság, valahányszor megeredt róla a méznél édesebben folyó, választékos beszéd, kihűlt keblében az a lángoló szív, mely szeretettől, lelkesedéstől, s oly sok nemes ámbitiótól eltelve nem közönséges hévvel lüktetett egyházának, hazájának és embertársainak boldogságáért. Az a dólczegalak, melyen gyönyörrel révedezett a szemlélő tekintete, az az élettől és erőtől duzzadó szervezet, melyről egy évszázad tekintett reánk, összeroskadt a halál vaskarjai közt, s élettelenül hanyatlott sírjába. Zokogva ál lőttük körül ravatalát, mely ama fenkölt szellem, érzelmeiben és szeretetóben páratlan ritka szív porladó hamvait fedte el előttünk. Szinte nem tud az ember belenyugodni, hogy Jandrisics nincs többé az élők között. így van ez, valahányszor a társadalomnak egy jeles alakja dől ki, m$rt az az érzékeny csapás, mely ezreket lesújt, az a végtelen ür, melyet embertársai közt maga után hagy, mintegy visz- szaköveteli őt az életnek. Hogy mi volt Szatmárnak Jandrisics, annak kidomboritásához gyönge az én toliam. Hogy egyénisége a maga valódi nagyságában emelkedjék ki azon férfiúnak, kit a közvélemény „aranyszáju“ melléknévvel tisztelt meg, kinek nemcsak ajaka, de szive is szinarany volt, ínelylvel magához vonzotta a közönség minden rétegét, ahhoz az ékesszólásnak olyan hatalmára volna szükség, minővel a boldogult rendelkezett. Közöttünk nőtt fel, közöttünk élte le életét, úgy szólván Szatmár városa nevelte magának. Ismeri őt itt a társadalom minden osztálya, jobban mint ahogy én festeni tudnám. Első fellépésével a tanári széken az ifjúságot hódította meg, melynek keblében oltárt állított az Istenség és hazaszeretet eszméjének. Ezen az oltáron áldozott naponkint negyedszázadon át, ennek az oltárnak szerzett nemzedékről nemzedékre elszánt bajnokokat, kik az általa hirdetett igének apostolaivá lőnek. Elvezette az ifjúságot a múltak dicső emlékeihez, hol az idők mesterének világánál lángra lobbantotta sziveikben a bonszerelem tiizét, megismertette velük a magyar költői és szónoki világ műremekeit, hogy nemzeti nyelvünk szépségeiben gyönyörködni, érette lelkesedni tudjanak. S ezt a feladatot, mely a magyar nyelv és történelem tanárára vár, talán soha senki nem volt képes szebb eredmény nyel megoldani mint Jandrisics. Tanítványai a mesterrel együtt hevültek a nemes ezélokért, azok a lángoló szavak, melyek megcsendültek ajkain, magokkal ragadták a hallgatóság zsenge csapatát, s nemes törekvései számára mindig biztosítva volt a győzelem. Az a sze- retetremóltóság, mely egész lényén elömlött, magához lánczolta a sziveket, minden tanítványa rajongásig szerette, s a legmélyebb tisztelettel közeledett hozzá. Tanár korában aratta az első babérokat a szószéken is. Tömegesen tódult a közönség a templomba, ha hírét vette, hogy Jandrisics beszél. A szív embere volt, a szívhez tudott legtalálóbban szólani. A fájdalom könyét facsarta ki a szivekből, vagy odavarázsolta az arczokra az örömnek, a lelkesedésnek mosolyát, — a mint beszédének tárgya magával hozta. Ereje a szószéken ellenállhatatlan volt, Majestatikus alakja már a megjelenés perczében imponált. Beszédeinek tartalmához a gyöTAROZA A spiritizmus. A budapesti hír. tudományegyetem hittudományi karától a Horváth-fe'le díjjal jutalmazott pályamunka. Irta dr. Wolkenberg Alajos. Szatmár. Azon elismerő bírálat után, melyet a budapesti tudományegyetem hittudományi karának két tekintélye hozott Wolkenberg könyvéről s azon legnagyobb dicséret mellett, mely a pályamunkát abszolút becsű műnek mondja s a jelentékeny pályadijra érdemesíti, valóban felesleges is talán egy laikus ismertető tárczája egy vidéki lap hasábjain. Hogy mégis megírtam s lapunk közzétette, annak egyik oka az, hogy az említett birálatnem forog közkézen ; a másikjoka pedig, hogy minket szatmáriakat a szerzővel való személyes viszonyunknál fogva tudományos búvárkodásának s lelkiismeretes szorgalmának gyümölcse közvetlenebbül érdekel, mint másokat. Aztán meg a helybeli lapokban a nyomtatásban való megjelenést hirdető pár soros közleményeken kívül nem olvastam olyan ismertetést, mely az érdemes dolgozatra erősebben felhívta volna a figyelmet, A hivatalos bírálat a mű beosztásának ismertetése után röviden összefoglalja szerző következtetéseit s végül a következőket mondja: „Pályázó tervének kivitelében tárgyát kellő beosztással összefüggőleg fejti ki; az e téren nagy szorg;1 ’ gyűjtött idevágó forrásokat önálló Ítélettel értékesíti; a mit külföldi miveit elmék e kérdésekre nézve felmutattak, megvan benne önnállóan feldolgozva; tüzetes rószletező'elemzóssel fog minden kérdés megoldásához, a nélkül, hogy száraz untató lenne előadása. A spiritizmus dogmatikai, erkölcstani, bölcseleti, fizikai szempontból való tárgyalásában otthonosságot árul el, mint a ki gondolkodni s Ítélni tud; fejtegetéseiben gondolatmenete szigorú következetes; fogalmai világosan meghatározottak, bizonyítékai velősek, a szakavatott kéz biztonságával veri vissza az ellenvetéseket; midőn oly dolgokat is bevon, melyek a szóban levő kérdéssel távolabbról vannak kapcsolatban, azok is az egésznek*köunyebb és teljesebb megértését segítik elő. Az irodalmi pontos forrásidézés pedig ellenőrzésül szolgálhat arra nézve, hogy önnállóságot tanúsító módon használta fel a jelzett helyeket. Méltán mondhatjuk a dolgozatot abszolút becscsel birónak s ezen ágban a tudományt előbbre vivő irodalmi terméknek. Nálunk igazán hézagpótló kellemes olvasmány. Nyelve mindenütt magyaros, folyékony, választékos, az egész munka a müveit világi olvasó közönség által is könnyen érthető s igy a kitűzött jutalomra érdemesnek Ítéljük.“ íme a birálat szavai. A mi e tárczában ezután olvasható, az már nem bírálat, csupán egy laikus olvasó beszámolása azon tájékozódásról, melyet a jelen könyv olvasása folytán szerzett magának. A kath. egyház nem zárkózhatott el már attól, hogy a spiritizmus bírálatával foglalkozzék. Nem azért mintha az egész rendszer megérdemelné, hanem azért, mert az túllépve a kuriózumok határát, most már UHUK JÓZSEF polgári, papi és egyenruha üzletében, Szatmár Deáktér, városház épületben a legjobb szabású polgári és papi öltönyök, reverendák a legjutányosabb árért készíttetnek.
