Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-07-26 / 30. szám

„HETI S Z E M L E“ (30 ik szám.) De vájjon miket tartalmaz az ifjak kezébe kerülő olvasmányok legnagyobb része? Mindent, csak abból a legkevesebbet, melyre pedig leg­nagyobb szüksége volna, a családi, iskolai val­lásos tanitas és nevelés eredményét megszilár­dítani hivatott vallási müveket. Erre iskolának, szülőnek sokkal több gon­dot kell ezután fordítani, ha azt akarjuk,"hogy tanítói s nevelői munkánk ne szenvedjen gyá­szos hajótörést s jobb nemzedék növekedjék a hazának. Azért hívjuk fel az iskola figyelmét e rend­kívül fontos kérdésre, — ajánljuk kivált a szü­lőknek, hogy gondosan nézzenek utánna, mily müveket olvasnak ifjaik ; ; gondoskodjanak ar­ról, hogy jó vallásos müvek kerüljenek kezükbe; karácsonyi, újévi és ,'egyeb ünnepek alkalmá­val első sorban ily vallásos munkákkal ajándé­kozzák meg őket. Mert mit ér az, ha bár a legnagyobb költséggel, a legnagyobb szellemi műveltséget is adnak gyermeküknek, jövendő életök alapját s legbecsesebb védő talizmáját, a benső vallásos meggyőződés kifejlesztését pe­dig megszilárdítás nélkül hagyják. Jövő számunkban közölünk néhány részle­tet az említett kitűnő értekezésből,“melyek e kérdésben követendő irányadóul szolgálhatnak. Hire k. KegyeleteS mozgalom. Ismeretes bizonyára mindenki előtt az a kegyeletes mozgalom, mely a főváros kath. köreiből indult ki, hogy felejt­hetetlen emlékű, örökre siratott felséges asszoy- unk, Erzsébet királyné emlékére közadakozás útján templom emeltessék az ország fő- és székvárosában, melynek falai között nap-nap után imádkozni fognak a nagy emlékű királyné lelkiüdvösségeért. E kegyeletes terv kiviteléhez legnagyobb készséggel adta meg (beleegyezését Felséges apostoli királyunk, és az ő legmaga­sabb elhatározása folytán Mária Valéria Főher- czegnő ő cs. és kir. fensége, mint fővédnöknő állott a gyűjtő-bizottság élére, a mely már ed­dig, körülbelül 90,000 forintot gyűjtött a ke­gyeletes czél megvalósítására. Ez a központi gyüjtő-bizotság szükségesnek látja most már ezt a mozgalmat az egész országra kiterjeszteni és tervbe vette, hogy az ország nagyobb váro­saiban, a megyék székhelyein gyüjtő-bizotságo­kat alakit, melyek a társadalom minden réte­gét be fogják venni a szép és kegyeletes moz­galomba. Nagyon jól tudván azt, hogy ily országos nagyfontosságu ügy csak akkor szá­míthat biztos eredményre és sikerre, ha a ma­gyar hazafias közönség, mely minden nemes és hazafias czél előmozdítója, támogatója szokott lenni, ezt az ügyet is a jóindulatú érdeklődésbe, támogatásába fogadja, már most felhívjuk kö­zönségünk szives figyelmét e kegyeletes moz­galomra s meg vagyunk győződve arról, hogy a vidéki hizottságok megalakulásával azt szives érdeklődésébe fogadni, azt előmozdítani és tá mogafni fogja. Pályi SZ. Vincze napja az irgalmas nővé­rek zárdájában mindenkor boldog örömünnep. E napon veszik fel a megszentelt szerzetesi ruhát azok, kik lemondva a világ hiúságairól a zárdái magányba vonulnak az irgalmasság mü­veit gyakorolni. E napon teszik a szerzetesi fogadalmat azok, kik már a próbaévet kiál­tották s hivatásukban megerősödtek. Hogy a szerzetesi hivatás tisztelete, az áldozatos élet nagyrabecsülése ma is mennyire lelkesíti a ne­mes sziveket, bizonyítja azon tény, hogy e hó 19.-én újra 36-on öltötték föl az apáczaruhát s 14-en tettek szent fogadalmat a szatmári zár­dában. Az ünnepi nagy misét nsgos Hámon József kanonok- superior celebrálta sub infula teljes segédlettel; szent beszédet Bota Ernő, jézustársasági atya tartott az ő lelkesült és lelkesítő ékesszólásával; sz. mise alatt az apá- czajelöltek énekeltek a karban szebbnél szebb ájtatos énekeket. A beöltözött apáczák, kik le­gott uj szerzetesi nevet is kaptak, a követke­zők : Ajtay Gábriellé (Rafaela), Áder Anna (Ce- lerina), Barra Julia (Adelinda), Biró Sarolta (Gratiana). Brandegger Jozefin (Amabilis). Di- kász Veronika (Firmata), Fülöp Anna (Loyola) Grabovszka Elvira (Perpetua), Horváth Etel (Angelina), Hragyel, Hedvig (Arnolda), Illyés Lujza (Bernardina), Kalós Margit (Augusztina), Klamarcsik Emma (Marietta). Kontraszti Mária (Thomasella), Kovács Róza (Cyria), Körívé - lyessy Mária (Eszter), Körz Blanka (Kazimira), Kremser Hermin (Arsenia), Kunsch Gizella (Sil- veria), Machay Terézia (Medárda), Malya Etelka (Georgina), Mandola Ilona (Antonia), Margit Borbála (Silvana), Márton Karolina (Alena), Mihálcsik Anna (Oszvalda), Pámer Gizella (Gelsa), Perusits Ágnes (Agathonia), Pongrácz Vilma (Viktoria), Prasch Katalin (Milburgis), Salerno Olga (Carmela). Schrohenloher Anna (Basilissa), Simon Amália (Ermenilda) Szamo- lovszky Anna (Ida,) Tréfán Terézia (Bertholda), Vargha Anna (Euphrosina), Vargha Paula (Ambrosia). — Fogadalmat tettek: Csok- nyay Valentin, Déry Elverilda, Edenhofer Se- bastriana, Ernyi Eucberia, Fellermayer, Bonifá- cia, Küsthaler Wilgefortis, Marosán Leonarda, Mázy Chrysostoma, Merczl Gonzaga, Perusits Arnalberga, Rusznák Gottharda, Scheda Silvia, Szabó Bertranda, Tersánszky Edvina. Egyházmegyei hir. A magy. kir. pénzügy- miniszter a mármaros-szigeti plébániai javada- dalomra a püspök ur ő méltósága által kijelölt hatom pályázó közül Müller Károly nagy-szől- lősi esperes plébánost mutatta be. Ad multos annos ! Összpontosítás. A Szatmáron, N.-Károlyban, M.-Szigeten, Munkácson és Ungváron levő hely­őrségek Habrovszky ezredes dandárparancsnok, Ludtnann és Bohutinszki ezredesek vezénylete alatt összpontosított hadgyakorlatok végett Husztra indultak. Az 1200 legény és 90 tiszt­ből álló honvédsereget, mely a szatmári honvéd­zenekara indulói mellett vonult be a városba, Huszt város lakossága e hó 9-én a legnagyobb szívességgel fogadta, a tisztek s legénység ké­nyelmes elhelyezéséről gondoskodott, s tiszte­letükre lakomát és ismerkedő estélyt rendezett. PetŐfi-Ünnep. A vasárnap délelőt 11 órakor a sétatéren tartandó Petőfi-ünnep műsorát a Köl- cseykör a következőleg állapította meg: I. Meg- nyitójének, előadja a helybeli iparos dalárda. II. Beszéd, a Petőfi társaság nevében tartja Rákosy Viktor. III. Alkalmi beszéd, tartja Mátray Lajos ta­nár. IV.J „Egy gondolat bánt engemet“ Petőfitől, szavalja Szentiványi Jenő joghallgató ur,jJ|V. Jókai 5 Aposheozisa. szavalja Deák Kálmán ur. VI. Záró ének, előadja a helybeli iparos dalárda. Kinevezések. Bodnár Károly nagybányai kir. jbir. joggyak. a szatmárnémeti kir. jbiróság- hoz; — Kótai Károly helyb. kir. jbir. aljegyző a helyb. kir. törvényszékhez, — Gedeon János beregszászi kir. törv. joggyak. a pécsi törvényszék­hez. neveztettek ki. — Kállay Ödön keérsemjéni lakost a főispán ur ő mlga díjas közigazgatási gya­kornokká nevezte ki. Szűcs Gyula volt hegyi ka­pitány évi 1200 frttal és 400 frt lakbérrel or­szággyűlési teremőrré neveztetett ki. A kath- kaszinó múlt szombaton este sa­ját helyiségében igen jól sikerült zenés nyár mulatságot rendezett, a melyen a nagy közön­Nem maradt biz’ abból. Rég időtől fogva, de az utolsó hóna­pokban különösen Fetser kanonok volt a megboldogultnak igazi titkára. Ő kezelte a befolyt pénzt, ő vezette az előjegyzett jótékony kiadások rovatát. Ez a rovat mindig igen nagy volt. Most nehéz betegségében tudomást vett a kölni kath. legény-egyleti jubileumról. Első gondolata az volt, hogy a magya­roknak nem szabad onnan elmaradni. Hanem hát nem volt akkor pénz a ház körül. Hivatta Fetser kanonokot, hogy in­tézze el valahogy ezt a dolgot. Fetser kanonok kerített is valami ép­pen esedékessé vált részletből 900 forintot és elvitte a boldogulthoz. Pár nap múlva ismét valami kisebb kiadásról volt szó közte és Fetser között. — Dehogy nem, Méltóságos uram, hi­szen tegnap hoztam elég pénzt. — Igen, igen, de hát tudod, a mi ma­radt, azt elküldtem a szegény karmelitáknak. * Arany ember. Megtudta egyszer a boldogult, hogy van itt Váradon egy tehetséges festő, igen nehéz anyagi helyzetben. Megnézett egy pár képet, aztán hivatta magához. — Te, fessél nekem egy mária-képet. Mezey elképzelhető örömmel hallotta a megrendelést s mohón kérdezte, milyen for­mátumban ? — ügy fél méter nagyságban, men­nyiért festenéd meg ? — Otven forintért, Méltóságos uram. Nogállnak nem igen volt szüksége a képre, de mindenképen segíteni szeretett volna valahogy gyöngéden a művészen s ilyen formán vágta ki magát: — Te! hiszen adok ón 100-at is azért a képért. * A tiszta szít. Később is mindig Mezeyvel fösttette a szép szent képeket. Egy ismerőse rá szólt egyszer: — Ugyan tudja-e Méltóságos uram, hogy akit úgy dédelget, ez a Mezey kálvin­ista? — Lehet édes fiam, hogy az ima könyve kálvinista, de az ecsetje, az teljesen jó kat- holikus. * — Ne az ón lakásommal igyekezzenek, — én majd csak elleszek még egy ideig valahol, hanem a szegény ácsomnak a la­kásával siessenek, hogy legyen ő rendben. 12 évi kesergés után meghalt az öreg Erdélyi s Nogáll püspök ekkor a következő gyászjelentést adta ki : Isten nagykegyességes jóvoltából volt alkalmam és módom, hogy városunk, egy szerencsétlenül járt, becsületes polgárának hajlékot adhattam. Erdélyi György polgár­társunk, tizenkét éve szegény sorsra jutva s szeme világát vesztve, épületes bóketü- réssel viselvén állapota keresztjét, élete 65-ik évében hosszas és súlyos betegség s a szentségek többszörös jámbor felvétele után, mai napon épületes halállal az Ur­nák kezébe ajánlotta lelkét. Temetése le­szen holnap d. u. 4 órakor. Mely vég- tisztességre a megboldogultnak rokonait, barátjait, ismerőseit s jelesül iparos pol­gártársait ezennel tisztelettel meghívom. Nagyvárad, február 13-án 1898. Dr. Nogáll János, püspök, prépost, Nagyvárad dísz­polgára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom