Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-04-26 / 17. szám

2 SZEMLE“ (17-ik szám.) buzgó teljesítése a legnagyobb ta­lizmánja a jóságnak, becsületesség­nek, megbízhatóságnak, engedelmes­ségnek ? Mindenkor a jónak utain járni, erényekben tündökölni, nagyon ne­héz még annak is, a kit őriznek, védnek, támogatnak, tanitnak, nevel­nek, — a kit a becsületesség utján a társadalmi állás, a jó hírnév meg­őrzésének jutalma, annak elveszté­sétől való félelem stb. mindmegannyi emeltyűk tartanak fenn; —de száz­szorosán nehéz annak a szegény cselédnek, a ki mindezen segéd­eszközökkel és motívumokkal nem rendelkezik. Ha rósz lesz, nagyobb részt a társadalom és ebben a család az oka, miért nem nyújt neki segéd­kezet. Segédkezet nem nyer, a tár­sadalom sokszor még mélyebbre taszítja a lejtőn. Nehéz dolog cselédnek lenni, még akkor is, ha a legkedvezőbb feltételek nem hiányzanak. Azt a büntetést, a mely az emberre e sza­vakban mondatott ki: „Verejtéked­del eszed kenyeredet!“ ők érzik a legteljesebb sulylyal. Ez a büntetés, a munka csak a kereszténységben vált áldássá és órdemszerző, legne­mesebb életfeladattá. Foszszátok meg a cselédeket, a munkásokat, a kik a napnak terheit viselik, az áldás eme forrásától. Te­gyétek őket pogányokká a pogány bánásmóddal, vagy csak engedjétek, hogy pogányokká legyenek ; — de aztán ne is keressétek bennök a ke­resztény erényekotésneis panaszkod­jatok, ha ilyeneket nem találtok bennök. A munka, legyen az még oly terhes, édessé válik, ha keresztény vallásos öntudattal életczélként vi­seljük. A megaláztatás, a mely élet­sorsa a cselédnek, keresett erény egy erényes keresztény szemeiben. A türelem, hűség, engedelmesség nem lesz kényszer, de szent kötelem, marad ott s nagy siránkozással búcsúzik a sirtól. E duett, melyet Tilda Maragliano (sop- ran) s Errinna Borlinetto (alt) adott elő, jól sikerült. Hogy plange helyett planzsót s csi- nere és csiliecsiot énekeltek, az természetes, hiszen olaszok. A nők siratják, de a farizeusok még a késő est óráiban felzaklatják Pilátust, hogy pecsételje le a sirts rendeljen őrséget mellé. A férfikar itt ismét távol volt a remekeléstől. Valami, „hu hang hallatszott ki énekükből, mi késsé zavarólag hatott. Vagy meglehet, hogy ennek igy kellett lenni, mert annál hűebb azok beszédjéhez, kiket képvisel­tek, de ezt nem hiszem. Pilátus bariton inge­rülten válaszol: van őrségtek, őrizzétek ma­gatok. S ők csakugyan lepecsételik a sirt. Ezen gonosztettet a zenekar fortissimója kiséri. A farizeusok elmentek, a zenekar el­hallgat, de a hívők karának éneke sokáig hangzik a sir körül bánatosan, csendesen, sóhajjal telten. „Recessit pastor noster“. . . . „Elköltözött a mi jó pásztorunk“ ............. Oh mi ly szép, mily megható e jelenet: „mint hal meg az igaz. . .“ énekli tovább a kar. Mind halkabban, mind csendesebben szól az ének : „érit in pace memoria eius“ örökké áldott marad emléke, mondják az utolsó sza­melynek áthágása bűn. A fájdal­makra nincs hatalmasabb gyógyír a földön a kér. vallás kimeríthetet­len vigasztalásainál. A vallásos keresztény cseléd, jó cseléd. — Nem kell értök a Szepes- ségbe menni — Szatmárit is felta­lálhatok. De hányán? Hány jár a templomba vasár- és ünnepnap? Hány végzi el reg­geli és esti imáját? Hánynak van batyui között az iinádságos könyv? Cselédtartók! Ne a cselédkönyv után nézzetek, hanem az imádságos könyv után. Ne várjatok jó cselé­deket a jól megalkotott cselédtör­vénytől, hanem a jól megtartott keresztény törvénytől és nem fog­tok panaszkodni többé a rósz cse­lédekről. X Gyökeres átalakítást! A napokban több megyében megfor­dultam s alkalmam volt néhány előkelő megyei tisztviselővel eszmecserét folytatni. Mondhatom, meglepett ez urak cziniz- musa. Első kérdésemre, hogy mi a véleményük a Széli-kabinetről, rendesen azt felelték, hogy én nagyon ideális vagyok, ha azt hiszem, hogy egy közigazgatási tisztviselőnek önálló véleménye is lehet; neki mindig a kormány­nyal kell tartani. íme, a megyei autonómia őrei szolgálatába szegődtek az állami min­denhatóságnak! íme, akiknek saját fejükkel kellene gondolkozni és saját szivükre hall­gatva munkálkodni a haza üdvén, úgy meg­szokták a Báuffy-aera zsarnokságát, hogy most, midőn egy uj korszak köszöntött be, nem tudnak vagy nem is akarnak többé természet adta jogaikkal élni. A liberális rendszer tehát lassú, folytonos akna munká­val lealacsonyitotta a polgárt a rabszolgaság szellemi vonalára és a szabadság intézmé­nyeit oly torzképekké tette, melyek nem méltók többé a gondolkozó ember védelmére. A liberális rendszer lerombolta az ideálokat, kiölte a lelkesedést, megteremtette az erkölcsi hanyatlást. És ezzel a rendszerrel az uj elnök nem szakított, — ellenkezőleg szövetkezett. Széli Kálmán nem vágta ki a nemzet testét elborító fekélyeket, csak leplet borított azokra. vak. Az elhaló ének után csend van a te­remben : a meghatottság, elbüvöltseg csendje. De a következő perczben zugó tapsvihar tör ki. Babérkoszorút tesznek a művész elé, ki szerényen, alázatosan hajtja meg magát. Az első rész után is nagy volt a tet­szés-nyilvánítás, de sokkal nagyobb • volt a második után. A második rósz a győzelem napjának hajnalával kezdődik. Az előjáték közepén az angyalok és cherubok allelujája szólal meg gregoriánus dallammal. Az ének után elmondja az evangélista, hogy Mária M. korán reggel eljön a sirhoz, de üresen találja, sietve megy Péterhez és Jánoshoz, hogy tudtukra adja, a mit látott. A sietést a zenekar apró hegedüvonásokkal nagyszerűen jelezte. Az imitácziók általában nagy szere­pet játszanak Perosi müvében s oly hívek, hogy még azok is, kik a zene terén laiku­sok velem együtt, észrevehetik s gyönyör­ködhetnek. A legszebb, legragyogóbb része az egész oratóriumnak az, ami ez után jön. Péter és János a sirhoz sietnek s üresen találva azt, visszamennek, de Mária Magdolna ott ma­rad, két angyal jelenik meg s kérdik, hogy miért sir? „Mert elvitték az Urat s nem tu­dom hová tették.“ Nyugtalan a lelke, rövi­Nem iparkodott megtisztítani a kormányt, a parlamentet, a megyéket a szennyes kezű és romlott szivü egyénektől — megmarad­tak a régi emberek, csak uj sipot dugott a szájukba. Mi veszélyesnek tartjuk ezt a szö­vetkezést a kabinetre és az országra egya­ránt. Veszélyes a kabinetre, mert az érdek- hajhászó egyedek a legkisebb kedvező alka­lommal külön központ köré jegeczesednek, mely az ő egyéni hajlamaikkal, gondolat és érzelem világukkal megegyezik. Egy előkelő lap, a Berliner Tagblatt már is azt hiresz- teli, hogy vihar készül őszre a Széli-kabinet ellen. De veszélyes az országra is. A javulás csak akkor kezdődik, ha a baj okát eltávo- litottuk; a szervezet csak akkor lesz egész­séges, ha kiveti magából a kóranyagot. Mit ér az, ha fehér leplet borítunk a betegre, de a lepel alatt a fekély szabadon terjedhet ? A Széli-kabinetnek tehát, ha a haza igaz i üdvét szivén viseli, szakítania kell a liberális rendszerrel, mielőtt ez őt megbuktatná és egy minden izében hazafias, a nemzet ősi alkotmányát, hitét és erkölcseit tisztelő pár­tot szerveznie; mihamarább el kell távolí­tania a corrumpált egyedeket abból a szerep­körből, melyet méltatlanul töltenek be, és helyűkbe karakteres férfiakat emelni, kikre, mint példányképekre lehessen tekinteni. így megszabadul az ország a lidórcznyomástól, szabadabban vesz lélegzetet, felüdül a vér szervezetében és nem marad a miniszterelnök ajkairól elhangzott jelszó puszta szó. Tejszövetkezet Szalmáim A szatmármegyei gazdasági egyesület mozgalmat indított, hogy városunkban tej- csarnok állittassék, mely míg egyrészt gaz­dasági tekintetből kiszámithatlan sok haszon­nal jár, másrészt a fogyasztó közönség igényei általa teljes mértékben kielégítést nyernének. Alig tették meg a kezdeményező lépé­seket, máris igen szép eredményről lehet beszámolni. Eddig mintegy 140 drb. tehén van jegyezve, mely létszám ha 200-ra emel­kedik, mi sem áll útjában, hogy a szövetke­zet megkezdje működését. Vannak talán sokan városunkban is, kik nem ismervén a szövetkezet czólját, s den válaszol s feleletet sem várva megfordul s látja Jézust, de nem ismeri fel; azt hiszi, hogy a kertész. Asszony miért sirsz ? kit keresel ? kérdé Jézus. 0 pedig kérő, rimán- kodó hangon mondja: „Uram, ha te vitted el őt, mond meg, hová tetted, hogy elvi­gyem őt.“ Majdnem könnyeket fakaszt a határtalan szeretet, mely Mária M. szivét el­tölti. Legalább a holtestet adják neki, hogy bebalzsamozhassa s szép sírba helyezhesse s könnyeivel öntözze a sir előtti növényeket. Kérő, könyörgő hangjával, sírással, a nők fegyverével akarja rávenni a vélt kertészt, hogy adja oda neki a holttestet. Jézus csak annyit mond : Mária; de ezt oly hangon mondja, hogy megnyílnak szemei s felismeri Jézust. A hirtelen támadt végtelen nagy öröm majdnem megrabolja az embert ép gondolkodásától, mozgásba hozza minden idegét, minden érzetét. Ezt a zenekar fortis- simoja érezteti, mely Jézus szavát kiséri, de az erős hangokon áthallatszik Magdolna örömkiálltása: rabboni, rabboni. Krisztus szavaira orgona készített elő, de e nagy vén orgona nem csengett össze a többi hangszerekkel. A rabboniféle jele­netre vártam legnagyobb kíváncsisággal, hogy miként oldja meg Perosi, hogy ez le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom