Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-04-26 / 17. szám
2 SZEMLE“ (17-ik szám.) buzgó teljesítése a legnagyobb talizmánja a jóságnak, becsületességnek, megbízhatóságnak, engedelmességnek ? Mindenkor a jónak utain járni, erényekben tündökölni, nagyon nehéz még annak is, a kit őriznek, védnek, támogatnak, tanitnak, nevelnek, — a kit a becsületesség utján a társadalmi állás, a jó hírnév megőrzésének jutalma, annak elvesztésétől való félelem stb. mindmegannyi emeltyűk tartanak fenn; —de százszorosán nehéz annak a szegény cselédnek, a ki mindezen segédeszközökkel és motívumokkal nem rendelkezik. Ha rósz lesz, nagyobb részt a társadalom és ebben a család az oka, miért nem nyújt neki segédkezet. Segédkezet nem nyer, a társadalom sokszor még mélyebbre taszítja a lejtőn. Nehéz dolog cselédnek lenni, még akkor is, ha a legkedvezőbb feltételek nem hiányzanak. Azt a büntetést, a mely az emberre e szavakban mondatott ki: „Verejtékeddel eszed kenyeredet!“ ők érzik a legteljesebb sulylyal. Ez a büntetés, a munka csak a kereszténységben vált áldássá és órdemszerző, legnemesebb életfeladattá. Foszszátok meg a cselédeket, a munkásokat, a kik a napnak terheit viselik, az áldás eme forrásától. Tegyétek őket pogányokká a pogány bánásmóddal, vagy csak engedjétek, hogy pogányokká legyenek ; — de aztán ne is keressétek bennök a keresztény erényekotésneis panaszkodjatok, ha ilyeneket nem találtok bennök. A munka, legyen az még oly terhes, édessé válik, ha keresztény vallásos öntudattal életczélként viseljük. A megaláztatás, a mely életsorsa a cselédnek, keresett erény egy erényes keresztény szemeiben. A türelem, hűség, engedelmesség nem lesz kényszer, de szent kötelem, marad ott s nagy siránkozással búcsúzik a sirtól. E duett, melyet Tilda Maragliano (sop- ran) s Errinna Borlinetto (alt) adott elő, jól sikerült. Hogy plange helyett planzsót s csi- nere és csiliecsiot énekeltek, az természetes, hiszen olaszok. A nők siratják, de a farizeusok még a késő est óráiban felzaklatják Pilátust, hogy pecsételje le a sirts rendeljen őrséget mellé. A férfikar itt ismét távol volt a remekeléstől. Valami, „hu hang hallatszott ki énekükből, mi késsé zavarólag hatott. Vagy meglehet, hogy ennek igy kellett lenni, mert annál hűebb azok beszédjéhez, kiket képviseltek, de ezt nem hiszem. Pilátus bariton ingerülten válaszol: van őrségtek, őrizzétek magatok. S ők csakugyan lepecsételik a sirt. Ezen gonosztettet a zenekar fortissimója kiséri. A farizeusok elmentek, a zenekar elhallgat, de a hívők karának éneke sokáig hangzik a sir körül bánatosan, csendesen, sóhajjal telten. „Recessit pastor noster“. . . . „Elköltözött a mi jó pásztorunk“ ............. Oh mi ly szép, mily megható e jelenet: „mint hal meg az igaz. . .“ énekli tovább a kar. Mind halkabban, mind csendesebben szól az ének : „érit in pace memoria eius“ örökké áldott marad emléke, mondják az utolsó szamelynek áthágása bűn. A fájdalmakra nincs hatalmasabb gyógyír a földön a kér. vallás kimeríthetetlen vigasztalásainál. A vallásos keresztény cseléd, jó cseléd. — Nem kell értök a Szepes- ségbe menni — Szatmárit is feltalálhatok. De hányán? Hány jár a templomba vasár- és ünnepnap? Hány végzi el reggeli és esti imáját? Hánynak van batyui között az iinádságos könyv? Cselédtartók! Ne a cselédkönyv után nézzetek, hanem az imádságos könyv után. Ne várjatok jó cselédeket a jól megalkotott cselédtörvénytől, hanem a jól megtartott keresztény törvénytől és nem fogtok panaszkodni többé a rósz cselédekről. X Gyökeres átalakítást! A napokban több megyében megfordultam s alkalmam volt néhány előkelő megyei tisztviselővel eszmecserét folytatni. Mondhatom, meglepett ez urak cziniz- musa. Első kérdésemre, hogy mi a véleményük a Széli-kabinetről, rendesen azt felelték, hogy én nagyon ideális vagyok, ha azt hiszem, hogy egy közigazgatási tisztviselőnek önálló véleménye is lehet; neki mindig a kormánynyal kell tartani. íme, a megyei autonómia őrei szolgálatába szegődtek az állami mindenhatóságnak! íme, akiknek saját fejükkel kellene gondolkozni és saját szivükre hallgatva munkálkodni a haza üdvén, úgy megszokták a Báuffy-aera zsarnokságát, hogy most, midőn egy uj korszak köszöntött be, nem tudnak vagy nem is akarnak többé természet adta jogaikkal élni. A liberális rendszer tehát lassú, folytonos akna munkával lealacsonyitotta a polgárt a rabszolgaság szellemi vonalára és a szabadság intézményeit oly torzképekké tette, melyek nem méltók többé a gondolkozó ember védelmére. A liberális rendszer lerombolta az ideálokat, kiölte a lelkesedést, megteremtette az erkölcsi hanyatlást. És ezzel a rendszerrel az uj elnök nem szakított, — ellenkezőleg szövetkezett. Széli Kálmán nem vágta ki a nemzet testét elborító fekélyeket, csak leplet borított azokra. vak. Az elhaló ének után csend van a teremben : a meghatottság, elbüvöltseg csendje. De a következő perczben zugó tapsvihar tör ki. Babérkoszorút tesznek a művész elé, ki szerényen, alázatosan hajtja meg magát. Az első rész után is nagy volt a tetszés-nyilvánítás, de sokkal nagyobb • volt a második után. A második rósz a győzelem napjának hajnalával kezdődik. Az előjáték közepén az angyalok és cherubok allelujája szólal meg gregoriánus dallammal. Az ének után elmondja az evangélista, hogy Mária M. korán reggel eljön a sirhoz, de üresen találja, sietve megy Péterhez és Jánoshoz, hogy tudtukra adja, a mit látott. A sietést a zenekar apró hegedüvonásokkal nagyszerűen jelezte. Az imitácziók általában nagy szerepet játszanak Perosi müvében s oly hívek, hogy még azok is, kik a zene terén laikusok velem együtt, észrevehetik s gyönyörködhetnek. A legszebb, legragyogóbb része az egész oratóriumnak az, ami ez után jön. Péter és János a sirhoz sietnek s üresen találva azt, visszamennek, de Mária Magdolna ott marad, két angyal jelenik meg s kérdik, hogy miért sir? „Mert elvitték az Urat s nem tudom hová tették.“ Nyugtalan a lelke, röviNem iparkodott megtisztítani a kormányt, a parlamentet, a megyéket a szennyes kezű és romlott szivü egyénektől — megmaradtak a régi emberek, csak uj sipot dugott a szájukba. Mi veszélyesnek tartjuk ezt a szövetkezést a kabinetre és az országra egyaránt. Veszélyes a kabinetre, mert az érdek- hajhászó egyedek a legkisebb kedvező alkalommal külön központ köré jegeczesednek, mely az ő egyéni hajlamaikkal, gondolat és érzelem világukkal megegyezik. Egy előkelő lap, a Berliner Tagblatt már is azt hiresz- teli, hogy vihar készül őszre a Széli-kabinet ellen. De veszélyes az országra is. A javulás csak akkor kezdődik, ha a baj okát eltávo- litottuk; a szervezet csak akkor lesz egészséges, ha kiveti magából a kóranyagot. Mit ér az, ha fehér leplet borítunk a betegre, de a lepel alatt a fekély szabadon terjedhet ? A Széli-kabinetnek tehát, ha a haza igaz i üdvét szivén viseli, szakítania kell a liberális rendszerrel, mielőtt ez őt megbuktatná és egy minden izében hazafias, a nemzet ősi alkotmányát, hitét és erkölcseit tisztelő pártot szerveznie; mihamarább el kell távolítania a corrumpált egyedeket abból a szerepkörből, melyet méltatlanul töltenek be, és helyűkbe karakteres férfiakat emelni, kikre, mint példányképekre lehessen tekinteni. így megszabadul az ország a lidórcznyomástól, szabadabban vesz lélegzetet, felüdül a vér szervezetében és nem marad a miniszterelnök ajkairól elhangzott jelszó puszta szó. Tejszövetkezet Szalmáim A szatmármegyei gazdasági egyesület mozgalmat indított, hogy városunkban tej- csarnok állittassék, mely míg egyrészt gazdasági tekintetből kiszámithatlan sok haszonnal jár, másrészt a fogyasztó közönség igényei általa teljes mértékben kielégítést nyernének. Alig tették meg a kezdeményező lépéseket, máris igen szép eredményről lehet beszámolni. Eddig mintegy 140 drb. tehén van jegyezve, mely létszám ha 200-ra emelkedik, mi sem áll útjában, hogy a szövetkezet megkezdje működését. Vannak talán sokan városunkban is, kik nem ismervén a szövetkezet czólját, s den válaszol s feleletet sem várva megfordul s látja Jézust, de nem ismeri fel; azt hiszi, hogy a kertész. Asszony miért sirsz ? kit keresel ? kérdé Jézus. 0 pedig kérő, rimán- kodó hangon mondja: „Uram, ha te vitted el őt, mond meg, hová tetted, hogy elvigyem őt.“ Majdnem könnyeket fakaszt a határtalan szeretet, mely Mária M. szivét eltölti. Legalább a holtestet adják neki, hogy bebalzsamozhassa s szép sírba helyezhesse s könnyeivel öntözze a sir előtti növényeket. Kérő, könyörgő hangjával, sírással, a nők fegyverével akarja rávenni a vélt kertészt, hogy adja oda neki a holttestet. Jézus csak annyit mond : Mária; de ezt oly hangon mondja, hogy megnyílnak szemei s felismeri Jézust. A hirtelen támadt végtelen nagy öröm majdnem megrabolja az embert ép gondolkodásától, mozgásba hozza minden idegét, minden érzetét. Ezt a zenekar fortis- simoja érezteti, mely Jézus szavát kiséri, de az erős hangokon áthallatszik Magdolna örömkiálltása: rabboni, rabboni. Krisztus szavaira orgona készített elő, de e nagy vén orgona nem csengett össze a többi hangszerekkel. A rabboniféle jelenetre vártam legnagyobb kíváncsisággal, hogy miként oldja meg Perosi, hogy ez le-
