Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-01-11 / 2. szám

2 arczpirulva a nemzet színe elől, majd elpusztítunk mi! ... És a harcz nem szünetel, folyik rendületlenül. Az ország némán, szótlanul nézi azt a hazafias munkát, mely az ellenzék­nek örök dicsősége lesz mindenkor. Nem követel részt magának a babé­rokból, mert bizton remélli, hogy legjobb fiainak törekvését siker ko­ronázza. Otven évvel ezelőtt, mikor látta, hogy ellenség tör reá elrabolni azt, amitől most alattomosan akarták megfosztani, fegyvert ragadott, hogy visszavivja szabadságának féltéke­nyen őrizett kincsét. Most úgy látja, megvédik azt nála nélkül is. Nem kell véráldozat, elegendő lesz a szó hatalmas fegyvere. Úgy látja, hogy éberen őrködik a királyi bölcseség, mely már-már Damokles kardjaként lebeg a jogfosztók felett. Sürü tanácskozások folytak az ősz király előtt, ki aggódva remeg nemzete boldogságáért. Keresi a ki­bontakozás leghelyesebb módját. Senki sem kételkedik már abban, hogy Bánffy menni fog, szégyenére volt ő eddig is hazánknak minisz­terelnöki székében. De menni kell vele annak a rendszernek is, mely átok gyanánt nehezült erre a hazára. Bukni kell a párturalomnak is. Akkor aztán tisztább, üdébb levegőt fog szívni ez istenadta nép. Nem vagyunk már távol ettől az időtől. Rövid nap alatt el kell hangzani a döntő szónak a felség ajkáról: Távozzatok, ki vagytok re- kesztve az ország nemeseinek tár­sadalmából. Városi közgyűlés. január hó 9.-én. Az első havi rendes közgyűlés ebben az évben és talán épen ez volt az oka, hogy csendes, lehangolt volt az egész gyűlés. Szerencse, hogy gyorsan pergették le a tárgysorozatot, mert ha hosszasan folyik, nagyon rósz jelnek tartottuk volna ezt a lehangoltsággal teljes kezdetet. Ha ilyen közgyűlések lesznek a következők is, akkor kár volt a tanácstermet ily magasra épí­teni. Elég népes közgyűlés volt s tárgy is volt bőven; de a tárgyak között a villa­nyosság is szerepelt, —• természetes tehát, hogy a villanyosság gyorsasága szerint kel­lett mindent elintézni. Hja, századvégi gyor­saság, — ez kell a magyarnak ! — Külön­ben ez a villanydolog felvillanyozta egy ki­csit a kedélyeket; — egy pár vékony ha- lovány szikra repült keresztül a levegőn, Még vihart is jósoltak némelyek. No, nem csinált semmi bajt! Odakünt nedves, zi- mankós idő volt, — a nedvesség pedig árt a villamosságnak, még a kedély villamos­ságának is. így aztán hamar elcsendesült minden, az egész vita egy felállással való szavazássá zsugorodott össze. Hát hiába, csendes emberek vagyunk, a villany sem hat már idegeinkre. Ülés végével egy közbeszólást kocz- káztatott meg dr. Fechtel János, a fiatal városatya. Fel vagyunk hatalmazva annak a kijelentésére, hegy ez a közbeszólás nem az a nagy várakozást és reményeket éb­resztő szüzbeszéd !.. . Részletes tudósításunk a következő : Elnöklő főispán: gróf Hugonnai Béla megnyitván a közgyűlést, napirend előtt len­dületes, szép és meleg szavakkal emlékezett meg a korán alhalt Keresztes Sándor vá­rosatyáról- Majd a hitelesítő küldöttség név­sorát olvasta fel, majd a polgármestert hívta fel havi jelentésének felolvasására, a mely tudomásul szolgálván, a napi rend következő pontjai kerültek sorra. A honvédelmi minisz- tér leiratát olvasta fel Váry, a mely leiratban megköszöni a miniszter, hogy a város hathatós jóakarattal és figyelemmel viseltetik a hon­védség iránt. — Pap Géza főjegyző referál az 1898. évben előirányzott és végrehajtott városi munkálatokról. — Tankóczy Gy. jegyző a peronospora citicola ellen való vé­dekezésre vonatkozó szabályrendeletre nézve tanácsi előterjesztést mutat be. — A városi Ha találkozott egy lány ismerősével, legelső dolga volt megkérdezni, hogy megy-e a nőegyleti bálba? Mert ő megyen ám ! . . Aztán milyen jól fog ott mulatni, milyen szép lesz, milyen kedves. Sőt a toilettejét is elsorolta az utolsó hajtüig. Milyen pom­pásul is fog festeni, az egész fiatalság nyakra főre azon fog igyekezni, hogy őtet tánczoltassa. Másnap már a félváros tele volt, hogy Irmuska is ott lesz a nőegyleti bálon. Pedig a papa nem akarta vinni és Irmuska még is ott lesz. Övé a győzelem, a papa megadta magát. Folyton a napokat, majd az órákat számlálta Irmus. Milyen nehezen is múlik ilyenkor az idő, mikor az ember epedve vár valamit. A szép ruhát is elhozták, felpró­bálta, olyan festői volt benne, mint egy kis angyal. Most már semmi sem hiányzott a boldogságból. Megnéze magát minden olda­lon, még a kis öcscse, Pistike is elragadó- nak találta azt a szép ruhát. Úgy tetszett neki. Aztán beakasztotta a sifonba, s egész tulboldogan mondogatta magában: holnap ... holnap . . . holnap ilyenkor 1 Végre elérkezett a várvavárt nap is. A kis Pistike folyton ott settenkedett a si- fon körül, nagyon szerette nézegetni azt a H ETI S Z E M L E“ (2 ik szép ruhát, igazán gyönyörködött benne. Ki­nyitotta a sifon ajtaját, s egész örömmel magyarázta Irmusnak, hogy milyen jól áll rajta minden darabja. Csak azokat a pillan­gókat nem tudta érteni, hogy mire valók azok olt váll körül. S midőn egy pillanatra Irmus a szobá­ból kifordult és Pistike egyedül maradt, ak­kor is ott állott a sifon előtt . . . oly tiszta örömmel el tudta nézni azt a szép ruhát. Egyszer csak valami művészi terv villanha­tott meg elméjében, mert hirtelen tollat ragadott és tintával valemi nagy szarkafólét rajzolt oda épen a háta közepébe. S azután mint aki jól végezte a dolgát, befordította a sifon ajtót és hosszasan elgondolkozott. Hogy meg fog örvendeni Irmuska, mi­kor meglátja azt a diszitést, melyet a kedves kis öcscse saját kis kacsóival teremtett oda. Egyszerre nagy sürgés-forgás támad a szobában, már készül a mama is, készül Irmus is, sőt Pistikét sem fogják itthon hagyni. 0 is elmegyen a mamával. Jól szokta magát viselni mindig, nem álmosodik el hamar, ha valahová elviszik. De hirtelen egy sikoltás rázza meg a levegőt, Irmuska ájultan hanyatlik egy pam­színház kiadása ügyében a Pap Géza fő­jegyző jelentéséből megtudta a közgyűlés, hogy jövőre Rakodczai Pál szinigazgatóval kötötték meg a szerződést. — A vármegyei gazdasági egyesület azon kérését, hogy lóversenyeit a város egy újabb 200 frtos díjjal segélyezze, ez alkalommal nem telje­síthette a közgyűlés. — A vadásztársaság­nak 100 frtot leengedett a bérből.— A városi villamos vasút részére 31 contra 9 szava­zattal az áramot engedélyezte. — Majd Po­zsony város feliratát pártolta, a mely felirat arról szól, hogy a fogyasztási adók egy része maradjon a városnak. Végül Kőrösmezey Lajos iktatónak 3 havi szabadságot adott a közgyűlés. Több tárgy nem lévén, elnök a gyűlést bezárta. Gyűlés vége 3A5 órakor. szám.) ____________________________ Hír ek. Tisztelettel kérjük mélyentisztelt előfize­tőinket, hogy előfizetéseiket minél előbb megu- ji tani szíveskedjenek, akik pedig hátralékban vannak, méltóztassanak azt kiadóhivatalunk­ban kiegyenlíteni. Vizkereszt ünnepét ülte a múlt pénte­ken a kath. egyház, melyet három királyok napjának is szokás nevezni ama három szent király emlékére, kiket a csillag a betlehemi jászolhoz vezetett, hol letették a kisded Jézus lábaihoz ajándékaikat. A székesegy­házban az ünnepélyes szent misét dr. Kesz- ler Ferencz praelátus kanonok mondotta. Személyi hir. Vármegyénk főispánja, Hugonnai Béla gróf vasárnap az esteli vo­nattal városunkba érkezetf, másnap elnökölt a városi közgyűlésen és a közigazgatási bi­zottság gyűlésen. Délben 0 méltóságának a püspök-urnák volt vendége. Tegnap reggel székhelyére utazott. A főispáni pár e hó vé­gén városunkba jön, mely alkalommal több napig fognak körünkben tartózkodni. — Habrovszki József dandárparancsnok és Lud- mann Gyula ezredes a múlt pénteken Nagy- Károlyba utaztak, hol az ujoncziskolát vizs­gálták meg. Tegnapelőtt érkeztek vissza vá­rosunkba. lagra a báli ruhát szorítva kezében. A papa és mama rémülten szaladnak oda, s midőn élesztgetik a leányt, akkor pillantják meg a ruha hátának kellő közepén azt a nagy tinta­pecsétet, melyből egy madáralak körvonalai domborodnak elő. Pistike keservesen lakolt legelső művé­szi hajlamaiért. S még akor sem tudta meg­magyarázni magának, miért ez a nadrág- szijas exekutió, hollott ő azt a madarat olyan pompásul eltalálta. Máskor a papa órákig elgyónyörködik a festmésyeiben, egész kedv­teléssel mutogatja a mamának. Most meg olyan dühös lett mint egy oroszlán. Pedig itt határozott haladás mutatkozik. Aki soha életében nem látott szarkát lefestve, az is azonnal rá fog ismerni. De hát a Pistike elpáholtatása mitsem segített a dolgon, uj ruhaderekat csinálni ily hirtelen nem lehet, abban a pillanatban nem is kapaczitálhatta volna erre senki az izga­tott apát. Irmusnak itthon kellett maradni, így bűnhődött az önfejű leány. Mikor feleszmélt, s atyja elé ment megfogadta, hogy akaratának többé soha sem fog ellene szegülni. Bt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom