Hetikiadás, 1941. január-december

1941-12-03 / 48 [1527]

***

8za

^ Rajongók. Irta:Idsigmándi Géza. A dcrmodt hidegben vékony füstoszlop csavarodó tt az ég felé és szürko bakaesint vont Abaujvár fölé* - Mogrontot ^.meggyaláztak* Idegenek ültek anyaikunkba. Itt a ma» gyár isten áldozóköV'O aLőtt esküszünk,hogy megtoroljuk a gyalázatott - Igy' csattogott Pér táltos kemény szavai Az Abahegyről hirtelen szél nyargalt le. megtépázta az áldozat hunyó parazsát, összekuszálta a füstöt és ködbe hurkolt a a vén rajongó szikár alakját. - Te harcos kemény isten! - könyörgött felemelt karral - állj mellénk és segits győzelemre. Bosszuld meg Kupa vezér vesztét,kit az uj isten nyila pusztított ol,amikor védto magyarságunkat. A sál elkapta a füstét,felvágta az égbe és megint látható lett a táltos alakja. A ködmönös emberek mozdulatlanul figyeltek. Körülíuttatta a szemét és amikor meg talált a,akit keresett, megint felcsattant: . - Andorás vezér! A csanádí gyűlés téged szemelt ki az ujhitü István fejedelem utóda helyett. Lés zen-e' erőd rendet vágni a mihasznák között? A kérdezett keményen,határozottan feldfc: lészen. A többiek vállukra kapták és egetverő ujjongással fogadták urukul. De hirtelen csend törte ketté az örömöt,amikor Vata, a borsodi nemzetség feje akart szólani. -Köszöntlác nagyúr! - kezdte és levette a süvegét.- Az a Vata áll előtted hajadonfővel,ako sohasem csuklott térdre István uj istene előtti A magyar nem tud meggörnyedve imádkozni,hanem az Istennel is szemtől-szembe beszél. Látod a hajamat. Három varkocsba fontam. Tudod-e,mit jelent? En ma is a magyar istent vallom. - Mi is! - tombolt a nép,hogy szinte szikrázott a csizmák alatt ahó. - Gejza és Vajk.aki Ist annak szóllitatta magát - folytatta a vezér * egy emberöltőn át egyenget te az uj isten útjait, mg sem tudott megtörni bennünket; A t

;

ltos ma is leszúrta a fehér mént. Azt akar juk,hogy ezután is igy legyen. Ali^ csitult ol a helyeslő zúgás,amikor ismét felvetto a beszéd olojtott fonalát. ., , - Az uj istennők csak kárát vallottuk; Apáink még bejarcak a vilaf

ot§ Lovaik rogyadoztak a zsákmány alatt.'Nép- és sorog nem áilhaott mog előt •ük,de ma már osztozkodni akarnak ra jtunk,mort lát ják,hogy szánt-vet a magyar ; ist KegyesJimádkozó embort akartak puhítani belőlünk. Emiatt nom félnők tőlünk, őzért tehát"csak azt mondom,hogy döntesd le az uj isten kőházait és kergesd ki az idegeneket. A nép a fejedelmet" akarta hallani. - Hosszú esztendőket idegenben kínlódtam végig - mondta Andorás fejedelem fojtott indulattal - mert innen kiüldöztek a betolakodott' vitézek, de nyugodjatok megjez a föld magyar és rajta más nem uraskodhat ik. A tomboló öröm'megint felemelte a tö rékenytestü fej ed elmet, akinek tekintete megakadt Leventén,legifjabb öccsén,aki szótlanul és mereven szemlélte a forró mozgolódást; Az áldomáson az ifjú levente Vata mellé ült. Nehezen oldódott meg a nyelve,sok unszolás árán. Csalfa szó még nem e sett ki a számból - böködte ki végre halkan, igy hát meg kel- mondanom,hogy Andorás bátyám az uj isten hiye... . • - Bennem emberére talál - sziszegt e Vata* Szemközt ült yeluk a fejedelem.aki állta mindkettőjük tekintetét,de érezte,hogy egész világ választja el őket. Másnap lóra is ült és elnyargalt maroknyi seregével Székesfehérvár felé,ahol a fejedelmeket koronázzák a római püspök arany ajandékaval. Vata hívei meg irtották az idegent; /folyt.köv*/