Hetikiadás, 1941. január-december

1941-12-03 / 48 [1527]

1941«december 3. He t i k í a d á s , 4.oldal; 49.szám. /Rajongók, Foyltatás./ Esténként kipirosodott az ég alja, a felgyújtott templomok, kolostorok és idegen udvarházak tüzétől. Csak Levente vezér, a király öocse nem mozdult ki A ba újvárból .Amikor a tüzes fiatalok - Nyék,Tard,Aha és a többiek - szemérehányták,hogy tétlenül vesztegel,csak ennyit mondott: - A lelkem veletek van,de ti kíméletlenül irtjátok az uj isten hí veit,akik között magyar is sic ad bőségesen** Ha idegen tör ránk,akkor majd ott leszek. Nem csalódtok bennem* Andorás bátyám is félszemmel nézi pusziit ás tokát* Nem kellett sokáig várniok,mert alig tavaszodott még,amikor nyugatról ellenség tőrt az országra^hogy visszaszerezze azt a magyar hübért,amií a szerencsétlen Péter király ajánlott fel a császárnak. Andorás király első hivő szavára összegyűjtötte Levente vezér a felvidéki hadakat és rettentő erejével megindult a Dunántúl felé. A lázongó és keresztény"idegent irtó nemzetségfőket csodálandó tapintattal sorra kezesbárányává tettre* - Mi segítsük az ujhitü Andorás fejedelmet,ski elárulta a magyarságát is,amikor Krisztus szolgája lett? - pattogott Pér táltos. - Nyugodjatok meg, csitította Levente vezér. Az ellenség nem az uj isten oltalmára tört ránk es perzselte fel nyugati határunkat,hanem buján termő földünkre fáj a foga. Hát ha nem segítjük az ujhitü magyar fejadelm tj akkor mi lesz az országunkkal? Egyedül nem állhat meg a támadó előtt. Utána a győzelem örömében maid a mi akaratunk teljesül.

1 Hallgassatok csak rám. Akkora tekintélye volt,hogy engedelmeskedtek neki,de a lelkük tüzes csávaként égett és csak kirobbanásra várt. Miklós napja

. Immár 21. éve,hogy különös tartalmat nyert ennek a napnak a jelentősége. Népünk gyermeki lélekkel emlékezett meg mindig arról a nagyszakállú kegyes,öreg püspökről,aki az elesettek,gyámoltalanok,betege* és gyermekek pártfogója Volt. Népdalok,mondák és'gyönyörűséges mesék szövődtek a messze kizsázsiai öreg püspök jóságairól, a gyermekek öröméről és^megajándékozójáról,igy azután szinte észre sem vett Ük,hogy miképpen valt lelkünkbe fogamzott imgyar ünneppé december 6.-a, . . Nekünk is ilyen jóságo s lélekre,komeny markolasu,ütni képes, de simogatni is tudo egész f a:fira volt szükségünk,amikor Trianon sötét éjszakájában lestük a szomorú jövendőt és a nagy magyar éjszakában kutattunk, hogy "hol tűnik fel az a fényimelybe belekapaszkodhatunk, hol csendül az a hang,amely gyógy itóirkónt 'riaszt ja el fáradt, bizonya lóságunkat és. naoarozot ts'gávaL ,éberségével,bölcs meggondoltsagával mindig ott őrködik feleütünk a budai várban,amikor mi már-már orőtelnül megbicsaklunk. .. Megtaláltuk ezt a sóvárgott ogész férfit Kormányzó Urunkban. Nem illik hozzánk a hízelgés. A Főméitóságu Urnák is rosszulosnék, ha szolgai alázattal és meggörnyedt'hódolattal vennénk körül. Nem ez a magyar természet. Mi szemto 1-szombo,omolt fővol'állunk előtte ncyenapjan^mely ünnepe minden magyarnak és megköszönjük jóságát,fáradtságát,nem kisebbedő, őr állását és kérjük az Istent,hogy áldja meg bőségesen. Hagyja megérnie nemzete sóvárgásának beteljesülését és érezze szüntelen,hogy mennyire tisztoljük és szarét jük. Ennél nagyobbat és többet ugy sem adhatnánk,mint egész szivünket és lelkünket,'