Hetikiadás, 1941. január-december

1941-01-08 / 1 [1527]

|ngol kísérletek a háború kiszélesítésére # 1941.1.12. Mé n incs i-s lÖ-'hónapja. hogy eldördült a náboru első puskal&ré^e és mégis milyen messze van már mögöétüng 1939 szeptembere. Az események ro­hanása és. egymásba torlódásában,- melyeknek kibogozása es wgfejtése egy­kor a történet búvárok feladata lesz- a többszörös, ^kekiserletek el Lenere egyszerrecsak azt vettük észre, hogy haboru van 1 smet Európában. By i\ z idő kereke megállíthatatlanul forgott tovább, országok ha ­talmak tűntek el a térképről viszonylag rövid ido alatt, hogy ma már alig em­lékezzen reájuk valaki. I háború folyt tovább es most amikor uj évbe lepünk minderősebben alakul ki bennünk az a meggyőződés, hogy mindaz, ami eddig tor­tént csupán előjátéka lehet egy végső kifejlődesnek, melynek csúcspontját, iL etveha remélni lehet befejezését erre az esztendőre várjuk. Ugy latszik, eddig a világ leghatalmasabb erőinek felsorakozása történt me§. I német birodalom haderejét ugyanis nagyságához merten az eddig lezáródott harcokban számottevő veszteség alig érhette, bátran mondható tehát, hogy teljes erejével felkészülten érintetlenül várja a parancsot, hogy meg­mérkőzzön az ellenféllel. Anglia az ellenfél, mely hatalum a világ nagyrésze feletti uralmát ugy építette ki, hogy mindig talált áldozatokat kiket pajzs­ként maga előtt tartott, ha érdekei náborut kívántak. így történt ez most is, amikor egész országokat kergetett a biztos pusztulásba.Tudta, hogy elvé­reznek és számolt azaal, hogy lassú legyőzetésük ideje alatt maga készül­het fel a harcra,kivárva az alkalmas pillanatot, amikor ellenfelének ereje mégis L csak csökkent és a maga friss erőinek harcbavetésével kivívja a ma­ga számára a könnyű győzelmet .0 siód ás érte azonban Angliát. Még alig vált köz­tudattá, hogy Európa egy része harctér, az előretolt bástyák összeomlottak és az angol haderő is Keserves ízelítőt kapott az uj német harcmodorról. Anglnmost már látta, hogy minden erejét össz&&ell szednie, de megint csak nem tért^ el a régen jól bevált metódusoktól, ismét szövetségest karesett és talált Görögországban.A német helyzeti előnyöket behozni azonban már képtelen volt.Minden igyekezete arra^irányuit tehát, hogy némileg tehermentesítse az angol szigetet a német invázió lehetőségétől. Mellékharctereket létesített Gö­rögország ban és Afrikában* Ezzel elérte, hogy az olasz haderő két ponton meg­osztva visel hadat, de maga is odáig iutott, hogy a szigetország védelmére sz$ erőinek és hadianyagnak jelentékeny részét ezekre a mellékharcterekre kell irányítania, anélkül, hogy a kivánt célt elérte volna, mert közvetlen megtá­madtatasá nak veszélye nem,-hogy csökkent volna inkább növekedett, a német haderőnek Európa nyugati partiam befejeződött felvonulásával. A n;met szárazföldi haderő a felkészültség állapot ában igen ko­moly gondot okoz Anglia nak, melynek külnolitkája minden eszközt felhasználva tovább is arra törekszik, hogy ezt a haderőt lehetőleg a szigettől távol más részeken tartsa lekötve. Ezért a mellékhárterek kibővítésére vetette magát. Délkeleteurópa és a közelkelet az a két pont, ahová ma a világ szeme tekint és ahol az angol politika zavart igyekezik támasztani. Bennünket magyarokat az angol aknamunka esetleges eredménye min­iennél jobban érdekel. Alairő hatalma vagyunk a háromhatalmi szerződésnek, Hely a háborm kiszélesedése esetén kötelezett séereket ró reánk. Ma Magyarországon nem lehetnek belső harcok. Végső ideje van itt iz összefogásnak, hogy erőnket maradéktalanul kihasználhassuk, ha annak szük­sége mutatkoznék. A nemzet erejét pedig ha dse rege adja meg. Nem lehetünk tehát tekintettel egyetlen szempontra sem, amikor honvédségünkről van szé, érte amden áldozatra készen kell lennünk továbbra is, merthiszen honvédségünk e­feje, a mi biztonságunk és békés életünk záloga.

Next

/
Oldalképek
Tartalom