Hetikiadás, 1941. január-december

1941-01-08 / 1 [1527]

VigaBlakas* iíHi.jamMr Ö. Amióta megbízható nyomai vannak az ember földi ^életének , az ót a megcáfolhatatlan bizonyítékaink sorakoznak arra vonatkozóan,hegy, - ha osak lehetett - mindig könnyíteni szerettünk volna sorsunkon es arra törekedtünk,hogy szükreszabott határok között lepergő éveinket a lehető legjobban töltsük el. Minden állam törvényeiben,szokásaiban.sőt még az európai egyházak törvényeiben is külön időt szentelnek igy télvíz idején arra,hogy az egész évi munkában kifáradt ember kipihenhesse a küzdelmeket es nemcsak testileg,hanem lelkileg is felüdülve folytathassa munkáját a tavasz beköszöntésével. A mi őseink a laraangolást vidámanlak ásnak mondogatták, mert ebben a szóban maradéktalanul összesűrűsödött mindaz,amit valóban cselekedtek,is . Nemcsak a módosabbak rendeztek mulatsá gokat ,melyeken a t áncvigalomtól kezdve a vadászat ok, kirándulás ok és lakodalmak váltakoztak, hanem a földesuraknak még arra is volt gondjuk,hogy a jobbágyság,vagy a XIX. században a cselédség szintén megkapja a maga járandóságát viaámanlakás alakjában. Farsang-kiadás volt a w megkülönböztető neve annak a napnak,amikor az uradalmak népe a gazda költségén két,esetleg három napig gondtalanul szórakozhatott,ehetett.ihatott és csak: az állatokkal kapcsolatban elengedhetetlen teendőket kellett elvégezni. "Ezeken a farsang-kiadásokon együtt ült az előkelő ur az egyszerű nemessel, vagy pedig a jobbággyal és cseléddel,nagy család volt ilyenkor a magyarság, mert a ^mezőgazdasági munka majdnem teljesen szünetelt és igy ráértek egymás mulattatására. Az idők és szokások változásaval,amikor a városias élet kezdet t ^divatossá lenni,akkor lépett előtérbe a bálozás. Vadidegenek keresték fel ugyanazt a tágas helyiséget,hogy szabadabban és kedélyesebben tölthessék el azt a néhány órát,amit a vidáman lakásra szántak. Még a mai háborús és igencsak , nehéz gazdasági viszonyok között sem szabad ferde szemmel néznünk az okra^akik farsangolnak, mert ennek az ősi szokásnak igen nagy jelentősége es gazdasági következményei is vannak. A városi lakosság igen tekintélyes hányada,az iparosoktól kezdve az egyszerűbb munkásig, a, téli hónapokban egyetlen kereseti forrását és lehetőségét látja a bálokban. Az egyébként faluhelyen is holt gazdasági évadban ilyenkor forog a pénz és ad munkát a mesterembereknek,mert a bálozok igényeit ilyenkor lehet és kell kielégíteni. Azután hány szerelem alakult ki ilyen alkalmakkor,hány fiatal pár jövőbe határozta tott el és vált boldog valósággá a cigányzenés kavargó báli r

áradatban. Testünkne kőtelkünknek szüksége van erre a vidáman lakásra, amely valós ágos ^felüdülé s es nem egy esetben ez az egyetlen alkalom, amikor közelebbiérkőzhetünk olyan embertársainkhoz,akik vagy fellebbvalóink, vagy pedig olyanok,akikkel való érintkezésünk ilyen módon fesztelenebbé válik és ennek következményeképpen a napi kenyérkereső munkában eltüntetheti a bizalmatlanságot,ami egyben a megértőbb szellem kialakításában játszik fontos szerepet. Hány esetben lenne elkerülhető az ellentétek közgazdasági vonatkozású kirobbanása ,ha a szemköztálló felek ismernék egymást úgyis,mint embert és nemcsak,mint a tőkés és munkás viaskodna egymással! Ilyen vonatkozásokban megbecsülhetetlen 4

rtéket jelent a világi és ^egyházi törvények szerint viganlakásra,bálozásra, mulat oz ás ra szánt idő,természetesen mindenben meg kell tartanunk a mértéket .mert éppen az ellenkező hatást érnénk el vele,ha italos hangulatban kiéleznénk a mindig lappangó nézeteltéréseket es a költekezésben odáig mennénk, hogy a bál elmulta után anyagi nehézségek árán fizetnénk meg azt a néhány órát,amit erre kiszakítottunk. Hasztalan acsarkodnak tehát az évezredes szokás ellen azok, akik meg akarják javítani az emberiség erkölcsét,mert a farsangolás nem ártalmas,sőt ellenkezően szükséges velejárója az ember földi