Hetikiadás, 1940. január-december

1940-04-10 / 15 [1526]

Irta:Kisigmándi G-éza Imikor megérkeztek hozzánk a Hosszuhavasra, szinte megijedtünk tőlük. Nem a ruhájuk volt visszataszító, hiszen mindegyiken kifogástalan tti felszerelés feszült; hanem még a szemük állása is megborzongatta a hátunkat. -Honnan jöttetek? - szaladt ki az őrnagy ur száján a csodálkozás és a kísérő szakaszvezető felé fordult halkabbra fogott szóval - Miféle népséget szedett kend össze? •* Alázatosan jelentem - dobálta a kemény szot'G-ábor József szakaszvezető a hadosztályparancsnokságon bisták rám ezt a bandát. Eem kellett egy tiszt urnák sem, hát így szakadt az ón nyakamba. - Hát miért nem kellettek más csapatnak? - Alázatosan jelentem az őrnagy urnák, azért iszonyodott el tőlük mindenki, mert ezek pestiek. De ez még nem volna baj, hiszen sokan vannak ' köztünk onnanvalósiak, hanem ezek lógosok. Akkora undorral még nem hallattam szét kifordulni valakinek a száján,mirt akkor.ezt a "lógósokat". Most már közelebb húzódtunk, de megvallom őszintén, nem tudtam, hogy mit jelent a lógós szakszerű kifejezés, mert arra mifelénk még álmában sem jutott eszébe senkinek sem, hogy kivonja magát a katonai kötelezett sóg alól, ahogyan hivatalos nyelven írni szokták. Lám. az öreg Gábor József is öt apró gyermeket hagyott otthon, mégis olyan becsülettel szolgál már negyedik" éve kint a lövészárkok kacskaringós pókhálósatábrji, hogy két medáliát is akasztották" a mellére. - Lógósok - forgatta az őrnagy a különös szét a nyelve alatt és éles tekintete végigfutott azon a hét ui emberen, akik szoborrá merevedve álltak előtte és akikre Dehunyt szemmel rá lehetett volna olvasni fejemként három-négy évi fegyházat. - Hát aztán miért vagytok ti "lógósok",..? 1 Csak a feltámadni'készülő Nemere csendes zúgása volt a felelet. Az a hét szempár meg sem rebbent. * - Hát például te mit csináltál? - szegezte a kérdést az első mellének. - Betöréses lopás cimén először egyévet, azután meg kettőt és felet ültemmondta"egészen hallhatóan. - kasszafurás és rablás cimén négyszer voltam büntetve - mondta a szomszédja, amikor az őrnagy tekintette ráesett. így folytatódott az utolsóig, aki feltűnően alacsony tormotü, de igen izmos fickónak látszott. - Betörés és gyilkosság kisérlete cimén hat évot és nyolc hónanot töltöttem ki - ftondta csendesen. Mintha a restellkedés árnyéka is ott bujkált volna a hangjában, amikor bemutatkozott. Összenéztünk. Mindönki attól félt, hogy kap belőlük egyet és azután retteg het, hogy mikor szöknek meg, vagy cselekszenek valami gyalázatosságot, - G-ábor szakaszvezető majd elvezeti ezt a társaságot a G-élyafeszekbe -törte meg a szótalanságot az őrnagy ur - ott majd megmutatna nekik, hogy mire kell ügyelniök, mi lesz a szolgálat ós melyik század kötelékébe tartoznak. Mi a maga neVe?- /Most már nem tűntette ki egyiket sem a tegezéssel./ j «=ííagy Sándor - felelte a hat évet és nyolc hónapot ült alacsony betörő. - Azon a "cimen" - vágott az őrnagy hangja - hogy maga a büntetésben rangidős köztük, átveszi a parancsnokságot és felelős lösz a többi minden tettért. Megmondom e'őre, hogy a zászlóalj'legveszélyesebb állásrésze'a Gélyafeszek. Ott jőváteheti' ki-ki eddigi botlásait. Lelépni! Napokig 'n^m beszéltünk másról, mint erről a díszes társaságtól és áldottuk parancs no kunk figyelmét, aki egy rajban hagyta ezeket a züllött alakokat," mert igy könnyebben lehetett ellenőrizni viselkedésüket. Azt is megtudtuk,hogy húszat indítottak útnak két héttel ezelőtt a pőtzászléalj parancsnokságon, de közben tizenhárom kereket oldott. Estefelé kivallattuk G-abor bácsit, hogy mit csinált velük', mert egy sem szökött el tőle a hosszú uton? - Előttem mentek és megmondtam nekik, hogy aki kilép*az útból, lelövöm abban a pillanatban. De később megbántam ezt a keménységet. Megalltunk'. .; • . A r /Folyt.köv./.