Hetikiadás, 1940. január-december

1940-04-10 / 15 [1526]

iy4ü»áüX*x0fl á Bt 1 j£ X 0, ü ó« . Kszekciő "' /Sándor 'becsületes ember lesz folyt./üt gyerek, neg aa asszonvvár otthon, vág­tán a fejükhöz* Ha közületek valaki megszökik, akkor hiába vár.,.Nemíeleit együk sem, de láttam rajtuk, hogy nyugodtan megtömhetem-a pipámat és ballaghatunk to­vább errefele 0 Hát igy esett, alázatosan ielonten, hogy nem lógott meg egy se. Mivel pedig minden csoda három napig tart, egy hétre rá. amikor az egyesült orosz-roman csapatok mozgolódtak és egy nagyobb Járőrrel nekimentek a Gólyafé­szeknek. csak akkor döbbentünk rá a helyzet fontosságára, amikor Nagv Sándor te­lefonoü kórt segítséget, ej ­* Két emberem eltűnt, egy meghalt, egy megsebesült2 itt vagyok harnad^a*. gammái, Géppuskával lőnek ós kézigránáttal támadnak ránk. Inig élek, kitartok. Hem késett a segítség, nógis későn érkezett, mert' a kis táboriörs-fészket kezgránát telitalálat döntötte Össze, Csak Nagy Sándorban volt élet? amikor le­vitték a segélyhelyre, már .bágyadtan mosolgyptt is és amikor az őrnagy ur kőzet fogott vele, kicsordult a könnye. A hat'óvct ós nyolc hónapot kitöltött botöró hosszú idő multán először sirt örömében. Összefolyt a könnye a vérével-és ami­kor a hadosztályparancsnok a mellére tűzte a :ki§ezüst vitézségi érmet, ugy ráz­ta a zokogás,, hogy a kegyelmes ur megakadt a roondókájában. - A te hősi kitartásod hiúsította meg az ellenség nagyszabású és követ­kezményeiben kiszámíthatatlan hatású műveletét. Köszönöm neked ós társaidnak eá a bátor"elszántságot, '••« Nekem nen ez az éren a fontos, talán nem is az a rp£p/ís'kitartás, ha­nem az P hogy megint bevettek az urak a tisztességes embered közé... Jé íól esztendő multán már tizedesként jött vissza közénk ós'amikor ki­tört az őszirózsás forradalom, moly rövidesen egészen negvörösödött, az egyko­ri ^égós" ós börtöntöltelék megint bekerült a gyűjtőfogházba. - Hej, mennyivel masabb nost itt a társaság - sóhajtotta, amikor az ud­varon • sétáltatták azokkal, akik barátaikká fogadták és együtt vártrík ve­le a jobb magyar élet hajnalát, ' ' • Honvéd a gáton. Ki a legény a gáton?- szél az ősi közmondás, mely azt tartja, hogy a fér­fi erejének^ bátorságának, leleményességének ós kitartásának legbiztosabb pró­baköve az árvizet zabolázó áldozatos munka, mely nem ismer fáradságot, pilla­nyatnyi megtorpanást, hanem végig egyenletes késsenlótetj mindig a'legmagasabb teljesítményt követeli. Aki bömbölő'szélben, dermesztő hidegben, zuhogó zápor­ban, omladozó földön, segítségért sikoltozó, vagy könyörgő, fehérnépek és gyer-" mekek között nem veszti el a fejét, hanem nekiszegi a mellét-a természet megva­dult ere jenek, az megérdemli, hogy egész férfiként becsüljék. Bar sok nagy csapással sújtott bennünket az Isten az alatt a tíz és néhány évszázad alatt, amióta irott emlékek vagy legendává finomodott mondák tartják számon a magyarság sorsát, de a rengeteg küzködés között aránylag a legkisebb" tér jutott az árvíznek. Most szakadt ránk ez a rettentő veszedelem*olyan iszo­nyú nagysággal, hogy pusztítása óriás gondként szakadt a nyakunkba. Az'eddigi felületes számítás szerint háromezer haz dőlt össze a tavaszi árvízben, de ­hála a Mindenhatónak! - emberi életben alig-alig esett kár. amiben viszont a legnagyobb érdem a magyar királyi honvédségnek es csendőrségnek jut. A világ uj sorsáo fordító külföldi események elterelik a figyelmet azokról a hőstettekről, molyek már-már megszokottá válnak azokon a vidékeken, ahol az árviz könyörtelenül letarolja a fákat, kimossa a vetést, bedönti a kerítést 3 ööz­szoomlasztja a házat és belekap dühödt fékevesztettségében az évtizedekre épi-' tet"gátbar melyet alattomosan kikezd, belevájkál a mélyébe, meglazítja"a követ, kinyalna közüle a kötőanyagot ós amikor végzett, amikor szétfeszítette, akkor bömbölve zúdul az emberlakta tájakra, hogy zavaros'- hordalékos undok vizével egyenlővé tegyen mindent, amit emberi kéz alkotott. Abban, hogy ezt a száguldó vészt meg lőhetett fékezni, útját lehetett állni, minden elismerés a magyar honvédot és csendőrt illeti, aki nemcsak karddal és puskával a kezében vált fogalommá a népek történetét íré'könyvekben, hanem ilyen eppp^. owbprt kívánó alkalmakkor is'"legény volt a gáton"; KA?

Next

/
Oldalképek
Tartalom