Hetikiadás, 1940. január-december
1940-02-07 / 6 [1526]
Yé,„,e a vig ajila kásri ul 1940.február 7, / gondtalan mulatozásra és farsangolásra szánt idő letelte A naptárunk szerint elkövetkezett a böjti "vagyis a magunkbaszállás; a gondolkodás és a jövőre való készülődés napja. Aki eddig csak azt kereste, hogy hol szórako2"Eatik a legjobban, hol lelheti legnagyobb örömét, annak most mast már meálljt; kiállt a törvény. így télviz ide jeni amikor már számlálgatjuk a napokat és~arról ábrándozunk, hogy mikor lesz megint ereje a napsugárnak, falra jzanak benlinüir: a tervek; megerősödnek az elhatározások. Ugy érezzük, hogy elkövetkezik a cselek vés ideje* Mintha keményebben lüktetne a szivünk, mintha nagyobb lenne az akarásunk és ugy torlódnak egymásra szép esendesen az események] nogy magunk sem maradhatunk tétlenül. "1 . - . A nagy elhatározások mindig akkor születnek, amikor az embemeir van ideje gondolkodni, amikor nyugodtan latolgathatja az eseményeket és amikor a "\n> dámanlakás kissé róz/saszinüve varázsoló ereje gátlás nélkül működhetik, így van az egyes ember és a természet törvénye szerint a nagyobb küzületek isi Ránk magyarokra ugyancsak ránk járt az idő kereke. Negyedszázad rettentő megpróbáltatásai alatt mar-már összeroppantunk^és csak a2 ösztönös magyar erő, a birodalmat alkotni képes nagy nemzetek ősi ereje tartott lábon bennÜnKet, Amikor 1938 őszén tisztulni kezdett felettünk az óg~és~a félhomályon "áttört a magyar remények sugara^ ámuló csodálkozásunk csak pereekig tartottmert tudtuk^ hogy az események egymásratorlódása annak a következetes állásfoglalásnak"és a csökönyösség határát surló következetességnek a folyománya, mellyel ellentáll-; tunk minden Ígérgetésnek és csábitó hangnak, mert mindig a józan eszünkre hall*" gattunk. Visszaszereztük részint ügyes viselkedéssel, részint pedig drága magyar vérrel az ezer esztebdős Magyország egyik jelentős darabját ós megértük azt a L pillanatot, amikor hos honvedeink feltűzték ismét a Kárpátokra, a régi határra a piros-fehér-zöld $zent lobogót^ A mi nomzedőünk vesztette el árulás következtében a régi határt, de az Isteni Gondviselés megadta nekünk azt a kegyelmet > hogy jóvátehettük ezt a botlást• Amikor három fergeteges nap harcai árán a magyar honvédség elérts a Kárpátokat.fellélegzettünk,mert Bizonyossággá vált bennünk az á tudat,hogy nem kell féltenünk jöronket.A húszéves kényszerű tétlenség, a négyéves vilá^áfoord szörnyű vérvesztesége nyomtalanul ballagott el relettünk,mert a magyar férfi ütőereje nem csökkent .sőt éppen ellenkezően még keményebbé ós dacosabbá váLt.Husz éves böjt után virradt ránk az a boldog nap,anikor területben és emberben gyarapodva'visszanye rtük önbizalmunkat ós most már jóleső örömmel állapithat tuk meg,hogy nem volt hiábavaló az'a sok biztatás,az a nem egy esetben majdnem nevetségessé váló hősi nekirugaszkodás, amikor majdnem'az unalomig azt hangoztattuk,hogy nem pusztulhat el az a nagymultu nemzet,amely élni akar.' Nekünk hosszú volt a böj-fcünkjmig ellensegeinknek hosszú;.volt a farsangjuk.Most,amikor a fülünkbe duruzsol a ifióg fagyos böjti szól,nem ' borzongat meg bennünket,hanem egyre nagyobb erőt ad arra az elhatározásra; amelyet csak látszatra csökkentettek az európai események .Mi megmaradtunk ugyanazoknak a hazánkért mindenre elszánt magyaroknak,akik voltunk j,de a túlsó oldal magabizása ós hányaveti fölényeskedő se . megtorpant . . • Ma már nem beszélnek rólunk félvállról,ma már jelentős tényezői vagyunk a' Duna-montS-nek és a számottevő tényezők jövőbe látása során a magyarsággá}, mint egyenlő .':•-> ..• ^..-.^i. féllel foglalkoznak .Most válik - valósággá az a régi mondás „amely szerint minden vigadozásnak meg van a böjtje .Az idő nokünk dolgozott,Az elfogultság ős tudatlanság bástyái leomlottak,ma már a volt hatalmasok is őrzik,mekkorát tévedtek 1920-ban Trianonbaji,amikor feldarabolták Szent István ezeréves birodalmát .Eltüntették a Kárpátok aljáról a legszilárdabb pontot,meg semmis it ették azt a fogalmat .amely egyenlő volt a nyugati műveltség védelmével ós biztos fejlődésével, , ,« Vége a yigadozásnak.vöge a túlsó oldal gondtalan farsangolásának,Isten malmai biztosan őrölnek ós pi eljutottunk abba az órába,amikor már utolsót csendítenek a halálharang meghúzása, előtt. Varjuk nog nyugodtan az öntelt és hamis álmok elmúlását; mti: . M 4
