Hetikiadás, 1940. január-december
1940-10-09 / 41 [1526]
Irta: lüsigraándi Géza Nagy pelyhekben hullott a hó, de nom tudott megfehéredni, mert olyan enyhe szél nyaldosta szüntelen, hogy beleolvadt a bizonytalan^szinü latyakba. Füstös Gábor szakaszvezető nem igen nézte, hogy hova lép* Amióta elindult a messze Szicíliából, ezerszer is elképzelto, milyen lesz a bazaéekezésére? - Nem irom meg az asszonynak - gondolta.- Annál nagyobb losz az öröme, ha maid betopnanok a gádorba,.» A kis 'Mariska bizonyára nagy t lett 1 ' azalatt a három év alatt, amig^a vaószin üti önül kék elasz ég alatt ábrándozott kis gazdaságáról, a^családjáról, a fiáról, aki még karonülo volt, amikor otoljdra látta. Bizony nehéz volt az örökös várakozás. Éppen tegnap hajnalban mondta a velő ogy szerre szabadult Kis-Kovács Péter, hogy a füle előtt mar boleptók a haját a gondok..ós az évek, mert az a Bztirkeség az öregség jele., - öreg az^országút - vetette oda mókásan, do ugy befelé mégis igazat adott kenyeres pajtásának^ - Hogy lenno örog a harminc évos férfi,,,? Ezt a jelenetet forgatta éppen az'agyában, amikor hangos szóval rákös«öntöt to a jó reggelt Lőcös Mihálynál a szapora szavú szikár v ínség, a.kinek boszorkány # nire kerekedett, mert ígon szúrós volt a szeme nézése, melyet egészen beárnyékolt vadmacskafülro emlékeztető kipödört szomöldükö", no meg a logvénebbck sem omlékeznek arra*, hogy ne lett voIna" fckote macskája. - Holt híredet kötötték, édes öcsém - szaporázta máris a volt olasz hadifogoly felé,- éppen azért váltig mondtam a feleségődnek, hogy no ojtson egy könnyöt se értőd". Hanom most éppen rosszra érlkeztél. Ahogyan birta a rossz lábam,^ugy kapkodtam a horgas mamát, hogy idejáró ott lehessek a házadban, mort^ár elindultok a rományok, hogy kiosszák a földöket. Itt a felvégen a to portád mollott a to földeden kezdik a házhelyek kijelölését, A rogátbol hoztak tolcpesokot. Olyanok, hogy rossz rájuk nézni. Mindha nom is emberek lennének. Tudod öcsém, nem érti az embor a szavukat. Egy szuszra mondta, hadarta cl mindezt nagy 1 elkendőzés közben. Füstös Gábornak ugyancsak figyelnie kellett, hogy .mogérxso minden elkapkodott szavát. Igaz ugyan, hogy már Olaszországban beszéltek arról, hogy olvesztettük a hborut, felosztottak Ma„gyarországot, do arra, nom mort volna még gondolni sem, hogy a magafaita^kisgazda alól is kihúzzák az ősi földöt, Most^már kettőn da.gasztották a fagyni készülő sarat. Amikor befordultait a tomplom-tórro, már meglátta a háza homlokzatát. Ugy összeszorult a melle, hogy sípolva surrant ki^bclőlo a levegő. Még szerencse, hogy Lőkös Mihályné nagyol hallott, mart csodálkozott volna azon a változáson, emi a kemény férfin tortónt Mcgólmosodott a lábán az olasz bakancs, bizonytalanná vált a mozgása és kifutott a vér az arcából. - Vájjon hogyaj] fogaidnak?- kalapált a szivo.- Mit csinál a kisfiam..,? Szól kerekedett ós belevágta a havat az arcába. Eddig még senkivel sem találkozott, mióta lelépett a vonat lépcsőjéről. Mi lehet az oka? Máskor igy télen ifl^már kora rezgői hangos volt az utca. 9 ' "; v A vénasszony néhány lépessel olőbbro jutott. Felhasználta azt az alkalmat ós megtorolta a ^szemét .Közbon kattant a ki skapu zárja ós kilopott rajta a felesége. Szakajtó kosár volt á kezébon, do azonnal lotottc a fal colle ós ugy fu tott a régon várt omborc cló^ mintha szárnya nőtt volna. Hosszan, molegen dszszcölelkcztok. Lőkös Mihályné zavartan köhécsolt nögöttük, azután fclomclto az ocsuval félig tolt kosarat ós^bolópott az udvarra, - Hat a^gyorokek..,?- szólalt mog végre a férfi "ós felkarjával átölelve ogyre sírdogáló felosógét, megindult velő"a ház foló, A konyhában gondosan törölgette a bakancsát, amikor megint nyilt az ajtó ós a kisbíró toppant be rajta., - A mérőláncért jöttem, adjon Isten!- mondta szegyenlős'on.-Hainyc, dc jO, /Folyt.köv./
