Hetikiadás, 1940. január-december

1940-10-09 / 41 [1526]

/üsszol folyt./ hogy haza jöttél... . " Megtörölte izzadó homlokát, - Ezok az uj urak szalajtottak ido - mondta kis vártatva.- Aztán éppon a . to láncoddal mérik ki a, földöt. - Az én foldomot a jött-non teknők - csikordult ki az olkosorodés a gazda száján,- Hat csak vidd.., Tohototlon dühében beleütött öklevol a levegőbe ós lábujhogyon megindult a szoba felé. Ott aludt még a kislánya, meg a^kisfia*. .Romogő kézzel kotorászott a hátizsákjában ós gondosan kivette azt a két kis csomagot, amit messze olasz földön szorzott még; ós őrizett meg féltő gonddal annyi viszontagság közepette. Éppen le axart hajolni, hogy megcsókolja a kis Gabi pufók arcát, amikor vésztjoslóan bolehasitott^a csondbo tökös Vcndolné rémült sikoltása. A volt ha difogolynak arcizma sen rándult meg a féktelen oláh káromkodás hallatára* "arai a süket öregasszony lámájával összekeveredve igen

/

hátborzong?.tóan hatott, - To kutya, rmgya,r!-hörögte a felháborodott oláh hang, miközben ütötte Lőkösnót, aki a maga együgyű cszóvol nem átallótta* nyíltan megmondani, hogy obbc a magyar faluba senki sem hívta a betolakodókat, A zajra felriadtak a gyerekek, do a rémületük örömmé változott, anikor meglátták az ágyuk "in cl lett az édosapjukat, akiről annyi szenet ós. jót mosólgotett az édesanyjuk,, A fogságban mag&^káráa ta.nult ós fogy ólmozott Füstös Gábor szó nélkül tür to földjének felosztását házholyokre. Csak nyeldeste le az indulatát, amikor a földmérő idegon tört magyarsággal gúnyolta: , a - Hütlon lott a földje is tenokod, amig Italiában nyraltad. Nagyot kacagott rá és biztatóan vorto hátba azt a felszog jövevényt, aki bizonytalanul topogott a latyakban, miközbon a hólé ki-bccsicscrgctt a bocskora bél. Füstös Gábor még az okéjót is kölcsönadta neki, sőt szántott ^is hclyootto - Az enyémet müvolem - mondogatta törhetetlen hittel a feleségének - mert ha van csipetnyi igazság a földön,

_ visszakapom, A csoda valóra vált 1940 szeptemberében, amikor a fiatalabb Füstös Gábor szépen ki fuvar ózta a huszonegy óvig volt "bérlőjüket" a vonathoz, aki ugy ment . vissza görbe országjába,, Liintna somsam óvott volna magyar föld tormette kenye rot. .,..-...o ^d

ojyy^x* Bár ökölbe rándul a kezünk ós elönti az indulat az agyunkat, mégis páran— osolunk magiunknak

% mert tudjuk, hogy a történelmi nemzőtöknek nagyobb"türelemre ós távolabbra néző önmcrséklcsrc van szükségül:. Mi már láttunk nagyobb viharokat is. Nem egyszer volt ugy, hogy a távoli szemlélő szánakozva mondta: Végo szegény Magyarországnak, csa;k mi magúnk, meg azok a kevosok, akik ismernek bennünket, nem estünk ketsegbe.^ Az tud ur lenni, P,KÍ jól tud engedelmeskedni önmagának is. Ez a titka annak az ezor esztendőnek, amiről a magyarsággal kapcsolatban irt a történelem. A mesterséges felháborodás, a hazug alapokra ópitott mult és álomködbe vosző jövő^bennünket nom nyugtalanít. A magyar érdek"

1 most is hidegvért, tiszta fejőt cs minden pillanatban ugrásra-ütésre készen álló állapotot" 'kövotcl. Hasztalan acsarkodnak és nesterkodnok a túlsó oldalon,"nom önti cl ugy a harag az agyunkat, hogy tettünket később meg kelljen bánnunk. Há elérkezik az ideje, nem késünk egy szemhunyásnyit som. Addig csak mogjegyezzük azt a tengernyi könnyöt; patakkert ömlő. vort ós fölírunk minden szonvodósszültc jajt, hogy majd keményebb legyen az ütésünk ós olcsóbb a kardunk, ha tcifcrc kerül a sor. Nem fenyogetunk, nom fenekedünk, honom várunk. A történelmi hivatásu .lomzct biztos öntudatával, csalhatatlan erzekévol és bátorságával* KG