Hetikiadás, 1940. január-december

1940-07-31 / 31 [1526]

vatna ur szállásán, Irta: Kisigmándi Géza A bélháromkuti Vatha-szállás nagyobbik szobájában naptámadta óta szakadat­lanul folyt a halk tanácskozás. Még akkor is sexényen -beszélgettek ^ , ami­kor délben felszolgálták az illatozó husievest és a rengő tehentőgy illata össze vegyült a reszelt torma csipősségével. Levente vezér, a messze orosz földről ha­zatért fojodelemfi szálfa alakja Kiegyenosodott, amikor kipergett pörgő fekete bajusza alól a megrágott szó: - Itt pedig minden bajnak-nyavalályának az ujhitü idegenek az okai. Velük kell először leszámolnunk. Vatha vezér habzó soritalt töltött a mívos fakupákba. Sonki som mondta.de amikor egymásra köszöntve kiidták az üditő italt, ez a gondolat pecsételődött meg mindnyájuk lelkében. - Nekem is csak -az a vélekedésen - törölte meg a fiatal'Nyék a bajuszát ­hogy menten jobbra fordulna minden, ha magunkra maradhatnánk. - Megbontották a magyarságot - dohogott Mike táltos, akinek bozontos szen­öldöke ugy remegett a haragtól, ha csak gondolt is az Uj Isten sinaszavu tálto­saira, 'nmt anikor a felgerjedt pulyka egyhelyt toporog ós rezegteti gyönyörű tollát.- Amig egy volt az Istenünk, egy volt az akaratunk és erőnk is. Csák urnák nagyon tetszhetett az öreg kijelentése, nert igoncsak bólogatott rá, aminek viszont az lott a következménye, hogy felbiztatta a táltost. - Nen tudok kettőt se lépni, hogy ne botoljak idegenbe. Nen elég az a fti­szálnyi idegen vitóz^ akit nég G-eza iia Vajk ur csőditett ide, hogy féken tart­sa az elégedetlenkedő magyart*... - Az én földemen uoéKodnak a Horderikek is - csapott le az asztal kenény " lapjára Merse fia Bodrog, aki pedig jó tizenöt esztendeig Szent Benedek rendjé­ben fráter Hilariuskónt imádta az uj Ktent, akit Krisztusnak neveztek hivei.­Ha valaki tudja, hát az én vagyok, nogy nit rontanak itt ezek a jött-mentek. - Ki akarják forgatni a magyart a természetéből - dörmögte Nyék és a ku­pa után nyúlt, - A napnyugati jövevényok az alázatos Istenről beszélnek - csattant fel' Mike táltos,- En nen tudek velük perbe szállni, r.ert nen érten a tudományukat, csak annyit mondhatok, hogy amilyen az Istene, olyan a nép. A menk pedig a harcos, kenény és booszuálló. inig ilyen volt minden magyarnak az Istené,addig féltek és rettegtek a magyar kardjától, nyilától és hajrázó rohanásától, de a* mióta Vajk ur táltosai lebeszélték a magyar cladaláról a kardot, azóta kutyába sem vesznek. - Osztozkodna a császár felettünk, ha az orrára nen ütnénk! - hahotázott az egykori bencés barát,- De nen vált németté a vérünk a kolostorban. Így váltogatták a szót hol halkabban, hol neg eresebben, aszerint, ahogy a serital, neg az indulat megszabta. Levente vozér, a csúffá tett Szár László fejedelenfi idegenbe menekült leg kisebb fia csak hallgatta a kik-kirobbanó vó/lekedéskct és megelégedéssel álla­pította neg, hogy bőségesen akad olyan, akire számíthat Péter Király ellen tá­madt harcukban. Mert Andorás bátyja, akit orosz földön bevettek ugyan Krisztus egyházába, anikor leöntötték fejét az élet vizével, erősen sz Uj Isten pártján" áll. dehát mindenki tudja, hogy először a velencós Pétert ki'kell verni császá rostul együtt, azután najd magunk között elintézzük a többit" - Én nég azok közül való vagyok, akik sohasem hajtottak fejet - mondta Va­tha ur"csendes szóval a mellette ülő feiedelenfinok, aki ráemelte nyilt tekin­tetét.- Belelátok a lelkedbe nagyuram. Tudom, hogy nit forgatsz az cinedben. Ránk mindig számíthatsz. Mi nóg a régiek vagyunk, -Minket nen ingattak neg az idegenek megejtő szavai - szolt közbe Bolyba rettentő erejű de galanbszelidségü if iu, aki csak akkor tüzesedett neki, ha ava­sok adták eleje a szét.- Mondd neg Andorás fejedelemnek, hegy ott leszünk egy szálig a német császárral való leszámolásában, de utána - /Folyt.köv./

Next

/
Oldalképek
Tartalom