Hetikiadás, 1940. január-december
1940-07-31 / 31 [1526]
1T , . , K szekció 31. szám. Hetikiad a a 4.oldal. /Vatha ur szállásán folytatása/ JL ^corát akart nondani, hogy'Delesült. Az öeeg táltos segített rajta. K m Itt nás nen uraskodhatiK. Ele'g az idegenhői. Ken a gyűlölet szól belő len, nert minden enbert az Isten texentott ós azokban az ujhitüekben is bőségesen akad nagyar, tehát non izgathatok atyafiaink ellen* nágis ugy vélekszem, hogy gyökerestül ki kell tépni közülünk azt, aki az Uj Isten nellő szegődött. Bélynek tetszett a gondolat. Nyók is osztozott vele, de az egykori bencés barát fészkolődni kezdett, amit Levente észrevett, - Bodrog akar valamit nondani - hivta fel rá a'figyelmet, mire minden szen az egykor félelmetes hirü nyilazó fiára szegeződött. - Igazságot adok Mike táltosnak - komolyodott'el a hangja.- Nen maradhat ez' a^nenzet erős, ha megoszlik nég az Istene niatt is. Do vigyázzunk, nert akibe tökéletesen beleneveltek az uj hitet ós előzően semmit sem tudott a régi nagyar hitről, annak olyan üresség narad a lelkében, hogy abba pusztul bole, vagy pedig saját népe ellenségévé válik. Mike, Levente és Vatha kényelmetlenül feszengett. Non hiába tanult annyit ez a fiu - villant át a táltos agyán a'sajgó felismerés - neg is lát olyan láthatatlanokat, anit a ni szőnünk nellóz. De azért helyre akarta zökkenteni a beszédet, - Aki pedig annyira nogenészette az Uj Istent, az non méltó arra, hogy magyarnak számítsuk, hanen vesszen el;- csikorgatta a fogát'tehetetlen haragjában, nert érezte, hogy igaza van az egykori fráter Hilariusnak. - Vesszenek az újhitűek! - rikkantotta bele a döbbent csendbe Csák ur, ni re Bély és Nyék is nekibátorodott. Felugráltak ós ugy követelték, hogy tisztítsa neg Lovente nagyúr az idegenektől és ujhitü magyaroktól az országot. - Aki elvesztette ősi nagyar hitet - dörgött Vatha ur nóly hangja - az elvesztette nagyar lokót is. Ezalatt pedig a szomszédos szobában kezét összekulcsolva csendesen imádkozott Vatha ur feleségo és leánya, aki erős hittel kérte a keresztre'feszitett Uj Istent, hogy adjon ologendő erőt'a-megpróbáltatások elviselésére... Türelem! Nem is lehet rajta csodálkozni, hogy lassanként kitört az idegesség a magyarságon ezekben a forró levegőjű napokban, amikor nemcsak családok és nemzeaék-'sorsa dől el évszázadokra, hanem egész országok alakulnak át olyanra,amilyenre az Isten teremtette és szánta, de a telhetetlen emberi hiúság, becsvágy és bosszú meghamisította a tisztánlátást és most a nagy többség bizonytalanul botorkál a szavak; nyilatkozatok, a józan ész és törtenelem látszólag egymást keresztező utjain. Mi ezen a helyen szinte már az unalomig azt rágtuk olvasóink emlékezetébe és iparkodtunk legjohb tudásunkkal belemarni a vérükbe, hogy üt nég a nagyar óra is, tehát türelem! most nég csak kattant a régi szerkezet, csak a kerekek igazodtak el annyira, hogy rövidesen jelezhessék a kellő pillanatot, de - értsük neg! - rtíjg nen érkezett el a ni percünk. A nagy nultu ós nég nagyobb jövőjű nemzetek jellemzője az évszázadokban való gondolkodás, az a tudonány, melyet nen lehet hangzatos szavakkal elsajátítani vagy szenfényveszté ügyeskedéssel áthazudni a valóságba, hanen sok vérrel, könynyel, csalódással, átvirrasztott éjszakák megfeszított munkájának örökségbe adásával lehet megszerezni. A világiak nég a velünk ellenséges érzületű részo is szinte elbűvölve szenvlélto huszonkét esztendeig azt a nyugalmat és nár-nár csökönyössó vált hitet.amellyel vártuk a nagyar ittó beteljesedésenek pillanatát. Most nár elérkeztünk a" tőszomszédságába, de még'hasztalan nyújtogatjuk a közünket'ós nyitogatjuk a sseneünkét, nen érhetjük el. Ez azonban ne csüggesszen senkit. Ha kót évtizednél tovább tudtunk várni, böjtöljük ki a unithoz viszonyítva azt a néhány percet jani nég hátra van. A nagyar sorsért felelősek úgyis éberen őrködnek felettünk.
