Hetikiadás, 1940. január-december
1940-07-18 / 29 [1526]
üonus alezredes. -o^^o Irta: Kisigmándi Géza ^P^ or ^ esz f^ a vonatról, nem azt hallgatta, hogy miképpen mutatkozik be a segédtisztje/'hanem azonnal rámordult: - Ha ön tényleges százados; akkor azt is tudnia kell, hogy tábori öltözet és kard nem illik össze. Erről meg majd beszélünk. Hol á fogatom? Utánozhatatlan osztrák-magyar nyelven beszélt. Mindent megértett*,' ki is tudta fejezni gondolatait, de"'lonetetlen volt mosolygás nélkül hallgatni. Fél pero alatt végigfutott a varoson az a hir, hogy meg ér kőzett ez uj állomásparancsnok. - kutya bakafántos ember lőhet - adtak*'sza*jról-s zajra az utcán, a kávéházban, a nyári söröző helyiségben és ü kaszinóban. Százan'is megforgatták a nevét a szájukban", de nem tudtak eligazodni *ézen a latin szón. igV azután kialakult az a vélemény, hogy pgv cseh. vagy lengyel a jámbor, de annyi biztos, hogy nem magyar földön ringott a bölcsőié. ' a » Még aznap este tiszti gyűlést hivott össze a laktanyában. Majdnem hanyattestek a Serek tisztek, amikoraz ajtŐban*'az*'alezredes vonalzóval felfegyverkezve viszonozta az üdvözléseket. Azután mindenkitől elvette *á fekete sapkáját ás *élől-hátnl megmérte a vonalzóval. Csak az örog MÓrich 16r népfelkolő századosnak volt szabályos magasságú, valóságos tornyos "fejfedoje".Még*'a segédtiszt is megkapta a három napi szobafogságot, pedig mindenki kifogástalan katonának és vitéz zászlóalj parancsnoknak ismerte. Később sült ki. hogy a tiszti gyűlés előtt csak*'ugy mellékesen lekanyaíö— dott a sétatérre, anol'a gyönyörű esti időben vidáman setált'ak a tisztek, ön-' kéntesek és a szebbik n'em képviselői. Szinte forradalmat csinált percek alatt. Maga elé állította az önkénteseket és mindegyiken talált valami szabálytalanságot* Akin bor lábszarvédo volt, azzal levétette. Hajmeresztő látványt nyújtottak a szerencsétlenek, mert alig térd alatt ért a*'nadrágjuk ás a hónuk ala csapott'lábs zárvédővel kellett elbucsűniok a szörnyüködo*hölgyéktől. Hárem'nap alatt alig akadt olyan katona a városban, akinek nem osztottt ki büntetést. Elment"a'kórházba is, ahol a legkedvesebb és"legfigyelmesebb volt a sebe^ w sültek iránt."Csak"'ott látszott, hogy beszélt a néhlii Ausztria-Magyarország népeinek valamennyi nyelvén,, de egyet sem ugy, ahogyan művelt emberhez illik,sőt" álmagyar után a németet törte leginkább kerékbe. Béla bácsi, aki békében a kórház igazgató főorvosa volt, most pedig ezredorvosként Szolgálta a hazát, csak ugy hízott a boldogságtól a sok dicséret hallatára'és nem sejtette, hogy mikor csap le rá a mpnyko? Mert"'scrs*át nem kerülhette el. Az utolsó kórteremből távoztak éppen, amikor hirtelen felnyúlt a kinosan"i>hér ajtó felső peremére és végighúzta rajta fehér kesztyűs kezét. Meg sem .nézte, hanem odabökte Béla bácsi orra alá. - Hát ez az a hires orvosi, sebészi tisztaság?!- pattogott, nyikorgótt*'ki fogai közül a meggyötört magyar sző. Nyolc nap szobafogság lett a kóvetkeztiénye Ekkor már olyan veszett hiro kerekedett, hogy katona alig mert kilépni az utcára.""A háboru"negyedik évében gyatra volt a felszerelés, kopott a ruházat*," ig7 azután nem volt nehéz hibát találni. Sőt az*'élelmezés fogyatékossága kisebb-nagyobb "eltulajdonításokra" késztette a liakanépet". M*ir hosszura nyúlt a szeptemberi nap nyomán az árnyék, amikor egy hűvös* hajnalon kifelé iparkodott a varosbél. A gazüasoron szemközt jött'vele egy t:.~ zeers.akinek akkora pirosra sült kenyér illatozott a hena alatt,"ninfegy koosike^ék. Megállította. Kikérdezte, hogy hol vetto? A sZaDfaiea'altiszt -hazMat^ mint a karikacsapás, mire aZ'elezredes*'rámordult: Kövesse engemet! Megfordult és visszament a laktanyába*.' - Ezt a tizedest be kell csukni, a kenyeret el kell Venni! - mondta keményen az ügyeletes tisztnek, aki csodálkozva méregette a kenyervivőt % mert nem volt a gallérján egy csillag sem, ellenben földöntúli boldogság sugárzott az a3?carél. /Folyt.köv./
