Hetikiadás, 1940. január-december
1940-07-10 / 28 [1526]
Peng a kasza. 1940 július 10. Amióta szóbeli hagyományaink és irott emlékeink őrzik nemzetünknek ezen a földön való életet "mindig a legelső helyen emlékeztek meg arról a különleges szeretetről, amely már szinte szenvedéllyé vált a bátor hadviselés mellett", ez pedig a földmivelés és állattenyésztés volt. Szinte legendás hősiességgel es kitartással viaskodott a magyar több mint ezer esztendeje azzal a főiddel, amelyet vére hullásával és kemény akaratával mindig meg tudott védelmezni azok ellen, akik áhitoztak rá. Es ha néha-néha ugy fordult az idő kereke, hogy idegeniiép lova tanosta ezt a földet, vagy pedig idegen kéz markolása nyomán hasit ott bcl^ az eke a magyar földbe, mindig csak muló óvok vagy esetleg hónapok müvo volt es a magyarság megint visszafogLált a azt a földet és visszaszerezte azt a jogDt, amelyről a idő végezetéig nem fog soha lemondani.' ^ mi nemzedékünk még emlékszik azokra a véres dicsőséges és amellett nagyon szórnom évekre, amikor a magyar férfi eleje fegyverrel a kezében védte az ősi rögJt ós itthon igy nyáridején azok arattak , akiknek egyéb körülmények között más volt az élethivatásuk. Akkortojt a százezer szánban itt tartózkodott hadifoglyok és nem utolsó sorban azok a magyar nők igézték el ezt a nemzet és ország életében annyira fontos munkát, akiknek szervezetük és élethivatásuk egészen másra irányul. Mi meg láttunk olyan magyar asszonyokat, akik látástól vakulásig vagy mép-azon tul is sza adatlanul hajlongva"sarlóval arattak és pótolták azt a munkaerőt, amelyet azelőtt nekülözhetétlennek"gondoltunk.' "Mostmaginé ilyenfajta időkot élünkr. A férfinén más beosztásban tesz eleget hivacásanak és a nemzettel szemben kötelességének és itt-"* honmaradtak azok, akik máskor nen szoktak aratni. Mi négsem esünk kétségbe, mégsen verjük félre a harangot ós kiabáljuk tele szorultságunkkal a Világot, hanem a sors változhatatlanságában ne gayugodva biztosra vesszük, hogy ebben az évben is ugyanolyan rendben fog lezajalani"az aratás, nint máskor. A ni népünk az élet betakarításának nevezi az aratást. 'Köztudomású világszerte, hogy nincs az aratásnál fárasztóbb és na{yobb"'megarőltetóst kivánó nurka. Az a férfi, aki a középeurópai nyár perzselő nelegében megállás nélkül el tudja végezni ezt az egész férfit kivánó'munkát, megérdemli a legnagyobb elismerést. Ma már ""nemcsak a majdnem tökéletessé foljesztett gépek,-, hanem a katonai f egy el orl alatt élő ós nás foglalkozású foriilakosság is-marad oktalanul el tudj a'végezni ezt a munkát. Igy a nyar derekán folrajzlk emlékezetünkben az a sok-sok kedves kép, ami még gyermekkorunkból maradt meg bennünk. Aki ^meg akarja igazán isme mi a maa r arságot, nézze meg hogy milyen szertartásos pontossággal és évezredes hagyományokban" negedzve kell ós lehet cs.ak elvégezni ezt a,.mezőgazdasági feladatot ugy, hogy minden érdekeltnek a lehető legnagyobb haszna legyen belőle- Szív kell, lelket kell beleadni az aratásba mert csak akkor van rajt a" az Isten áldása. Változhatott a viláp változ- ; hattak'az emberek és gyökerestül "forgathatták ki lűgi" mivoltából a táplálkozást^ alakulhattak uj vélemények és keletkezhettek a tudomány megdünthetétlen érve ivei" felépítet t uj'rendszerek, a magamak"'az idők végzetéig az lesz a sorsa, hogy minél keményebb szerű búzát .teltebb szemű árpát es~ rozsot - és nagyobb kukoricát termeljen oZen a földön." Nagyon helyesen nevezik az aratást az élet be takarításának, mert amilyen az aratásunk, olyan az életünk, .a következő forró napsütésig. Kormányunk lelkiismeretes gondoskodása"revén az egyéb szolgálatra kirendelt férfiak tömege"mellett is nyugodtan folyik a magyar földön az aratás. Pár a szigorú tel, a nyomában járó árvizek, majd pedig'a tartós esőzések csökkentették kilátásainkat, mégis nyugodtak lehetünk, mórt" ez az áldott föld megint magadja nekünk és barátainknak azt, amire saamitot';-
