Hetikiadás, 1939. január-december

1939-03-29 / 13 [1525]

A vén harcos. Irta: Kis igmándi Géza, Amikor hazajött a világháborúból és elhelyezkedett a csendes polgári életben, az volt egyetlen nagy szenvedélye,hogy elmondotta tapasztalatait. Csodálandó képességgel szinezte ki élményeit és olyan izgalmasan emberi szinbefi tudta feltüntetni a harctéri eseményeket,hogy rövidesen szárnyára kapta nevét a hir, A vidéki kaszinó fa]ai közül kiröppent a különböző társadalmi egyesületek estélyeire.falrengető tapsvihar köszönte meg előadását, amelynek az volt a legnagyobb varázsa,hogy soha sem vetette papirosra gondolatait ,hanem csak felment a dobogóra és mesélni kezdett. Szemfüles újságírók és harcterot soha sem járt ifjú titánok Gáspár Gábor történeteiből éldegéltek .Mindig tudott valami ujat .Ugy csörgedezott ajkáról a szó,hogy hallgatósága órákig némán figyelte. Talán ncgy-öt övig tartott a di esősé go.Utána az lett a divat,hogy ol kell tüntetni még az emlékét is a világháborúnak. Gáspár Gábor nehezen adta meg magát a kor hangula.táhak.vis zszatGlopodott megint a kaszinó füstös tarokk -szobájába és kártya-ke verés közben hullatta el lelkének gyöngyeit. Volt ugy,hogy megmosolyogták,de előfordult az is,hogy olismorést kapott a régi cimboráktól, akik azonban egyre fogytak. - Először a halálozási rovatot nézem az újságban - mondogatta nagy nokikeseredéssel - mert a legtöbb ismerőst ott találom meg. Hej, ez a mai fiatalság....! Nem akadt mo^ földi anya szülötte,aki nagyobb elbusuiással és lekicsinyléssel tudta kiejteni ezt a fél mondatot. Azután csak ballagott az idő és szorgalmasan gyomlálgatta Gáspár Gábor haját^amit meg meghagyott hrimondónak,szépen belepte a dér. Mire és zbek ap ott, közelebb volt az ötvenhez,mint a n egy vénhez, pedig azt szokta mondogatni,hogy négy X fölött már nem érdemes élni.Banktisztviselő lett a fia,menyecske a lánya.Bele szürkült a hé tközn apókba, sőt a hivatalban az'uj kollégák egymásután vonultak be hadgyakorlatra es amikor visszajöttek, kérdezget ni kezdték,hogy miképpen volt ez,vagy amaz a világháború? ban? Gábor bácsinak megcsillant a szeme és megint eleirében volt. Mesélt és tanitott lángralobbant kedvvel,amíg ez egyik vékonydongájú karpaszományos őrmester,aki a korzón még a monoklit is a szeme elé rakta,meg nem kérdezte fölényes ajkbiggyesztéssel; - Gáspár umak milyen kitüntetései vannak,ha annyira ismeri a harctereket és minden valamire való csatában ott volt? Az öreg harcos fejéből kifutott a vér. - Kisezüstöm és Karoly-csapatkeresztem - lihegte akkora sértődöttséggel, hogy szinte beleszakadt a lelke és önérzete Ekkora bátorságra még egyik som vetomedott .hogy már kétségbe vonja vitézi voltát is e - Csak?! - rándított a vállán az ifjú és kilibbent a szobából. Gásnár Gáborral forgott a világ •Csak most értette meg azokat a célozgat ásókat, sokat jelentő arcfintor it ás okat és különös hangsúllyal kiemelt szavakat,amelyekkel évek óta illették, ha a háborúról volt szó, - Szegény Gábor már annyit hazudott a harc térről, hogy maga is igaznak hiszi,amit kitalált. Folvt .köv.