Hetikiadás, 1939. január-december

1939-03-29 / 13 [1525]

« A von harcos" folytatása. Kszetoió Ez a gyilkos megjegyzés akkor kúszott bolo a fülébe, ami kor egy kedélyesen átmulatott éjszaka után hazafelé menet előtte botorkált kot régi barátja. Evők óta szorgalmasan riasztgatta el magától ezt a mondatot. Azzal vigasztalódott .hogy bizonyára az ital hallatta vele,mert hiszen az egyikkel ogyütt viaskodott még 19l4 telén a Kárpátokban. - Hát akkor igaz! - hördült bole a szoba csendjébe és ellepte szómét a könny. Hotekxg kerülto az ombereketéA hivatalba beüzent, hogy betog. Önmaga szomorú árnyéka-ként tengette élotét. Visszavonult a társ as ágtól. Retteg ott az omberoktől és megvásárolta a háborús leirások' ogész sorát. Némi enyhülést szedegetett össze a naplókból es regényekből, mert meggyőződése szerint a szerzők legnagyobb része csak hallomásból vagy a kopzolőtohotségéből meritotte anyagát. Amikor nagysokára megint felkereste a kaszinóban tarokkozó barátait, szinte elálló lélekzottol ha Ugatta, hogy milyen hirek koringonok az uj világháború lehetőségéről. Meggyötört lelkében pillanatok alatt uj elhatározás született . Szabadságot kért és elutazott a városból* Azután ennék az évnek legelső napjaiban orvul megtámadták az ezeresztendős hazához visszatért egyik ősi varosunkat,de az ellenség kénytelen volt visszavonulni. A magyar hasi halottak között megtalálták Gáspár Gábort,az öreg harcost is,aki olyan mézédes szóval tudott mesélni a világháborúról és aki ötven éves fej jel, csak azért állt be a fiatal hősök köze,hogy vére hullásával és élete feláldozásával igazolja harctéri élményeinek valódisíá gát. /m. -