Hetikiadás, 1939. január-december

1939-11-22 / 47 [1525]

/Vitézek vitézei folyt

,/ Kszekciő 4.oldal. ^zután nagy-nagy csendesség borult a völgyre, a dombokra, még a Garam csobogása is megjuhászodott. Mert mindkét tábor érezte, hogy odaát mekkora erő feszül és mekkora akarás keményedik. Hiszen magyarok álltak regint szemközt egymással, csak az egyik'a német császár, a másik meg II.Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem oldalán.í. Két napig készülődtek. Két napig szünetlenül csipkedték egymást hajmeresztő rajtaütésekkel és agyafúrt leshanyásókkal. Amikor igy kikőStolgattak erejüket, nogintcsak összeült a főgoncrális sátorában a haditanács.' ° - A zólyomi várat el kell foglalnunk, ha belepusztulunk is - mondotta Bercsényi Miklós gróf kuruc főgeneralis.- Tudom, hogy nagy elhatározási do nem. tehettem mást. Megérkezett Vak Bottyán, itt tanyázik Esterházy hada is. Aki ismeri Forgách Simont,- Engedelmet'könyörgök - roppant meg a szék Ocskay László alatt.- Itt csali egy móc. maradt. Kihívom párviadalra Vak Bottyán császári ezredest, a másik sereg szemefényet. Alii gyoz. azó marad Zólyom/vára. Döbbent csend helyeselt Rákóczi villámának. 1 - Segitsen az Isten/László!- ssoritotta meg a kezét a gróf. Futó tűzként terjedt el a viadal hire. császári A hatvanegyedik esztendejét taposó félszemí^'ösrüdeSDlső széra elfogadta a kihivást. A követok megalkudtak á részletekben. Felfejlődtek a csapatok ós a két hősök hőse két-két"segédével kilovagolt á'szabadon hagyott térre. Kétszer roppantak egymásnak. Először karddal.Ocskaynak eltörött a pengéje, mire az örog hüvelyébe lökte a sajátját, - Vedd elő öcsém a buzogányodat! - kiáltotta oda az ánalé kurucnak és már forditotta vissza a lovát.Megint egymásnak rontottak, Csattogott a szeg® fejű/vasbot, horkantottak a mének', de nem birtak egymással. Elálló ÍŐlekzet* tel bámulta a két sereg ezt a csodálatos küzdelmet es csalt akkor kapott észbe, amikor két pisztolydöraülós nyomán mindkét bálvány lefordult a léről... Először Jávorka Miska ós Eszo Tamás rikkantotta bele ' ' a hajrát a novemberi fagyba és nyomukban'fóldübörgött Bercsényi hadi népe. HejJ- hogy tudta irtani magyar a magyart...! Ocskay Lászlót súlyos sebével felvitték'

5 a várba és rábízták az apácákra, Vak Bottyánt pedig a császáriak ápolgatták. Az alkonyodó est félhomályában .. . a Márlás-zászlét lengette a szél a zólyomi bástyán és Bene Sanyi tarcali juhászbojtár töröksipjának zokogását már Rákóczi villáma is hallotta, mert visszatért bele az élet. Tokaji Laci egykori gulyásbojtár meg Esze Tamással együtt •. 'szivbemarkolóan énekelgette rá a'Járd meg'tubán, járd meg együgyű szavait... —.—.—.—.—.— Talár néhai nagy Mátyás k^ra^yui'ii^ü^azlgnagyjai beszéltek altkora öntudattal a felelés magyar államférfiak közül, mint november 21-ikén Csáky István gróf külügyminiszter, akinek minden szavát olyan mohén szívtuk magunkba, mint a szomjas és üldözött himszarvas a csörgedezd patai; enyhülést ado tiszta vizét. Aki figyelmesen vizsgálgatja est a remekbe készült szónoklatot, nem tud betelni azzal az önmérséklettel, okos jövőbelátással és főképpen azzal a férfiasan nyilt egyenes szellemmel, amely annyira fehér holló lett az ujabb kor diplomáciájában. Az igazságnak nincs arra szüksége, hogy rejtett utakon botorkáljon,' még az is ellenkezik a természetével, hogy megejtő szóval, ügyeskedéssel akarjuk felcicomázni, cégérnek kitűzni, az sem használ, ha holt hirét költjük, mert előbb-utóbb kiderül a valóság ós győz a meghamisíthatatlan igazság. Itíy vagyunk a mi husz eve eltomctettnck híresztelt magyar igazságunkkal, mely föltámadt és'vele együtt megint kilépett a szabad és müveit nemzetek sorába a magyarság, A nagymultu országnak mindig van szemmértéke, ami kiütközik ebből a nyugodt hangból és nem túltengő öntudatbél, amely megállapítja helyünket Európáoan. Erre az uri haágía'v•-^unk; á'legbüszkébbek. KG