Hetikiadás, 1939. január-december
1939-09-14 / 37 [1525]
1\1 X clX V SS. ti 1 ü ü Ufl. « Irta:Kisigmándy Uéza. -Már nem bJLs zeni,hogy megtaláljuk...! - sóhajtotta bele a csendbe, melynek bántó egyhangúságát távolodó vadludak- éles kiáltása fodrozta fel. A Dunán csipgs szél támadt. Végig táncolt a ré ten.Belek apott a szerbtövis bozontos fejébe. Néhányat kitépett és belevalót ! : a Csele patakba,a többit meg elhagyogatta a mohácsi dombokon,ahol eltékozolta erejét Olyan kékesszürke köd terpeszkedett széjjel a néma folyó hajáról, mintha halotti bakacsint téritgettek volna. -Ugye, meg háboro dott az öreg? - súgta az ifjú Thury Gáspár ós odabujt Török Balint mellé,akinek széles válla'elf ogta a párás szelet. - Te bátyám a királv testőre voltál* Hát nem tudod,hol lehet? - |n csak annyit tudok ; kopogott ki a tompa kétség a daliás főúr'ajkai közül - hogy itt a patak előtt még jött utánunk* Kállai János nógatta,hogy ne maradjon le. Pedig jó lova volt szegénynek. A csepeli királyi"ménes leggyorsabb ménje,.. Közben bealkonyodott és az összeverődött hadinép között elvesztettem a szemem elől. -Hátha levágta a török - kottyantotta el a legényke , akinek megbor sódzott a háta és összébb húzta a mellén cobolymálos bundáját. - Ostobaság - ellenkedett a testőr - mert amikor mi az urunkkal ideér tünk,annyira gomolygott a had,hogy a török nem ismerte meg* ' - A nép azt suttogja - ellenkezett szerényen Thury Gáspár,-araire Török Bálint csak boszusan legyintett és leült egy nagyobbacska vakond túrásra.' . - Vigyázz bátyám - intette az ifjú,mert már hideg a föld. Inkább menjünk oda áz öreghez, A testőr nem ellenkedett. Ballagva haladtak a kisebb-nagyobb gödrök árkok között. - Ez a sok ásás mind hasztalan - dörmögte - pedig ezek a szegény job ágyok két hónap a szakadatlanul keresik II.Lajos királyt.,-, A székeséi plébános bicegőlábu öreg daruja kereste a gazdáját. Kínjában krugatot t á fejük felett és látszik rajta,hogy mennyire fázik a szerencsétlen, Thatai Miklós plébános .aki egy emberöltővel ezelőtt a dicső Hunyady Mátyás király seregének volt egyik legvitézebb száznagya,felkapta a fejét a hang irányába. - Ne zavarj Peti!- kiáltotta fel a darunak. - Menj haza. Eri nem érek rá,mert keresem a királyt. Eredj haza,mert megfagysz... A madár felbúgott még vagy kétszer,azután eltűnt a torony irányában. - Itt ássatok atyámfiai áz úrban - változott át a pap arca, mintha megszállottság lett volna rajta, - Ne kíméljétek a fáradtságot gyermekek; Itt kell lennie. Topogott a csizmájával. Nhéány ember oda sít; tett és ásni kezdett,bár tudta,hogy eredményi:.elenül. -Tisztelendő bátyám uram, - fordult feléje Török Bálint - talán hagyjuk mára. Kezd már alkoayodni.Majd holnap folytatjuk, hidegnek Ígérkezik az éjszaka.Húzódnunk tető alá. -Nem,nem! - pattogott az öreg - ti már hetek óta kínlódtok,de nem tudtatok'nokom szólni,pedig itt vagyok a szomszédban',"J|n tudom,hova temették. Tudom,csak nem találom mog/# Itt ássatok atyámfiai.'Edos,erőskaru gyermekeim.•. Itt kell lennie. De megálj csak fiam,megálj,,, Székcső felé fordult,melynek zömök tornya odalátszott a tarágu fák közül. Szeme elé tartotta a kezét .Tájékoz ód ot t. Sokáig állt mozdulatlanul. Hosszú ősz hajával és reverondájával játszott az uj crőrekapó szél és felszakgatta a gomolygó ködöt, /folyt.köv,/
