Hetikiadás, 1939. január-december

1939-09-14 / 37 [1525]

- JY.SZ. - " • /királykeresők; Folytatás./ - Látod-o,milyen zavaros a szomo? - súgta az ifjú Török Bálintnak.'- Meg háborodott szegény. Mindig a halott királyról beszól.Éjszaka felriad •Föl­lármázza a falut. Könyörög az ombereknek,hogy ne engedjék megölni a királyt. Megrázkódott. Babonás tisztelettel meredt a vén harcosra,aki a kardot elcserélte a kereszttel. A jobbágyok is a szerszám nyelére támaszkodva várta az ujabb parancsot. Es szántak.mert ismerték és nagyon szerették.' - Várjatok csak - vidult fel hirtelen - ugy-ugyv Ott a falu. Az alvégen jöttünk ki. Balkéznek kanyarodtunk. Most már emlékszem. Jertek utánam .Köves se' tek csak fiacskáim.Erre-erre..« Megindult keletnek. Követték. Már vagy kétszáz lépést haladhattak,amiko: hirtelen megtorpant. Tétován tekintgetett. Motyogott is valamit,de nem értet­ték.Azután hirtelen a fejéhez kapotté A hatalmas szál ember kiegyenesedett. - Nem tudok eligazodni - tört ki belőle a tehetetlenség. - Uram Isto-n, vedd le a szememről a hályogot, - Sötét lott már - lepett közelebb Török Bálint és gyöngéd szeretettel megfogta a_karját, - Tisztelendő bátyám uram mi sem látunk.nemosde kegyelmed, Thatai Miklós sze.kcsói plébános,aki reszkető öreg kezével megáldotta a mohácsi csata .előtt a magyar soreget és ifjú királyát,megszégyenülten fordull a testőr felé; - Sötét.Az.Hát mit csináljak • édes jó öcsémuram Török Bálint?... Kazta a zokogás, A testőr és ifjú barátja szinte észrevétlenül balé ka­rolt. Azután megindulcak a .plébánia f elé. A jobbágyok is ballagtak utánuk. Varjak károgtak a fejük felett.. Elos rikoltozásuk visszásán rocsögett a nagy csendben, A vadludak, éppen akkor csapódtak le a Duna áradására.amikor a türelmetlen Peti daiu megint kiszökött gazdája ;kcresésére. Ott kxugatótt a iejuk feleut,amíg el nem tűntek a pitvar ajtóban. . zAiW 0 ö ?sómuram - jajdult fel az öreg a szobában.amikor kihámozták a bundájából - mihelyt pityma 1 ik,megint megkezdjük a királykor esést? Ráhagyták. J Vénasszonyok nyara Ösi magyar szokás szerint ezzel a költőinek éppen nem mondható elneve­zéssel jelölik már réges-régen azt az időszakot, ami közvetlenül a nyár után következik és a naptár szerint nagyjából ősznek számit, de a kellemes időjárás nem egyszer meleg sugara és teljesen nyárias külsőségei miatt ki­fogástalan élvezettel szolgál. Talán azért keletkezett ez a pajkos elneve­zés, mert éppen ugy váratlanul élvezhetjük mi is ősszel a nyarat, mint e.zok az öregek, akik az életből már szinte ugy lopkodják a napokat, mert a ter­mészet rendje azt követelné, hogy már fejezzék be földi pályafutásukat. Nálunk hagyományosan szép szokott lenni az ősz. Amikor csendesebb idol járnak Európa és a többi földrész felett, messze idegenből szoktak elzarán­dokolni hozzánk azok, akik nem állják a nap perzselő melegét, de mégis süt­kérezni akarnak a ragyogó napsugárban anélkül, hogy egészségüket veszélyez­tetnék. Ezeknek a rendszerint vagyonosabb vendégeknek sokat köszönhetünk anyagi szómpontból, de még ez is eltörpül amellett a rengeteg haszon mellotl amelyet a rendes időjárás jóvoltából élvezhetünk. ; * A hosszú és meleg ősz nemcsak az embernek ad munkaalkalmat és kenye­ret, hanem az állatnak és növényzetnek szintén akkora előnye származik be­lőle, amelyet mesterséges eszközökkel meg sem tudnánk közeliteni. Sz a va­lóságos második nyarunk megbecsülhetetlen kincs különösen a megcsonkított ország népére és gazdaságára. Nekünk most nagyobb kenyeret koll szelnüiK, szélesebb barázdát kell szántanunk, mert n maradék földön addig is a régi mennyiséget és minőséget kell termelnünk, amig be nem teljesedik az igaz­ság napja. Ezért becsüljük meg a szép őszt, örüljünk a langyos napsugár­nak és műveljük szeretettel ezt a földet, amelyben sohsem csalatkozunk. 1 KG/KG

Next

/
Oldalképek
Tartalom