Hetikiadás, 1939. január-december
1939-01-18 / 3 [1525]
Csod álatos gyjgzelem. iv^««o Irta:Kisigmándi Géza. - Nem bírjuk uram! - jajdult fel Egyed fia János,a derékhad vezére, aki az egész haditanács alatt ráncbaszaladt homlokkal nézett maga elé és csík nagyobb nyomaték kedvéért toldotta meg Druget fia Vilmosnak, a jobbszárny sokseblielyes arcú vezérének előadásit, A szőkehaju berzevici Rikálf is rábólintotta majdnem kétarasznyi hoszszu iéjét,miközben ugy csillogtt a f á%a fénye megmagasódott homlokának marva nyos simaságán,mint a Visegrád királyi palota ebédlőtermének mesébe illő falai A vezéri sátor kifeszített bár falába . belekapaszkodott a lengyel mezők duhaj tavaszi szele és ugy kurjongatott bele az éjszakába,mintha neki lenne döntő 32B?epe ebben a kemény férfiakat is próbára tevő tanácsban. A gyérei-:arcú Széesi Miklós,a nógrádi főispán szőke fia,aki a fővezér mellett apródként szívogatta magába a hadi tudományt .lábujjhegyen odaóvakodott a fáklya alá ds' megigazította tartójában,oiert nemcsak a szurok folydogált belőle,hanem ugy sercegett, hogy szinte bántó volt a nesze a megüli epedett csend- Meghallgattam minden panaszkedást - kezdte Lacfi Andor ás ná- ben* dorispán, Károly ^obert magyar király Lengyelországba küldött 10.000 főnyi lovas hadának fővezére. - Nem szoktam hátul mar adni, hanem be le-belekeveredem a harcba. Tudom,hogy rottentő erő áll velünk szemközt. Ha senki se lát..a,megtör löm a szememet,amikor siratom elesett hős ' ' atyárafiait... De értsétek meg,nekünk,győznünk kell! Királyunk azért küldött ide,hogy megsegítsük Lokictok Ulászló lengyel királyi, após át és szövetségesét. Átváltotta nehéz kardját egyik térdéről a másikra,. Pillanatnyi' csend szakadt a sátorra, amit Drltgct fia Vilmos, a győri ők vitéz VGzérc.aid Meggy esi Simonnal együtt a martalék csapatot is igazgatta,arra használt fel,hogy még jobban megvilágítsa a hob/zetet, - Ezek a tatárok nagyon ismernek benn -.nket, - csóválta a főjét.'Hasztalan csipkedjük,nem zúdulnak ránk. Ha rájuk lovagolunk és nyilazunk,nem moz dúlnak,ha meg keríteni agarunk,azon mód kik.anyarog^iak. Percnyi Miklós és Meggyesi Simon is mondott még valamit,sőt a szilaj Bebck -testvérek is,de a fővezér szeme villanása baléjükíojtotta a szót; - A^mi eleink is innen napkeletről hozták ezt a hadi tud omány t ,amelylyel megverték a nyugatiakat. 84 esztendővel ezelőtt a muhi csa-'ában éppen ezért VOS7G*" 1- el Béla királyunk: serege,mert nyugati módra akarta legyőzni a tatár kár 'Gidait. • H Egyed fia János, a derékhad vezére, igencsak helyeselt: Szakasztott igy látom én is. - Mi a magyar becsület zászlaját hoztuk ide - folytat ti a nádorispán.* Ha Lengyelországot legyűri a tatár,ránk kerül, a sor. Most állhatunk bosezut ^Önihi-ért, azért megkövető lem, hogy mindönki harcoljon utolsó lohelletéig. Mi csak verekedjünk továbbra is a mi módunk szerint,mert ezzel tudjuk legjobban megzavarni az ellenséget. facisZlav lengyel fővezérrel megállapodtam,hogy holnap ki cs ik ar juk a dö nt é st • . - Micsoda két nap volt ez. - sóhajtott bele a várakozásba Rikálf • - Rettentő volt - hagyta rá a nádor ispán, 'Kó ezer jó vitézünk n múlt cl örökre.. Ha.jnalba,n,mihelyt a nap felszívja a ködöt,megkezdjük. Most menjetek vissza omboreitekkf^fHiláriHsz"páter,aki Szent A crenc durva gúnyáját viselte ugyan és minden, szabaa idejét térdenállva imádsággal töltötte,de ugy száguldott"iakó lován,mint az aggódó anyai szeretet és nem törődött a nyilak zizegő suhanásával kopjak reccsenő törés ével ? paripák hörgő nyerit ősével, csak vitte lobogó r lelkesedés é,t a csügpedoknok,Krisztus mindent megbocsátó kegyelmét a haldoklóknak, megszólalt; . Folyt .köv. '
