Hetikiadás, 1939. január-december
1939-01-18 / 3 [1525]
193 9.január 16. H ú tiki a d á s. 4.oia. 3. szám* •* /Csodálatos győzelem folytatása*/ - Imádkozzunk atyámfiai^mort Isten segítsége nélkül gyarló a mi erőnk. -A kemény vezérek térdre rogytok és szép engedelmesen mondták a barát után az imádságot. - Minden biz odaírnunk benned vagyon Istenünk. Áldj meg bennünket és segíts győzelemre,mert a te keresztedet"akarja ledönteni'az ellenségünk. Nagy urunk László,sok diadalmas csata hőse,magyarok királya,állj mellénk/ - Alii mellénk! - zúgott a könyörgő visszhang* Még alig hajnal cd ott.amikor már nyeregben ült a magyar had os mögötte sorakozott sürü rendben Ulászló király lengyel népe. Andorás ur átlovagolt Waciszláv herceghez. Egymás szemébe néztek es kcmonyon,s zotlanul kezetj fogtak. 3zemközt feleotedctt a tengernyi tatárság. n Drogot fia Vilmos a csiíizkózi'besonyokko 1 éppen arra készülődött, hogy no kiront a felfejlődött olló nségnek, amikor feljajdult Hiláríwí fráter v'rcsovijjogásra emlékeztető szava: - Uram Isten és Szent László! !!T Azután megkezdődött. Ki tudná hiven elmondani,mi történt a két ellenség között,hiszen vitéz volt'mindkettő . Az volt életének titka,hogy nem ijedt meg soha sem a többségtől,sem pedig a veszedelemtől. t * A lovas hadak viaskodását végül a lengyel talpasok döntették cl,de a magyarok ugy verekedtek,akár a megszállottak• Amikor nődig véresen lebukott a nap és számeavették az eredményt,a rabs ágba jut ott tatár vezér még mindig fogv ac ogv a igy be s z élt: - Amikor ránk jöttetek,előttetek egy szálas vitéz vágtatott hatalmas lován, szekér cés kopjával széles rendet vágott közöttünk, fölött éspedig egy szépséges úriasszony lebegett,akinek szintén korona ragyogott a fején. Azok győztcK,ncn pedig ti... - A jámbor hagyó m'ny szerint Szent László holttestének feje azon az emlék ez etes napon eltűnt :* a, nagyváradi koporsójából és másnap olyan verejtékes volt,mintha rettentő nagy munkát végzett volna... _ - Magyar királyi honvédség. Legendák ezerszínű nincs fonala szőtte azokat a gyönyörűséges meséket és történeteket ,ame lyek a magyar katona vitézségéről szólnak. Nincs a világnak olyan müveit népe,nem.lehet annyira elfogult még az ellenséges érzelmű történelemírás sem,hogy csak egyetlen egy esetben is ránk bizonyítsa a w gyávaságot. Ha magyar sereg csatát vesztett .sohasem a szive hiányzott a, győzelemhez, hanem vagy az idegen vezetés,vagy felszerelésének fogyatékossága es nem utolsó sorban maroknyi kicsisége volt a kudarc ,oka. Ezer esztendő minden emberöltőnek kijáró véres zivatarai és ennek ellenére ggyro gyarapodó erőnk mutat ja,hogy a társtalan nemzetek: nehéz országútján i_ megálljuk a helyünket. Ha legény kell a gátra,mi ott vagyunk,ha barátságot fogadunk,inkább bélepusztulunk,de kitartunk. Ha elgáncsoltak,harcban legyűrtek az eresebbek,sohasem volt okúnk szégyenkezésre,mert a napkeletről szaunázott férfi nyíltságával és becsületességével verekedtünk. Most végre teljesen a magunk uEai'lettünk ősi hazánk földjének egyik részén és uj törvénnyel ugy rendezkedünk be,hogy • .ezeréves jussunk visszaszerzésébon ne." kell jen megtorpannunk az akadályok előtt. ." ÍVibO-beni. harcolt utoljára önállóan magyar hadsereg,de a 400 éves idegen vezetés nem tudta kiirtani belőlünk azt a szellemet,amelynek feni mar adásunkat köszönhetjük, d? & /j*/p--£*w Szemünk fénye, fiatalságunk legszebb emléke és jövőnk egyetlen zálog; g z, a.,t estben-lé lökben ,magyar katonaság, amelyet, az ősök. Önfeláldozó szóeleme at át es képesít a sfcámszoru alapoknax'sokszorta nagyobb feladatok elvygzoscrc,ha az ország egesz lakosságának lelke,s áldozatos együttérzése ápolja. KG/íIav.
