Hetikiadás, 1938. január-december
1938-11-16 / 46 [1524]
Budapest,1938.november 16. ünnep után munka . iTagyzolás nélkül mondhatjuk, hogy világszerto tudomásul vott magyar ünnop volt a Felvidék magyarlakta részoinok az anyaországhoz való visszakapcsolása, mort részint a rádió juttatta ol mindenüvé, részint pedig c. földlcorokségénok. mindon valcmira való nagy újságja olküldto tudósitáját, hogy a helyszínről szorzott tapasz tálat fii alapján számoljon bo az ottbűnmaradottaknak. Talán 1896-baja, az ezor esztendős Magyarország ünnepén volt ekkora öröm ezen ú földön mint most, do nyugodtan állithatjuk, hogy 42 évvel ezelőtt a hatalmas és nagy Magyarország mogclégedott fiai vonultak fol káprázatos keleties pompában, mig most a kisommizett, mog.alazott nomzot fcltám dásának első napján pergett végig arcunkon a megindultság és jobb jövő reményébe votott hit könnye. Bensőségesebb és szivbőljövőbb volt tonnát bz a könny, mort senki som rondezto az ünnepünket. Ki-ki ügy nyilvánította ki érzelmeit, ahogyan tudta. Ez tette annyira meghatóvá és emberion egyszerűvé a boldogság kirobbanását. Ezt a közvetlenséget nom győzték csodálni az idogon újságírók,' akikot szintén hatalmába kerített az ujjongás és folszabhdultság varázslatos erője. Arra még nem volt példa a magyar történelemben, pedig ezer és néhány éve Írogatják már az eaoményekot, hogy ennyire oggyé forrasztott volna az öröm mindon magyart. Nem volt különbeég köztünk; eltűnt ottok a társadalmi, vallási és ogyébb választófalak. Mindegyikünk osak m-gyar volt. A ünneplő AZ Oinanggo-fc^bQQ^ae-ij; azonban már figyolmoztottok arra,, hogy a körülbo)zflül egymillióval moggyarapodot t lakosságú országnak most még nagyobb föladatokat kell megoldania, ha élni és tovább is fejlődni akaiv Ilycn váratlan szoronosős végződésű európai átalakulás után ugyanis minden reményünk meglehet arra, hogy az olkövotkoző evekben a népi jogok olimeréso nom korlátozódik h most visszakapott torülctro, hanem kitör jód egyéb olyan réezokro is, amely okot szintén oloroztak tőlünk. "z a tudat hatja át a magyar kormányt és mindon magyart egyaránt, A husz esztendős ogyholybon való topogás, majd kissé bátrabb nokilondülés után ugyanis biztos irányt kaptunk, Uom koll azzal a tohorrol lenyomva viaskodnunk a jobb magyar holnapért, hogy délibábot hajszolunk éa olérhetotlon ábrándokat molongotünk, amikor nemcsak hangoztat juk, hogy a mionk az ezor évos magyar föld, hanem mindon osolekcclotünkot ugy végozzük, hogy no érjon bonnünkot váratlanul, ha majd olérkozik a magyar idő toljossego. U J szint, uj tartalmat kapott a magyar politika november 2-iká.n Bcesbon, amikor az olasz és német döntőbíró kijolöltc az uj magyar határvonalat északi szomszédunk fold, /_t koll alakulnia az idciglonos határok közé szorított magyarság cloténok. Korokon husz évvel ezelőtt már volt részünk egy ilyon változásban, do akkor fájdalmas volt az a sok lonyosogetés, csorbítás őá könnyfakasztás, amellyel bele kellett illeszkednünk az uj viszonyok sovány korctoibo. Ebből a keserves időből maradt az a sok üdvös tanulság, amit most kiválóan alkalmazhatunk. Amit akkor kétségbocsve, rogyadozó térádől vonszoltunk rögös utunkon, most öntudatosan és a siker roménj^évol végozhotjttk.fAkkori tétovázás helyét most a biztos eél foglalta ol. Kom koll rettegnünk, hogy mit szól az "nntatnt bizottság", mort ennek a szorvnok már az emlcko is kitörlődött az élotünkból, A lélekben uj jász ülőt ott és számban megszaporodott magyarság a kormányzó ur őfőméltósága bölos vezotésévol biztosan eléri célját, mert a muitu n ^ ós SZÍVÓS munkával kikényszoritott jelenünk alkalmassá tesz bonnünkot olyan orőfoezitesekre is, amelyek más, közönségesebb' nomzototo t elsorvasztanának, do mi már annyira megedződtünk, hogy nem félht tünk, — — m
