Hetikiadás, 1938. január-december

1938-11-09 / 45 [1524]

45.szán, 1938.novc.ibur 9. /Osszol. Folytatás/ - Amióta meghalt a jó öreg Vak Bottyán generális, mióta nen nyargalászhat Bori- Balogh Ádám a császáriak nagy ijedelmére,amióta a francia királynak magának is éppen elegendő gondot OKOZ,hogy miképen gyógyítgassa és takargassa azokat a mély sebeket .amelyeket a bécsi császár hadaitól kap ott ,azótaNem folytatta. Szép nagy szemében gyönggyé vált a fáidalom. , Kelemen diák mellére ejtette a fejét. Nagyon jól tudta,hogy már az egymillió holdnál nagyobb kiterjedéső Rákóczi-birtokok sem bírják a kuruc sereg élelmezését es runázását. Özönlik az országba, a labanc és nyomában felcsap az égig a magyar szenvedés jaja. - Csak valami csoda,vagy uj hadiszer segíthetne - töredezett bele az őszi csendbe a Nagyságos Fejedelem kinzó gondja. Ha Srétor Ökölbcszörült keze tehetetlenül belecsapott a levegőbe és azután nagy koppanással hullt a vastag diófaasztalra. Tekintete kitévedt a szemközti székesegyházra. A kőcsipkés ablakok nézésén aztán megnyugodott. - A rákövetkező ;

.;avaszon a nagymajtényi sikon letörött a zászló. Srőtcr János, a kuructüzérck hős főgcnerálisa nem tudta megoldani azt a kérdést,amoly annyit emésztetto. A Hagyságos Fejedelem meg elbujdosott a lengyel testvérek földjére, majd a török császár kegyelemkenyéren tengődött 1735 nagypéntekjéig. 170 évig Rodostóban álmodott a magyar szabadságról,amig hálás nemzete haza nem hozta a kőcsipkővcl szegett ablaka kassai székesegyházba. De csak 12 esztendeig volt csendes a pihenése... Ujabb hu: z keserves magyar tél ballagott el felettünk, amig végre bolebugott az őszi horvadásba a magyar feltámadást jelentő tárogatÓT Mennyi könny... Nem szegy ltük,amikor összeszorult a torkunk,megremegett a testünk megrázott a zokogás és kibuggyant a szemünkből a könny. Erős férfiak .kemény katonák, sok vért látott,halállal viaskodott hősök sirtak moslygó megkönnycbbéléssel, ormikor lábuk először lépett a husz esztendővel ezelőtt elorzott és most visszaszerzett ősi magyar földre. Hogy mi rikátott meg bennünket? - azt senki som tud ja megérteni, csak érezni. A könnyben feloldódott feszültség mossa ki belőlünk a szenvedést a szégyent, a megaláztatást és azt a tehetetlenséget,amelyre két évtizedig kárhoz tat t ok b enn ünk e t. Micsoda megkönnyebbülés váltotta fel bensőnkbon az eddigi szorongárt., amikor egymás szemébenézvo.egymás szivodobogását hallgatva és egymás régen eleresztett kezét fogva megéroztük clpusztitHatation erőhkot és rádöbbentünk arra a tuda.tra,hogy magvarok vagyunk. Az idegen ujsagiró csak bámulta a fátyolosszemü meg-megcsukló szavú egyszerű honvéd 1 egőnyü, azután ró tévedt tekintete vitéz parancsnokára, aki a világháború zivataraiban magasztosult hőssé,de most éppen, ugy folydogált a könnye,mint a többinek, - néz cg élődött és megértette, hogy mi az az eddig előtte ismere olcn magyar-1ongye1 sirva-vigadás* Csak az első nap furcsa 1 ott a, még meg is irta messze idegenben a lapjának,do a második nap már velünk együtt törölgette a szemét. «• mm