Hetikiadás, 1937. január-december

1937-03-03 / 9 [1523]

OKSZÁoosí.i.y.,i...-vR , Találkozás • K szekció — Irta: Kisignándi Gáza. . . A félig felmelegedett tavaszi levegői hirtelen téli szél száguldott 'égig/ megrázta a fák ébredez© ágait, felborzolta a réten lépegető varjú fénye­sedo tollát és belekapott annak a kát férfinak ruhaiába,aki az ut pocsoűMyit erülgetve igyekezett a Szent Marton hegyén épül c kelostor felé. Szent Benedek durva csuhája tapadt a testükre,amint belefúrták magukat - dermesztő szélbe. - Vihar lesz,még pedig olyan,hogy nem maradhatunk fedél nélkül - kém­lelte az öregebb a haragossá, beborult eget és osuklyáját lehúzta az orra hegyéig. A fiatalabb kisvártatva megszólalt: - Itt az erdő szélén nár látón Tát ur szállásat.E. szaporázzuk a léV ­ést,megelőzhetjük a veszedelmet. Fojtott tüz bujkált a szavai közöut. A másik nem felelt,de a sikongó zélben meggyorsitetta lépéseit. Hilarius fráternek meg volt az oka a hallgatásra.Lehet már annak jó huszonöt esztendeje is,amikor az örökké mosolygó olasz ég alól idejcerült Pan­'oniába és István ur parancsaira leballagott a klastromból" ide ebbe a hatalmas aházba,ahol akkortájt Pér ur , a mostani gazda apja parancsolt.Szolid szóval :ezdte,de mivel a magyar szavak igenc-sak idegenül lordultak ki a száján, a hatal­.as ember felbőszült es az asztalra csapótt# - Ne hebegj itt,hanem hordd el az irhádat(Nem vagyok kíváncsi az uj Istenedre. Hiláriusznak kifutott a vér a fejéből,mert veszett híre volt Pór ur­.ak.aki alig tiz évvel azelőtt Kupa vezér seregében harcolt a veszprémi csatában István király ellen és nem t itkolta .hogy évente áldoztatott fehér mént a magyar Istennek. Bár lelki szemei előtt felcsillant a vértanúhalál glóriája,fiatalsá­ga mégis ösztönösen tiltakozott a korai elmúlás ellen. Dadogott még valamit s u­tána mély hajlongások közben eltávozott.Odafönt a klastromban a kemény-akaratú apát ur sokáig elgondolkodva hallgatta fiatal fráterének akadozó oeszedét ás csendesei- igy zárta le a vitát: - «agy az Ur kegyelme,majd .megvilágosítiá Pér ur lelkét is. A nagytekintélyű apát ur azonban tévedett. Pér ur holta napjáig megma­radt a magyar isten valló iának és tudni sem akart Krisztusról.Csak a fia,/az a sudár termetű osupa tüz iiju hajtotta meg a fejit Krisztus keresztje előtt,sőt még azt is eltűrte,hogy virágvasárnap delelőtt a nagymi.se alatt leöntsók rövid­re nyírt haját Krisztus vizével.Mert abban az időben egyre ritkultak az öregek és felcseperedtek • aztk az ifjak,akiknek már uj táltosok hirdették a szeretet tanítását. A fiatal Tét az«nban nem szakította el azokat a szálakat,amelyek ha­talmas családjáét a régi Istenhez fűzték.Mike £ altos, a magyar Isten utolsó buj­dosó szolga ja, gyakori vendég volt szállásán*- Fent a mártonhegy^i klastrom vas­tag hűvös falai között még azt is suttogták,hogy a tavaszi és oszi időváltozás­kor a patak partján ,érdetisztásán fehérlovat áldoztat régi szokás szerint. Fráter Policarpus a fiatal Tét közeli rokona ós kenyeres pajtása pe7 dig annyira megkívánta a klastrom égbe emelő csendjét jhogy lemondott nagy bir­tokairól .átadta jussát ,kard ját és kopjáját öccsének,maga peaig beállt Szent Benedek fiai köze. Hilarius fráter Urkán azért akadt meg a szó,mert össze-rezzent arra a gondolatra,hogy a két ifjú most összetalálkozik és - kitudja? - fellobban-* bennük a rée;i érzés,hátha erősebb lesz az ősöktől örökölt ösztön,mint az a nevelés,amit az uj hit követésében aggattak rájuk..-? ^Xvt köv

Next

/
Oldalképek
Tartalom