Hetikiadás, 1937. január-december

1937-03-03 / 9 [1523]

"Találkozás" folytatása. Mire odaértek a házhoz, a vihar hangja annyira megnot t,hogy a k«mon­dtrok ugatását sem hallották.''rét ur nagy örömmel fégadta a két vándort ,külö­nösen Policarpugt ölelgette és nagy jóindulatában nem egyszer ösernyének szó­litotta,ami valóságos pörölycsapásként hatott Hilarius fráter lelkén.De a sze­gény olasz fráter csak akkor rezzent igazán össze,amikor a tágasabb szobából hozzájuk lépett Mike táltos. Néhány pillanatig farkasszemet nézett egymással a két Isten tálto­sa, Tét és Osernye pedig fogta egymás kezét és várta,hogy mi lesz a két öreg öss zec s apás ábó1V - Köszöntlek öcjém - nyújtotta a kezét a véa táltfs Krisztus papja felé,aki zavarodottságában szinte ... . összegörnyedve fogadta el.-Sokat hallottam már rólai.Hat te vagy az,alti ledöntögetted a mi áldozó köveinket... - Az apát ur parancsolta - szegte fel a fejét hirtelen a mésik,mert észrevette.hegy az öreg nem akar támadni. A feszült hangulatot Tét ur törte meg. Hellyel, étellel és itallal kinalta vendégeit,akik lassan-lassan összemelegedtek .Amikor összekoc­cantották az ón kupát,keserű lemondás szállott a vén táltos idobarázdás arcára és igaz szívből lőtte tda a szót az idegennek: - Éltessen az Isten .'Ha már ugy rendeltetett,hogy az uj hazával uj Isten is kell a magyarnak, ám legyen.De vigyázzatok ,ne nyirbáljatok le a lelké­ről a vitézség, ember szeretet és egymás megbecsülésének érzését. Sokat gondolkod­tam a ti hitetekről.Még ma sem vagyok vele tisztában. " Tét ur felemelte a kupát.Ittak.A vén táltos a keze hátával kétfelé simította a bajuszát.Utat csinált a szónak." -A ti Istentek a keresztfára feszitett szenvedő Isten,aki mindent meg­bocsát,aki mindenkit szeret ; a mienk meg a harcos ,kemény,bosszúálló .Ha ezt a két Istent kibékítitek és a hitét beleojtjátok a magyarba .akkor eléritek cé lóto­kat ,De ha meg akarjátok másítani a magyar lelket,elpusztultok vele együtt. Nagy?t hallgattak rá. fráter Polioarpus az egykori Ssernye találta meg először a szót: - Nyugodjál meg Mike bátyán,én bennem már kibékült .a régi Isten Krisztussal. A k ^Q S ^ kint a téli vihar a^rligvező tavasz erejével... ' Erre ftar ffilarius fráternek is megjoto a kedve,előbbi szonongasa el­tűnt és ragyogó ábrázattal kocintetta oda kupáját a másik hároméhoz. Fegyverkezés. Alig malik el nap anélkül, hogy ne olvasnánk valamelyik erő seb b or­szág kormányának arról a rendelkezéséről,ame11 jel fejleszti Haderejét.Talpig fegyverben áll nemcsak Európa^ hanem az egész műveltnek mondott világ minden valamirevaló országa. Mindenki érzi,hegy a világháború után kiagyalt erőszakos békeszerződések csak kártyavárak, amelyek maguktol fognak összedőlni.Aki meg tuaja vonni magától a betevő falatot és van annyi lelki ereie,hcgy az igy meg­takarított pénzt fegyverré változtassa át, egy szálig arra törekszik,hogy ne találja készületlenül az ujabb világháború kirobbanásának pillanata. Valósággal háoorus őrületben fetreng a világ,a Jámbor olvasó és egy­szerű prlgár pedig_ megdöbbenve kérdi: Hát a XX.század müveit és felvilágosodott fia nem tudja békés szóval egymást .megértve és támogatva elintézni azokat a kérdéseket és elsimítani azokat az akadályokat ,amik mos t tornyosulnak elénk: Hat az ember csak embervérrel tud uj világot teremteni?**'* V-

Next

/
Oldalképek
Tartalom