Hetikiadás, 1937. január-december
1937-03-17 / 11 [1523]
ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Zsellérsors. Ksíekcift _______ Irta :Kisigmándy Géza. Már igen megfényesedett a kendermagos kakas tolla s olyan begyes lett a j ár ás a, hogy ,m ég a Bodri kutya is kitért az útjából,ha végisétált az udvar egyik sarkából a másik felé,ahol a tyúkjai vidáman fürödtek a homokb...n és tollázkodtak a napfényben .Mert lassan es halkan betoppantott a tavasz. Lerázta a havat az ágról, megsimogatta az eresz alján a megsortésedett fekete nádat, elzavarta az égről a felhőt, és idecsalta a gólya t,ki szellőztet te az istállóban a fecske fészkét, megduzzasztotta a fa rügyet,sőt a jegyző kertjében csodálatos hamvas ságot varázsolt a cser esnyef ara. Gyorsabb lett az emberek mozgása,mert lehányták megunt ,vastag, téli gúnyájukat,az i&ólából olyas csipogással rajzott ki a gyerek,hogy a mindig pajkos és örökké neszes cinke csapat megszeppenve felnozÖU át a kertek-alja csendjébe: . Uj élet zsongott a levegőben,uj szin zöldült az utcán és egyszerre ugy megnépesedett a határ,mintha uj köntösét a böjti országos vásár sokadálmából cipelték volna ki rája. Kocsis Sándor is kiballagott a " szegénységére".Találóan nevezgette igy azt az alig félholdnyi fekete földecskét ,amit még szegény jó apja vett meg.de az árát ^bizony már neki kellett kiizzadnia.mert az öreget negyedéve elvitte a ködös őszi hideg és itt hagyta a feleségéi alig T>e3>hedzó állu fiával. A legényke nem esett kétségbe .Megfogta a kasza", kapa, fejsze és ásó nyelét, lolgozott, nyomorgott látástól vakulásig,hogy törlésztgesse a földeoske árát és eltüntesse a házacskán lévő terhet is.Éppen akkor lett " tisztában" , amikor besorozták.Nagy-keservesen ki taposta, hogy mint családi entartó o sak három hónapot szolgáljon a császár kenyér én. Ha_aeresztett ék tovább kin— lőuni .tovább reménykedni. Atdolgo zt a a telet.Erdőt irtott, tavaszra meg ugy őkumlálta ki,hogy" megint .sak elszegődik a grófi majorba aratónak. Gyümölcsoltó Boldogasszony nap ián a nagymise előtt remegett végig a zsellérségen az a rettentő hir.hogy a gróf ur árendásnak adta a földjét,maga pedig kiköltözött Afrikába ,ahol soha nincs tél és ahol ugy futkároznak az oroszlánok,akár iálunk a liba az utcán. Rettenetes hatása volt az elrebegett szónak. Kocsis Sándor csak bámult le a kórusról az oltárra,a pislogó örökmécses piros ny elve soké j ér e, de nem hallotta a hátajmögött az orgona bugását, nem értette a plébános ur szép beszédét, nem kutatta,nem találgatta igy hátulról a szószék alatt álldogáló leányok között,hogy . melyik is lehet Rozika, pedig máácor ugyancsak mágnesként vonzotta a szemét az a két fekete kígyó, ami halovány rozsaczinü szalagjával három részre pásztázta a hátát.Most csak bámult hal-szemmel m£ga elé.mért olyan feketeség bnrult a lelkére,mintha dermesztő sötét éjszaka szállt volna rá. - Az árendás géppel dolgoztat - ez a mondat hasogatta az agyát. -Minden árendás szereti a gépet .mert olcsóbb { mi»t az emberi munka. A sovány keresetből éldegélő kétkezi munkások valamennyien ugy mozogtak, mint az alvajárói. Már elharangoztak a delet, már minden kis tűzhelyen félrehúzva várta a szegényes ebéd a gazdát,de a zsellérség csak nem ment hazafelé.Bár egyik se szólt a másiknak .megindultak Masinás Nagy Imre kérkedően uj háza felé, amely ott büszkélkedett a felvégen szinte a kertek alatt.Itt állták körül a léckerítést és sóvárgó szemmel kíváncsiskodtak végig minden zegét-zugát.
