Hetikiadás, 1937. január-december
1937-12-07 / 49 [1523]
«*r. az tuu, nu u i & i a u, a, a . . *t, o 1 oa 1. /krisztus Jézus született, folytatása/Az apja babusgatta.Az anyjának meg csak pergett le a könnye vógig'halovány arcán és nagyot koppanva szétloccsant a tűzhely hideg vaslapján. ' - Édesapám -folytatta végre Janika - az éji el azt álmodtam, hogy volt fa-lovam.Szép sárga paci.Móg haja is volt igaziból .Olyan volt a lovacska, amilyet egyszer Pesten mutattál a kirakatban .Jaj, de gyönyörűséges szép lovacska vo lt Az anyja ráborult az a jt ófélf ár a.Rázta :. néma zokogás, ami már hangot som fakaszt,csak marcangol kegyet Ion ül .Ha lenne munka,ha elmehetnénék dolgozni , Janikát rábiznák Kis snénire, áckor nem lenne semmi bajuk.Do hol vai most az a szegény ember, aki a két keze munkájával összekupox^athatia a gyereknek valót? - Szegény gyormok sz onvod már kis korában -dudorászta Kiss néni, akinekvlolkóbon a karácsonyi szent énekből csak oz'az ogy sor makacskodott , ho±*f>mg3. már régon szárnyára eresztette gyermekeit.Pedig,ha tudta volna,hogy mándon sz ara átszűrődik Mészárosokhoz,bizonyára lenyoldcsto volna a kedves éneket. - Apukám? -kezdte ismét Janika- ha engem'ía&glátogatna Jézuska, elimádk óznám neki azt a szépet, amit anyukától tanultai.. .Én mindig jé vagyok, talán még karácsonyfát is hozatna a kis angyalaival,amikor már megajándékozta a gazdag gyorokokot.. .Lovaoskát,cukrot... l^agy szünet után kis homlokát összeráncolva fordult ki ajkán a gond:l£ikor is ettoiü ón utoljára cukrot,édesanyám?... Az Öreg Kiss néni kitette egyetlen gyartyácskáját az ablakba. Derengő fénye visszaverődött a hóro'l ós sárga félhomályt rajzolt a barakk falára. - Nini, jön a kis Jézus! - rebbent ki Janika ajkán az öröm, de'vékonyka hangjában ott bujkált a bizonytalanság. -Hátha bekopogtat hozzánk is... Vannak meg csodák: nyílt az ajtó és besurrant rajta három nagy pesti diákleány .Annyi csomagot hoztak,hogy alig fértek el a csepp szobában. Már nem futkároztak a szentCJános^bogárkák a villamos sinen,csak a budai he gyeken, meg fent az égen ragyogtak az apró fények. A nyomorúság telepén összegyülekezett a szegénység Kiss néni árva gyortyácskáia előtt ás könnyes meghatottsággal szállt az ónok a szent este megajándékozó,könnyet lotörlő,sz eret etet sugárzó csendjébe: - Krisztus Jézus született,örvendezzünk....! Mégis megértik egymást? A vilá^iáboru után felszabdalt világot csak térképen oszt ott ák el,de a való életbe, soha cem tud belegyökeresedni .Hasztalan hazudják a szerencsések ihogy sikerült a "rendezés'} mert a saját bőrükön nyomorgó és-megnyugvást nem találó népükön látják ; hogy kontár ós lelketlen munkát végeztek .Mi már réf en hangoztat 3 uk, hogy az idő nekünk dolgozik.Mo st kezdjük látni elgondolásunk elyessegSt,amikor mar a győztesek is nyiltan arról beszélnek ,hogy nem lehet tovább halogatni a jóvátételt. / Megint megindult a miniszterek járása.Most már nem titok,hogy mifrt tanácskoznak gondbamerülten? Az emberiség teljes csődjót szeretnék megelőzni, mert azzal tisztában vannak,hogy i-y elpusztulunk .De még most sem szabad rózsás szinben látni az eseményeket,mert a józan ész követelménye itnem egyszer elhomályosít ják azok az alantas érzések,melyek állati ösztönként ragaszkodnak a meglévő javakhoz .anélkül,hogy gondo lkodnának .A zsákmányt védő ösztön nem nzámol azzal,hogy elvakultsága esetleg eddigi jólétének: és javainak télies pusztulásával is lár,hanem csak zabolátlan indulata szavára hallgat. Most az a divat, hogy uj Európát csinálnak a sokat szenvedett helyébe .Nem. tudjuk, hogy an s iker ül ; csak a példa szerint azt tudjuk, hogyan nem szabad csinálni .Mielőtt megtennék az első lépést, alaposan meg kell fon tolni, nehogy ismét siralom völggyé változzék Európa. VK/m. '
