Hetikiadás, 1937. január-december
1937-12-07 / 49 [1523]
bztojadmovics Komában. A világháború két fegyvertársa,Olaszország és Jugoszlávia hosszú esztendőkön keresztül nem épen a legbarátságosabb viszonyban élt egymás mellett. A béke tárgyal ásókon kezdtek már eltávoldoni egymás tol, követeleseiket ugyanis nem tudták ezeken az úgynevezett tárgyalásokon olyan mértékben kielégíteni, hogy mind két fél ne érezte volna magát megröviditettnek.Az Adriai-tenger partvidékének birtoklása körül támadtak ellentétek s ezeket a békeszerződés nem tudta elsimitani .Olaszországnak Dalmáciában voltak köve telesei } Jugoszláviának Isztriában,az előbbi területen ugyanis sok olasz él,mig az utóbbiban jelentős számot tesznek ki a délszláv lakosok,még pedig túlnyomóan szlovének. Ezeket a szerbek igen közeli rokonaiknak mondják s az összetartozóság alapján jogot formáltak arra,hogy ők intézhessék a szlovének sorsát. A ki nem el égi te tt ségből fakadó ellentétek és a nagy nemzetközi kérdések egyikében - másikában kialakult különböző álláspontok igy érthetően elválasztották a két ország politikájának vonalát.Olaszország azután,hogy a fasizmus hatalmas mozgató erejével egybefogott minden olaszt, el le nálhatatlan lendülettel megindult az őt megillető európai hely kivivására.Az ol^sz politika az ország helyzetének megfelelően elsősorban Közép-Európábaa szerezte vissza tekintélyét,azután pedig gyarmatbirodalma növeléséhez látott hozzá,mindkét feladatát a legteljesebb sikerrel oldva meg .Jugoszlávia azalatt a belviszonyok rendbehozásán kivül a kisantant keretében tevékenykedett és mivel a két ország munkája különböző irányokban folyt,egyik sem jutott hozzá ahhoz, hogy r közeledés nagyobb munkát igénylő előkészületeit megtegye.Amig a kisantant szilárdabb volt, a békeszerződések igazságtalanságainak jóvátételét is sürgető Olaszország és az azt mereven ellenző Jugoszlávia között emiatt a véleménykülönbség miatt sem enyhülhettek az amúgy is meglevő olasz-jugoszláv ellen té tek.De amióta Olaszország Abesszínia elfoglalásával pontot tett ujabb gyarmat szerzésére irányuló politikájának első fejezete végere s a kisantant gyengülésével párhuzamosan Jugoszlávia is barátságosabb magatartást tanusit mind Olaszország,mind Mcagyarország iiányában,a közeledésre megfelelőbb lett a légkör. Az uj korszaknak,a megbékülés korszakának kezdetét Mussolini 1936. november elsején Milanóban mondott nevezetes beszéde jelenti. amelyben többek között a következő kijelentést tette: "Megteremtődtek azok a lelki .politikai és gazdasági előfeltételek, amely mellett az olasz-jugoszláv viszonyt a konkrét barátság alapjára lehet hozni." Ezután a beszéd után már gyors ütemben haladtak tovább az események. A két ország között megindultak a diplomáciai tárgyalások és 1937 május 25.énBel^rádban politikai és gazdasági egyezményt kötöttek.A politikai egyezményben kimondottak egymás határainak tiszteletben tartását és a semlegességet arra az esetre,ha valamelyikük egy harmadik féllel háborúba sodródnék.A gazdasági együttműködést pedig azután a nyáron helyezték konkrét alapokra. S miután igy Olaszország és Jugoszlávia között helyreállt a barátság, Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnök és külügyminiszter már mint jó barát érkezett most Romába,ahol ennek megfelelő szivályességgel fogadták.Nem azért ment,hogy uj egyezményt kössenek,de látogatása mégis fontos volt.mert az európai ujjaépitéssel kapcsolatos lényeges kérdéseket beszélték meg.A megbeszélés, hir szerint kiterjedt a középeurópai és a balkáni helyzet rendezésének ügyére is és a közöttük fenálló jószándáku egyetértés biztosit ja, hogy tanácskozásuk meg fogja hozni a kedvező következményeket.