Hetikiadás, 1937. január-december

1937-07-07 / 27 [1523]

/Veros Béla folytat ága./ - Bizony,ha a sorozatos házkutatások ellenére maradt volna pisztolyom.most nem ülnék itt. Bár teljesen egyedülmaradtam,mégis viaskodtam tovább. Nyomtak,pusztítottak,ahol értek. Bacsiunak például - emlékszel arra a vén kacsoskezü disznókereskedőre - legalább ötször akkora volt a vagyona, nem is beszélve a jövedelméről,még sem fizette negyedét sem az én rám kivetett adónak. Örökké adót és illetéket fizettem,mégis az adó ette meg mindememet. Uj cigarettára gyújtott. A lobogó rőt fény eltorzította értelmes ,szabályos arcát. Látszott,hogy mondani akar még valamit,de nincs elég ereje hozzá. Nagyot hallgattunk. Langyos júliusi szél sétált át a kerten.. Megzizegtette a káposzta levelét .de felborzolhatta az alvó rigó' tollát is, mert a nótája egy töredékét bele fütyülte az éjszakába. Az en szegény Bélám pedig csak feszengett a fonott széken. Töltöttem. Koccintottunk. - Közvetlenül mi késztetett arra, - segítettem neki -hogy elhagyd a szülőföldedet?- Erről ugyan nem szeretek beszélni - kezdte végre - de ha már kérdezed,hát elmondom. Annak a szerencsétlen Rebrisorian Viktornak az édesanyja és .asszonyhugi fűtötte ellenem a hangulatot. Iriedenta,összeeskövő és minden voltam,ami bün az uj urak szemében. Összesen három évet ültem vizsgálati fogságban,de a bíróság mindig felmentett. Most meg egyszerűen áttettek a határon... engem,akinek az ősei 400 éve bizonyíthatóan egynalyt laktak... Beleütött öklével a sötétségbe. Felhörpintette maradék borát. - Most itt állok 40 éves fejjel, kétszáz nengővel a zsebemben és kezdhetek uj életet. Még szerencs e.hogy nem házasodtam meg... A csillagok jámboran hunyorgattak felettünk. Pest felett lassan becsukódott a villanyhirdetések piros szeme és a kert végében elvakkantotta a hajnal érkezését a Pajtás komondor. Csak ugy találomra felvettem egy irást az asztalról Béla elől. Valami rettenetesen összeszorította a torkomat. T.. Még 1920 nyarán,amikor hazakerült az olasz fogságból,Rebrisorian Viktor szegény özvegy édesanyjára irattá az egyik kétemeletes tehermentes házát... 15_óra_9 perc. 1 Kerek 10 esztendeje figyelt fel az egész világ újságolvasó közönsgée arra a szinte megdöbbentő hírre.hogy egy ismeretlen amerikai fiatalember beleült a tenger partjára kivontatott repülőgépébe,azután nekivágott a többezer kilométeres levegőtengernek és 34 óra alatt átrepülte az óceánt. Amikor Parisban földet ért,a könnyen lelkesülő franciák alig elképzelhető ünnepléssel fogadták. Az addig ismeretlen Lindbergh nemcsak az Kszakamerikai Egyesült Államoknak lett nemzeti hőse, ha nem bizonyos büszkeséggel gondolt rá minden embertársa* , . ' ... . Már akkor mindenki sejtette,hogy a nagyszerü.ast vakmerő vállalkozás csak az első tapogatózás volt arra,hogy egyáltalán lehet-e rendszeres repülőforgalmat létesíteni az c* és az újvilág között* Tiz hosszú esztendőnek kellett eltelnie,ómig a repülőgép,annyira fejlődött .hogy mo3t már menetrendszerűen megindíthatták Anglia es Eszakamerika között a postát szállító repülőgép járatot .Amit a legtökéletesebb hajó is négy-öt nap alatt tudott megtenni, a repülőgép 15 óra alatt elvégezte. Eltűnt a távolság,megváltozik ennek a sok évezredes fogalomnak a jelentőségedért ma már nem hétmeríoides csizmában jár a mese hőse,hanem repülőgépen suhan a XX. század embere. TOVrhv. - - -