Hetikiadás, 1936. január-december
1936-01-14 / 2 [1522]
Irta;Kisigmándy Géza, * - Iparkodjunk Gábor,mert elkap, a vihar - 'kémlelte az eget Taly László, a tatai vár nyargaló vitézeinek ifjú hadnagya,aki naptámadta" előtt ~ másodmagával rúgtatott neki a végnélkül! erdőnek,mert a szivet igencsak*rágta az a nyavalya,amit a világról már lemondottöregek szerelemnek mondanák,dea fiatalok megtoldják azzal is,hogy csalódott szerelem",' A nap már tulballagott d 1 élőjén és olyan áporodott-forró-" ságot szórl le a magasból,hogy elpilledt tőle ember, állat és növény egyaránt. A madár torkán is megakadt a szerelmes dal, A két lóról eafátokban szakadozott le a fehér hab. Elült a madár,levél alá húzódott minden bogár és " az előbb még tiszta kék kárpiton ugy összeszaladtak a bárányfelhők,mintha ezernyi ezer puli terelte volna valamennyit a lángot lövelő nap elé. Híre a hadnagy észbekapott, már fekete bakacsinná sűrűsödött a sok felhő és mintha'távoli komondor-bö fogé s és morgás váltotta volna fel a szél puli-csaholását,elszabadult és rettenetes dübörgéssel közel dő kerékként megdördült az ég haragjaj De hova futunk hadnagy uram? - dörmögte a hú szar, mert a fák és bokrok között ezen az ismeretlen vidéken nem látott házat,vagy legalább egy kis kunyhót,ahova behúzódhatnának. - Utánam! - mordult rá a keserű szereka-.csalódott lovagja, - Tisztást keresek,mert ott nem hág belénk az Isten haragja. Elnyúlva vágtázott a két ló a fák között. Telán az ösztönük és nem a gazdájuk kormányozta a zabiájukat. Végre kirobbantak egy jókora" térségre. Ilegálltak a közepén. Kovácsfuj tat óként horpadt és dagadt a lovak melle. A vihar előtti döbbentő csendet csak egy-egy oltalmat^kereső madár csipegő surranása,vagy a borját féltő szarvastehén riadt bőgése szakgatta izekre. Taly László handnagy szoborként ült a lován, A nemes állat idegesen rágta a zabláját és aoró füle'szapora mozgatásával tudatta gazdáját, hogy készül valami. A zablarágás tompa kopogása nélkül még félelmetesebb lett volna a várakozás. Gábor szótlanul kémlelte a haragvó eget és csak lopva nézegette hadnagya mozdulatloh,sötét arcát; - Hei.a keservét! - sziszegte a hadnagy alig hallhatóan és lelkében ismét lejátszódott az a jelenet,ami szinte oeteggé tette. Kert rendes emberfia Jaki a kardjával keresi a kenyerét és akinek a .becsül éténél'nem lehet egyebe,akinek a becsülete egyenlő az életévél,ha pedig elherdálja,akkor pusztulását jelenti a vitézi nép küzül.gondom, az ilyen férfi" nolalosnak érzi ezt a sebet,amit a körülrajongott leány meggondolatlanságában ejtett rajta. - Hiszen az egész vár azt hitte - forgatta agyának feltúrt ágyában a gondolatot - hogy én"kötöm be a fejét..,- De amióta megszállt a várban az a nemet gróf,azóta még - " - Hadnagy urai> súgta Gábor és térdével odanyomta lovát a gazdája mellé - lódobogást hallok,,. Délről valóban^ hallatszott valami nesz és ezenkivül a madarak is röpködni kezdtek arra felé a fák felett, - Valaki idemenekül a tisztásra - vette oda a hadnagy, de ebben a pillanatban kinyilt az ég vakitó szeme,villámfény sistergett a magasban" és földrázó dördüléssel csen ott le a láng egy óriás bükkfába. Recsegés,ropogás, ágpattogás és fáklyává változott tüzesóva lobbant ki a szürkeségből. IIegg T mlladt az egész fa és élő ágainak keserű füstje odaszivárgott a két huszárhoz a tisztásra. A közeledő robaj már kezdett alakká kibontakozni,amikor megeredt az augusztusi zápor, " A hadnagy jóformán a lova fülét se látta,olyan áradatban zuhogott alá a meleg eső. Dörgés,villámlás,vijjogó sz él,kidűlő fatörzs fájdalmas roppanása ós ár.törő elhalkulása keveredett össze, a viz locsogásával. /Folyt.köv./
