Hetikiadás, 1936. január-december

1936-01-14 / 2 [1522]

/Bánatfelojtés. Folytatás./ Nem tarthatott soká az egész,mert a gúnya is alig ázott át rajtuk,amikor elnyargalt felőlük az Ítéletidő és kivilágosodott a tisztás. A hadnagy torkán kihürdttlt a meglepetés,de ékkor már a lova olaalába vágta "a sarkantyút es kezében villogott meztelen,'őrbe kardja. . . - Huj iuj najrá - rikoltotta a két huszár és nekirontott annak a kis csoportnak,amely alig kétszáz lépésnyire várta a vihar eltakarodását. Talán ..feleúton se voltak még, amikor a csoport szétrebbent és ' eltűnt az^erdőben. Lles női sikoltás hasított bele a zápor után pihegő csendbe, de a két huszár csak akkor torpant meg,szörnyű rohanásában,amikor majdnem beleütköztek a sikoltozó nő lovába. - Állj! - villogott a fátyol alól a hölgy szeme. Ili tizen vagyunk,kegyelmetek meg ketten. Esztelenség lenne az összecsapás. Taly László hadnagy lova elsurrant a török hölgy mellet,de visz* szaf ordította és megállt előtte. Tok iába lökte a Sardiát és megemelte a süvegét - Ismerem kegyelmed vitézi hírét Taly László hadnagy ur- előzte meg a lefátyolozott arcú hölgy mosolyodva és bátorítóan veregette ideges parinája nyakát. - Majd találkozunk még barátságosabb módon és helyen is. - De én nem tudom,kit köszönthetek - álmélkodott a hadnagy. * - A fejérvári bég leánya vagyok. Kissé messzebbre elkalandoztam,mert a vadász-sólymok utja erre vezetett. Bucsut intett a kezével és mire a hadnagy felocsúdott volna " ámulatából,már bent nyargalt a fák között az emberei után. Lassan,lassan beleveszett a távolodó török lovasok zaja az élstrekelő erdő ma dárda los zsongásába . A két huszár elbűvölten állt és bámult a távozóttak után. - Rogy tud a lelkem magyarul - mondta Gábor huszár, A hadnagy melle meghullámzott. Lassan megindultak Tata felé. Hogy megülte a lovat... Milyen finom volt bucsutintő kis keze... Az a két fekete gyémánt szeme a fehér fátyol' mögött..,! Már majdnem lecsúszott a nap az égről,amikor meglátták a tatai nagy fákat, - Te Gábor - szólalt meg a hadnagy félnapos bánatotfelejtő, lelket tisztogató hallgatás után - hogyan lehetne megkérni ennek a török leánynak a kezét...? Ho. Nem*hiába a földmivelés a csonkaország lakói túlnyomó részé-" nek foglalkozása,azért halljuk uton-utfélen azt az aggodalmat, *ami eltölt mindenkit,ha az időjárásról beszélünk,Ma már nemcsak a falusi,hanem a *' városi nép is tudja, milyen rendkívüli jelentősége van a mezőgazdaságban igy télviz idején a bőséges'havazásnak.A mult évi rossz termés után olyan ragyogó ősz köszöntött ránk,amilyenről álmodni sem mertünk,Feléledtek a reményeink, hogy 1936-ban fogja pótolni az áldott magyar föld azt a hiányt, amit 1925-ben okozott a szeszélyes időjárás. Az enyhe őszi időben megerősödött az őszi vetés annyira,hogy ' a leghidegebb telet is játszva kibirta volna,ha lenne rajta megfelelő" vastagságú hótakaró •December, vége és az eddigi januári meleg szél azonban cl- * olvasztotta még azt is.ami december elején hulott le.így azuián itt állunk • és kétségbeesve lessük az eget,hogy mikor tornyosulnak azok a várva-várt ~ felhők,amelyekből megindul a nagy hópelyhek himbálódzó hullása.Mert hó nélkül elfagynak a langyos szellőben megduzzadt növények rügyci,az^vos zede-~ lem fenyeget,hogy nem lesz sem gabona;sem gyümölcs.sem pedig szőlő.Még gondolni is rósz arra a siralnaa időre,amikor megint bele kell törődnünk abba

r hogy nem termett elegendő élelem számunkra.Ma már nemcsak a magyarságot kell eltartania ennek a földnek,hanem a külföld nagyrészét is,mert csak az igy szerzett pénzen tudjuk tengetni trianoni életünket.Mindnyájunknak legfontosabb ügye tehát most a hóesés. . KG/R Ily