Hetikiadás, 1936. január-december

1936-03-17 / 11 [1522]

Irta:Kisigmándi Géza. - Alázatosan jelantom,még a szemük sem jól'áll.Ezekkel ugyan nem fogunk zöldágra vergődni,De hogyan is remélhettük volna,hogy valami jót kapunk Pestről?,,. Dénes Károly egészségügyi őrmester akkora undorral ejtette ki a magyar főváros megcsonkított nevet,nogy a segédorvos felkapta a fejét.Néhány pillanatnyi csend feszült közéjük,mire a székely folytatta: - A mi népünk megemészti ugyan a pestieket,de ezzel mégis romlik az átlag,Instállom alássan,tisztaság ne essek szólván,mit várhatunk olyan embertől, aki hintás legény volt a városligetben?... A segédorvos felelni akart,de lenyelte a szót.Nem akarta megsérteni a derék őrmestert,akivel másfél éve együtt élt jóban-rosszban,de sohasem családott benne. - Hol vannak ? - vetette oda,csak hogy éppen mondjon valamit és felállt. - Itt a zászlóajparancsnoki fedezék mögött. Négyen vannak.Szabc főhadnagy nr válogatta ki őket a menetből. Mi tag8dás,nem volt valami épületes látvány az a négy baka,akit zászlóaljsegédtiszt egészségügyi szolgálatra jelölt ki.Az egyiknek csak akkor nyilt ki a fél szeme,ha feltámasztottá az ujja hegyével.A másik kettőt pedig olyan kacsos lábbal áldotta meg az Isten,hogy első tekintetre nem lehetett megállanitani,hány balláb húzódott meg a gyérmekkoporsó nagyságú fatalpú bakancsokban.A segédorvos szeme a negyedik bakán akadt iieg. _ Hogy hivják? - kérdezte. - Yeres'Mihály,parancsára. Asztmás,színtelen,sziszegő hang szürüdütt ki a fogatlan ajkak közül .Vastag nyakán kidagadtak az erek és az ádámcsutkája szinte a szegyeson"jától szaladgált fel az alláig.Az egyik szeme balra, a másik pedig jobbra állt. Embernek kellett lennie annak, aki eligazodott rajta,hogy hova is néz tula jd önképen u - Mi a foglalkozása? - firtatta az orvos riadtan,mert a szab ál: talán vörös szeplős arcon nem talált egyetlenegy olyan pontot sem,ahol megnyugodhatott volna a szere c - Ligeti kikiáltó,alázatosan jelentem - gurgulázta az ember.Önként jelentkeztem szanitécnék.Tetszik tudni jmég ez a leggránétbiztosabb beosztás.Nem igaz? A segédorvost meglepte ez a bizalmaskodó hang,hirtelen ott hagyta a díszes társaságot,mely kovémeredten várta,hogy mikor szakad rá az égoDénes ősmester ur ugyanis olyan lángoló arccal nézett rájuk.különösen a ' pipacs szinü kikiáltóra,hogy ezekután az lett volna a természetes folytatás, ha a derült szeptembereiéji olasz égből lecsap a villám abba a négy ágról szaladt elesett sorsú bakába,aki nem kellett a szakaszparancsnokoknak,az utószoknak, a telefonosoknak.de még a málhásállat vezetőknek sem,hanem szinte odalökték őket "dögésznek". Dénes ume ster nagy nehezen lenyeldeste az előbbi szemtelen hang'nyomán felbugyogott indulatainkét felé simította a keze hátával a bajuszát,megrángatta a derékszíjját és morgott valamit.Hogy mit,azt talán csak a menybéli hatalmak tudták,mert ki látna bele egy egészségügyi őrmester egyszerű lelkébe.akit vérig felháborított az előbbi jelenet.Bizonyára azt g: ndc ta,hogy vagy belepusztultuk kutyák,vagy pedig megszoktok,de itt legalább is olyan emberré pofozlak benneteket,akik nem rínak ki a tisztességes székely baka sorából. De a gondolat nem öltött testet.Dénes Károly ősmestemek csak a külsejevolt olyan félelmetes.A lelke azonban olyan gyengéd és megértővé változott,mihelyt cselekedetbe került volna a Sör, hogy sok rakoncátlan kölyc elvállalta volna édesapjának.Mindössze két-három nercig ugrált a szeme az egyik szerencsétlenről a másikra,amikor azután odamorogta nekik: lelépni 1 A négy szerencsétlen elkacsázott. (eresték az

J a fedezéket,ahol a segélyhely vagy pedig a sebesültvivők húzódtak meg. /Folyt köv./