Hetikiadás, 1936. január-december

1936-03-17 / 11 [1522]

/Dögészek"foly tatása./ ló órába telt.amig meghúzódhattak ez egyik sarokban.-Kint négy kivert kutya,ugy pislogattak a bizonytalan félhomályban és várták,hogy mi fog velük tör tenni. Dére s Károly őrmesteir ezalatt mély gondolatokba merül ten töprengett;hogy miképen fogjon hozzá a nagy munkához.Egyszerű paraszti ösze megérezte , hogy ezek a világvárosi legények egészen máskép gondolkodnak a becsületről és- tisztességről,mint azok,akik az erdélyi hegyek fenyőillatos levegőjével és madárdalos Istendicséretével szivták magukba az'első ismereteke t. Hamarosan kialakult benie az a meggyőződés,hogy keményen,de mindig jószivvel fog bánni,velük. ' : - Négy-öt nap alatt meglátom, - mormogta magában,-hogy igy célt érek e? Ha^csalódnom kell.tudok más is lenni.Hát nem csalódott bennük.Veres Misa és h a rom ta rsa vadidegen világba került,A világváros zajos forgatagából olyan egyszerű.emberek'közé jutóttak,akiknek a lelkűi nyitott könyvként világított mindenki előtt,olyan lassan felmelegedő barátok üldögéltek meL lettük,akik mindenről őszintén el- " mondták a vélekedésüket.Igaz ugyan,hogy meghallgatták Veres Misa bohókás előadását is a három'lábu hajadonról, vagy az óriás kígyóról-,mely a fülétől a farkáig hat méter, a farkatói a füléig pedig öt mét3r,ös zesen tehát tizenegy méter.Meirt hát Veres Misa ilyen badarságokat kiabált még nem is olyan regen a budapesti ligetben,ahol csalogatta be a sátrakba az ünneplőbe óltö-~ zött cselédleányokat,akik a baka urak oldalán sétálgattak fel-alá a hömpölygő ember áradatban; Meghallgatták az effajta beszédet.még tán el is mosolyodtak rajta,de a következő pillanatban már elfelejtették .Nem nekik való volt, tehát nem törődtek vele .A negy jövevény lassan-lassan beleszürkült a sorba.Dénes Károly őrmester nem mert ugyan határozott véleményt nyilvanitani.de még-is azt mondta a segédorvos na kThogy a legközelebbi ütKözetben majd elválik, mit érnek ezek az idegenek? - Még a szemük se áll jól,alázatosan jelentem. A seg^dorvos vállrándítás :al felelt a derék őrmester bizalma tlankodására.;lgy ballagtak az őszbohajló időben a napok egymás utáiiéMár hosszura nyaltak az árnyékok és a nap sem volt annyira kíváncsi a kopasz hegyek között egymásra acsarkodó hadinépre,mert kezdett későn felkelni és korán lepihenni.Leesett az első Hó és hátborzongató hideg szél süvített végig a lövészárkok fölött. Talami ösztönös rezgelődés húzódott végig a baka-népeiié Suttogni,majd pedig egyre hangosabban beszélni kezdték,hogy nagy támadás készül, hogy megunták már a nagyurak az évek óta tartó te speciest es most leszámolunk az olasszal. A világtörténelem Tolmein nevével jelölte meg ezt a hadmüveietet. Dénes Károly ősmerter minden sebesült-vivőjére nagy feladat hárult. Nem csak a honvédek küzdöttek félistenként,hanem az ola zok is olyan kétségbeesett hősiességgel állták a tüzet.hogy hosszú órákig eldöntetlen volt az ütközet.Hullámzóit a hadinép előre-hátra.Dénes őrmestert elragadta a" hév és nagyon előre húzódott.Nyugodtan kötözgetett az olasz állás szájában,amikór az ellentámadás vis zavágta a mieinket ./átviharzott a feje fölött a rajvonal, de nem volt szive otthagyni a magyar se be sült ekst.Közben re dig kelepelt a feje fölött az olasz'géppuska.Ebben a kétségbeejtő helyzetben megszólalt mell te Veres Misa asztmás,színtelen,sziszegő hangja. - Ne tessék félni őrmester ur ,en is itt vagyok. _ Az anyád!...sziszegte a meglepett őrmester, - Hát csak nem, lesz a kutyából szalonna.Még te mersz biztatni engem,te,te anyaszomorító.Hát gyere,segíts. •. «i A mester és a tanítvány olyan nyugodt lélekkel kötözte a szerencsétlen járt baj társakat,mintha csak ott hátul a gránátbiztos fedezékben, tett-vett volna gondtalanul.Aztán amikor a mieink megint előretörtek es vegei vényesen hátranyomták az olszt,Dénes Károly őrmester könybelabadt szemnél es akadozó hangon jelentette a segédorvosnak:_ r

, 1* - Alázatosan jelentem ,Veres Misa sebesultvivo itt mellettem halt hősLhalált... KG/R