Hetikiadás, 1935. január-december
1935-01-29 / 4 [1521]
4.SZ.1935. jan.29. aUiUiLSi. ^ K.tó , 3. OLÁ . / Két Jeten szolgaja.folytatása./ - Isten,Isten! ^le^cdjél ide mellém... A jövevény leült. Néhány pillanatnyi csend szakadtrajuk,melyet vidám gyermekkacagás riasztott el. - Gyereknek a játék,vénembernek meg a bor az orvossága - kezdte az 0 oreg es a párolgó csuporra kacsintott. - Kahulok,kahulok. Kern való már ez a szeles tél nekem. Hát te mi járatban vagy? Ilyen időben gyalogszerrel? - mm volt más választásom - mondta a vendég csendesen,aki a z öregben első látásra megismerte Szany táltost,a Magyar Isten lobógolelkü jepjét.- . Ide igyekeztem a Rábán túlra. A komondorok tereltek erre... - Jóltették - kapott a szón az öreg.- Pér öcsém házában ugy élhetsz,akár a magadéban. A nagy üarab fiatal gazda rábólintott,de látszott rajta,hogy figyeli vendégét, -Aztán honnan idnultál? -firtatta a táltos kedvesen, ükkor már csak ketten voltak,mert Pér átment a másik szobába. - A mártonhegyi klastromból - szalad^ ki a vendég száján az őszinte szó. Nagy csend k vette ezt a váratlan fordulatot. Pér éppen akkor tért vissza borral és egyéb harapnivalóval*amikor az öreg felszegett nyakkal, kissé talán pattogó hangon azt kérdezte: - Talán Te is az Uj Isten mellé szegődtél?... ,. ' Oda : Szany bátyám - sóhajtotta a fráter.- Tét fia Szilnak szólítottak,most meg fráter Lusebiusnak. - Nyúlj hozzá - biztatta Pér barátságosan és borral kinálta. - köszönöm -suttogta a fráter és kérdően nézett a házigazdára. - Aki békével és fegyv rtelenül lépi át küszöbömet.ugy fogadom, mintha atyámfia volna. Láttam első tekinte J re,hogy ki vagy. éltessen 1 Ittak mind a hárman. A faház gerendafalaval birkózott a szél. A szomszédos szobaiam vidáman kiabáltak Per gye rmekei,kint a havon pedig ugattak a kutyák. -Fát magyar fi létedre odaszegődtél az idegenekhez,-vette fel az elejte J t gondolat fonalát a táltos.- Az Uj Istenhez... - Krisztus nem Uj Isten,hanem örök és hallhatatlan r felelte szeliden a fráter. - Le idegenek a táltosai!- pattogott az öreg. -Csak voltak - ellenkezett x.usebius meggyőződéssel. - István ur-Vajk,nem István ur!-aka: ztotta meg az reg.- kn csak Géza fia, Vajkot ismerem. - Ilit ér a harag erő nélkül? -mondotta Pér elgondolkodva. -Eddig a hitünk volt az erőnk - kakaskodott az öreg - Vajk azt akarja kiölni,kilopni belőlünk. -elején kell a haragot megfojtani bátyám -. csititotto Pér kedvesen és a bor után nyúlt. Ittak. Lusebius a kenyérből is tört jó darabot. - aztán hova igyekeztél,kihez? -kérdezte Pér,hogy ne juthasson szóhoz a táltos, - Hint mondám, a Rábán túlra,Vak úrhoz.beteg a felesége. Krisztus áldására áhitozik,hogy megkönnyebbüljön a szenvedése. - Vág?!-korkant fel a táltos*-Hiszen két hétig voltam nála.Onnan jöttem. Nem vettem észre,hogy már az a kemény magyar isA keserűség belefojtotta a szót. Pér és a barát szeme összevillant. Talán az öreg is elkapta ezt a tekintetet,mert szinte ÖSÍzeroppant. "Pér öcsém -kezdte akadozva -talán te is...? A feleséged...? I.indig az asszony lelkét ejti meg először az Uj Isten hite... Pér nem felelt. Nem akarta 3 aIáira sebezni öreg Hendége lelkét. - Hát akkor megyek - emelkedett fel a táltos. Mintha százévet öregedett volna, - űzött hazátlan vad lett magyar Zöldön a Magyar Isten táltosa. Hegyek... - Hova mennél bátyámrmarasztalta Pér pyengéden.-Amig én élek, itt bátran álamra hajbatod a fejedet. A vénember nem tucta,mitévő legyen. - Kegy vihar nyargalászik kint,"maradj itt bátyám,amig meg nem csenc sedik,-kérlelte lusebius is.— Az én viharom már sohasem csendesedik meg..nyögte az öreg és visszaroskadt a kemence meleg padkájára.
