Hetikiadás, 1935. január-december
1935-04-16 / 15 [1521]
/Tokaji íerkó folytatása*/ Hallgatott.kost már biztoö volt a dolgában. Szótlanul dolgoz* gatott. Ls nem csalódott. - Ifi már találkoztunk valahol,de itt még nem láttalak - kezdte a nagyúr vontatottan, emlékeiben keresgélt,de nem találta meg ezt a szikár, csupain,fojtott tüz,mindenre elszánt becs Hetes arcot. Talákoztunk kegyelmes uram,egyenesedett ki a kertész és deresedő fejéről levette a süvegét. - Tojai íerkó a becsületes nevem. Thököly Imre nagyságos fejedelemnek,kegyelmes uram mostohaapjának hadnagya voltam. - Tokaji lerkó — suttogta a nagyúr es mintha derengett volna a régi emlék. - Bécs ostromakor — - Ott,: ott - kapott a szón a ven kuruc - éppen most 13 éve azon a rettenetes éjszakán,amikor a lengyel és bajor hadak .áttörték a szultán ostromló seregét és a megugrasztott tatátok étvágtattak Thököly alvó táborán - Vérhasban feküdtem tehetetlenül - hagyta rá a nagyúr, amig a másik teleszívta a tüdejét. - Felborították a fejedelem sátrát és mindenki elvesztette a fejét. - Hát te voltál az a bátor hadnagy,aki ölbe kaptál és ugy vágtattál el velem? - lágyult el a nagyúr. - kn voltam... Tíz éves se lehettél még akkor kegyelmes uram. .Amikor magamhoz szorítottalak,szinte tüzelt beteg kis tested, .átvágtam magamat az összegabalyodott népen , Itt a bal halántékomon ma is viselem egy lengyel kepjás kezenyomát. Tizenegy napi bujdosás és nyargálás árán találtam meg Zrinyi Ilona ragy'ágos fejefelemasszonyt... - is elszöktél még a köszönő szó elől is - lépett közelebb az ifjú - pedig mennyit kerestettünk! - kiszöktem kegyelmes uram - szégyenkezett Tokaji c rkó -mert akkor máshol volt szükség a kardomra. En nemes ember vagyok. Károm falum volt. Ma meg betevő falatom sincs. Tegnap este szöktem be ide a várba,hogy szineelé kerülhessek. A német elvette mindenemet, Legyilkolták a feleségemet, két apró fiamat és alig tipegő leánykámat.^n már nem vagyok én,hanem a kigenmi zett és meggyalázott egész magyarság. Azért nem fogadtam el mé köszönő szót sem az édesanyádtól., Felszegte a nyakát. Tüz csapott ki a szeméből » - kegyelmes ur! íln egyszer megmentettem öz é" etedet. Akkor nem kaptam érte semmit sem,de most kérem az árát. - Beszélj keeves barátom - és széles vállára tette a kezét az ifjú, kérésed parancs előttem. - Vigyázz nagyúr,nagy árat szabok. Állj a kurucok élére és kiáltsd oda a világnak: Y<e bántsd a magyart! - Az..ifjú keze mintha villám sújtotta volna, lehanyatlott a vén kuruc vállára. Összeszorult a torka és melléreesett a feje. - ke feledd - sziszegte Tojai Ferkó - hogy a bécsi király üttette le Zrinyi öregapád fejét. A másik öregapód meg édesapád előtt erdély fejedelme volt... Csak íe mentheted meg a magyart! A te neved zászló,k> rdod villanása g: őzelem. Az ifjú nagyúr hangtalanul zokogott. Idegen nevelése viaskodott a vérével. A vén kuruc pedig ugy marta bele a magyar mé get,mintha sima kígyó lett volna. Firtelen elbőd ltek a várban az ágyuk. A falakról riadtan felrepültek a tollászkodó darvak,megrémült galambok és halotti csendben vártak a aelos madarak. .. ... - Fiad született kegyelmes uram! - rikoltotta Tokaji íerkó es eltűnt a bokrok között. Es hat év múlva a messze hegyek fölött egeszén felszakadt a^kod s olyan riadtan menekült,mint a szuroksötét zimankós éjszaka után a lidérces Tokaji x erkó vén kuruc meg még verekedhetett II.Rákóczi l'erenc nagyságos fejedelem szűzmáriás lobogója altt is. ~ ~ ~ • r\i
