Hetikiadás, 1935. január-december

1935-03-26 / 12 [1521]

Világi tó karóra. Irta:Igmánöy Géza. - - Nézd .meg ezt az órát. Olyan kiosi.hogy alig veszem észre a csuklómon, A zubbony ujja alatt még rács is védi az üvegét. Le az C3ak a kisebbik része! Láttál-e már sötétben is világitó órát?íkrt ez ol^an! Most ugyan világos nappal van- a suly egye meg ezt a kutyának való meleget - bárom perc múlva fél egy, de maja éjszaka nem kell azon töprengenem,hogy hány óra lehet? hát nem nagyszerű? Triesztben vettem tegnapelőtt. Potom 20 korona volt az egész, Megérte, mi?... Nem tudott betelni az órájával. Nem érdelekte más,csak az a finoman ketyegő kis gép,melynek rács alá rejte" t domború üvegén szikrázott az olasz nap szemvakitó ragyo.ása. - Kegypénteken mordta az őrnagy ur,hogy a húsvéti kettős ünnepre négy tiszt bemehet Triesztbe. Te miért nem kértei eltávozást? Tizenegy és fél hónapja nem feküdtem fehér ágyban,nem ültem kávéházban és nem hallottam női hangát. Ott a trieszti tengerparton az ikxcelsior szállóban Mint az olajjzott istennyila,ugy csapott le az olasz gránát mögöttünk alig száz lépésnyire. Fodor Palinak torkán akadt a szó. Odalapultunk az árck falához és amikor megszűnt a szitáié- süvítő köves eső,kitágult szemeel kapkodtuk tüdőnkbe a levegőt. Orrunkat csavarta a gránát kesernyés,savanykás szag: . - Csak igy a többit is - gúnyolódott Pali s nagy gyerekszeme aggódó szeretettel simogatta meg a jól elrejtett géppuskát a mellvéd bevágásában. A ka kák szinte unottan hallgatták a kezdődő zenebonát,melynek első jele volt az a "csomag" ott a hátunk mögött. Le Pali la rá tómnak ez sem vette el a kedvét. Megáradt hegyipatakként csörgedezett ajkáról a szó. - li még nem is éltünk testvér - csillogott a s"emében a lelke- nem érez tük a csók igazi izét és az ölelés őrjítő mámorát>mert a gimnázium padjából az egytemre,onnan pedig ide jöttünk. Ide,ebbe a diszes környezetbe,ahol életíakadás és szerelemnyilás helyett halélt látunk. Njabb csomag búgott el e fejünk felett. Remegett a levegő és rázkódott a föld felsebzett térte. Pali cigarettára gyújtott, ráfújta a "füstöt az árok falára,megnézte a világitószémlapos óráját,lekuporodott a padkára és felnézett a haragos kék olasz égre. - Huszadik születésnapomon lettem hadnagy. Századparancsnok vagyok én, a jóformán még gyermek s parancsolok kétszáznarmiho embfrnek. Megborzadok,ha komolyan meggondolom azt a felelősséget,amit rámraktak, 1 mi tüzérségünk is felelgetett az olasznak, kezdett izgalmas lenni a helyzet, de senki sem mutatta. Pali meg egészen elmerült gondolataiban. - Triesztben a szálló puha fehér ágyában kezdtem gondolkozni. Nem tudtam elaludni,mert lent a kávéházban szolt a zene s elmosódva fellopakodott hozzám. Hát nem bolond ez ember? - Itt kknt alig tudnak felrázni,pedig őrjöngenek az ágyuk, aknavetők és géppuskák körülöttem^ ott meg idegesített a fülbemászó zene. Idegesített?- Lerogy idegesített! Nincs már nekünk idegünk. Gépek lettünk valamennyien,te is,én is... hanyatt feküdt a paukán. Rohamsis, kját a hasára tette s két tenyeréből vetett ágyat kerek koponyájának. A szájaszögletében lefelé kígyózott két elmoáoooti barázda és amikor igy elmerengve bámulta a fehér srapneUfelh.es hé. eget a harci zaj el-el temette csem-es szavát.. - Az étteremben elsurrant mellettem egy uri dáma. Karcsii teltén tapadt a finom selyem. Libegős járása beleveszett az asztaloknál ülő színes tömegbe, e e ruhájánar illata most is itt bujkál az orromban... Gábor szakaszvezető jelentette, hogy végigjárta a század vonalát. - Köszönöm. Gyújtson rá Gábor... - Alássan köszönöm - örvendezett az altiszt és feszes tisztelgéssel köszönte meg a cigarettát. - A gránát savanyu'áporodott füstjéből is kiérzem az illatát -perzselt Poli szavak, - Mintha utthon lettem volna és édesa nyam KI skertjébql nyári este sunyított ablakon beáramló virágillatot szívtam volna... Le meg se volt olyan finom,mesterkéltség lapult benne. Nekem mé is felejthetetlenül szép volt.... Csak az ajka mozo ott,de nem hallottam a szavát,mert három repülő is berregett f e 1 et t link. /F o ly t. kö v. /