Hetikiadás, 1935. január-december
1935-05-21 / 20 [1521]
ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Lpzsi néni< K««to(5 Irta:Igmándy Géza. Az egész falu vénasszony hada azt suttogta, hogy milyen szerencse érte Sipos Nagy Erzsit. Apátlan,anyátlen árva létére megkérte a kezét Györgyi Gyula jegyző jaki nemcsak a jogot végezte el a pataki kollégiumban, hanem még a teológiát is,ami azt jelenti,hogy tiszteletes ur lehet belőlo,he kedve szottyan rá. -Tekintetes asszony lesz Sipos Nagy Erzsi - sóhajtott irigykedve az egyik. - Nagytiszteletű asszony ! - toldotta meg a másik. Igy váltogatta:, a szót faluszerte és templomba menet kiváncsian kandikáltak be Siposék lefüggönyzött muskátlis ablakain. De nem láthatták meg a viruló hajadont,mert eddig se nagyon mutatkozott,most meg egészen beletemetkezett a házimunkába. Azután,ha senki se látta,kibuggyant kék szeméből a könny és patakzott végig rózsás arcén. Senki se kérdezte tőle,hogy tetszik-e neki a fiatal jegyző? NeveioszUlei csak a nagy tisztességet latolgatták,no meg örültek is a szerencsének* így elve:-t ik a gondját a hozománynak,mert Györgyi Gyula jegyző urnák van mit aprítani a tejbe és amellett olyan jó kiállású legény, hogy gyönyörűséges pár lesz urzsivel. Igy ballagtak a napok. A jegyz" hol meglátogatta,b*l meg elmaradt napokig. Ilyenkor a rossznyelvek azt su togták,hogy bent mulatozik a városban, megvendégel boldogot,boldogtalant és ugy szórja a pénzt,mint ha eszét vesztette volna. A vénasszonyok gondoskodtak arról is,hogy i^rzsi fülébe eljusson minden pletyka. Lassanként olyan ellenszenvet kezdett érezni vőlegérye iránt, hegy bete^neik mutatta magé t ? ágybafeküdt, csak hogy ne kelljen vele beszélhie* Nevelőszülei is észrevették rajta a nagy v ltozást,de ahelyett ; bog. segítettek volna rajta) inkább még biztatták,hogy ne szalassza el a ked-vezó alkalmat. S zegény leány élőhalottként ténfergett a ház körül és az egyik szomorú lombhullajtó őszi éjszaka az éjjeli őr ott találta meg a kertek alatt elkanyargó vasúti töltés árkában. - Nem birom... kincs senkim se,akivel bizalmas szót válthatnék... Nincs,aki tanácsot adna... Majd a hajnali vonat kereke... Igy suttogott otthon az ágyban. Két napig eszméletlen volt és amikor kinyitotta a szemit,olyan velőtrázóan sikoltott,hogy még a falu másik végén is meghallották, kujonem egy hónapba telt,amíg lábraallt,pedig az ereje már a töltés oldalában cserbenhagyta végzetes elhatározásának végrehajtása előtt. Nem is a teste,hanem a lelke,az a törékeny és kiismerhetetlen tiszta leányiélek sebesült meg Majdnem halálosan. Most mér nem mert ellenkezni. És örök hűseget esküdött annak a férfinak,akivel semmi kötösséget sem érzett. Az ura az első években kissé mérsékelte indulatait,de amikor megszületett az első fiu,bement a városba diákkori te rátái közé. Azután egérre gyakrabban tünt el a faluból. Az ügyes-bajos falusiak csak akkor mentek be a községházéra, ha ki ab lást hallottak. Mert örökké lárma 7 í»tt, ha otthon volt, nedig akkor már két feketehajú kfefius és egy kökényszemü kislány futkározott a szobákban. Erzsi asszony nem törődött senkivel se,csak a gyerekeinek élt. Bennük találta meg minden boldogságát,azért tűrte az ura durvaságát,hogy felnevelhesse a kicsinyeket. I osszu éjszakákat sirt át azzal,a hangtalan zokogással, ami csak a lelket rázza és emészti szakadatlanul. Es csodálatosképpen még arra is maradt elég erője,hogy mosolyogjon,amikor az egyszerű emberek látták. Pedig ez volt a legnagyobb áldozat. Szomorú asszonyságának nyolcadik évében farsang .legvégén az ura a városból haza jövet / ital ós fejjel kigombolta a bundáját. Agynak dőlt és nem is kelt fel többé. Eltemettek. Erzsi asszony pedig ottmaradt három gyerekkel árván,magárahagyottan,mert nyugdíj helyett csak valamicske k@gydijat kapett. Rokonsága nem volt,nevelőszülei maguk is küzködtek a betevő falatért, az ura atyafisága íre g az ország túlsó sarkában lakott és tudni se akart az árvákról. Más közönséges asszony összeroskadt volna, ; e i^rzsi néni -ekkor r annyira letörölte szép arcéról a fiatalság hamvát a sok szenvedés,hogy még nálaG.LgebbGki s igy szólították, - csak most kezdett élni. Ki hitte volna,hogy ugyanaz a teremtés.aki nem is olyan régen el akarta dobni az életét,most errynyira megkeményedett, akkora erő és elszánás . lett rajta úrrá-, hogy .belevágott, a férfinak is nagy, mu. kát acó rengetegbe,amit közönségesen c alaaeltartasnar
